Olvassatok ELTE-seket! 29. – Szenderák Bence

A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól minden hétfőn és pénteken vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Pénteki szerzőnk: a BTK-s Szenderák Bence.

1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!

Az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója vagyok. Vagyis… talán helyesebb a “voltam”, tekintve, hogy már abszolváltam, és csak a szakdolgozat van hátra.

Kicsit kényelmetlenül érzem magam a kérdéstől – őszintén szólva nincs kutatási területem, mert azzal a – talán helytelen – hozzáállással érkeztem az ELTE-re (a BA-t Miskolcon végeztem): mindent, ami segít az írásban, legyen szó elméleti tudásról, újfajta, pontosabb szemléletek ismeretéről stb., érdeklődéssel fogadok. Ezért, és mert Miskolcról érkezve kicsit hiányos volt az elméleti felkészültségem, a líraelmélet és a filozófia, szövegértelmezés érdekel legjobban.

2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?

A tanulás mellett elég sokat dolgozom és sportolok is, aminek valamelyik terület mindig kárát látta: általában a tanulmányok és az írás. Mióta Budapesten vagyok, keveset írok, ami nagyon frusztrál. De egészen büszke vagyok az ELTE-n írt szemdogáimra. Korábban a minimum tíz oldal helyett is csak négyet tudtam írni. Nem mondom, hogy ezek a beadandók jó szövegek, de minddel megszenvedtem, és igyekeztem mindet tisztességesen megírni. A korábbiakhoz képest látszik a szemlélet- és módszertani fejlődés talán.
Szinte minden professzort nagyon szerettem. Ha akadémikusnak készülnék, biztos kicsit többet dörgölőztem volna, mert tényleg csupa érdekes/értékes dolgot tanultam tőlük.

3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?

Egészen pontosan nem tudom, mikor kezdtem el írni, valamikor általános iskolában az összetört szívem miatt. A szerelmes levelekbe azért még biztosra mentem, a Star Warsból idéztem, Petőfi alig ismert versét írtam le, ilyesmi.
Gimi végéig az interneten osztottam meg rosszabbnál rosszabb verseimet, végzősként azonban találkoztam a Műút folyóirat miskolci műhelysorozatával, amin szélsebesen meg kellett tanulnom, hogy amit addig termeltem ki versek, hát, nem feltétlenül vállalhatóak. Ekkor kezdtem kortársakat is olvasni, eljárni a JAK-táborba (itt pl. Kukorelly, Schein, Kemény versszemináriumaira).
Lassacskán már az első kötetemen dolgozom, ami nehéz. Néha megpróbálok fordítani, ez ugyancsak nehéz. A szerkesztés is érdekelne, de jelenleg főleg korrektúrázok (gyerekkönyveket, ponyvát, ilyesmi).

4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?

MA-n elég gyorsan rájöttem, hogy nem szeretnék akadémikus lenni, ami nem baj. Ugyanakkor emiatt kicsit nehezebb volt érdeklődnöm – kíváncsiságot, igyekezetet abból merítettem, hogy minden hasznos lesz a szépíráshoz. Ebben nem hiszem, hogy tévedtem. Elsősorban tehát írni szeretnék, amihez tök hasznos, ha tudom, ki Michel de Certeau vagy Giorgio Agamben, és mit mondott.

5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?

Egy gyerekkönyvkiadóban vagyok korrektor, emellett ha van alkalmam és időm, más szövegeket is szerkesztek, korrektúrázok.
Amerikai focizom a Budapest Eagles csapatában. Emiatt heti négy-hat nap sportolok (csapatedzés vagy kondi). Az edzőterembe nemrég kezdtem lejárni. Mindig volt egyfajta averzióm, ebben a témában kicsit sztereotipikusan gondolkoztam, de pozitívan csalódtam. Nagyon megszerettem a kondizást.
Igyekszem rendben tartani az életem: jól enni, takarítani, rendszeresen mosni stb.

6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Olvassátok Erlend Loe Naiv.Szuper. című könyvét. A József Attila Kör kiadványait. Sylvia Plathet. Ledgard Zsiráfját. Paul Celan verseit. De bármit, amit élveztek.

6. Van valami, amit hozzáfűznél küldött szövegeidhez?

Hát… remélem, tetszenek.

 

kep2

 

sziget

az eső a karosszérián kopog.
a karosszéria sötétkék.
a víz a lakkon megcsúszik vagy cseppekbe gyűlik.
a járókelők behúzódnak a tetők alá.
a fák magukra maradnak.
a levelek zöldek, nem védekeznek.
kiürülnek a mezők.

a parkoló tehetetlen
zsongásában én. az autók,
lusta vadak, szuszognak.
fénycsóvák mállanak
a szürke délutánban.

szélcsend.
egy tócsa fodrai –
a megázott madarak mikor
mosdanak újra?

malom

először szorulni kezd az ajtó.
a lépcsőfokok elkopnak, és
billegni kezd a korlát.
kiesik a helyéről néhány csempe.

konyhaablak –
őröl a huzat és
kikezd a magasság,
ahogy hideg talpam
makacsul kapaszkodik
a kőbe. szememben
kifeszített acélhuzalok,
felfűzi magát rájuk
a sarokba bújt
reszketés.

felgyulladnak az utca-
lámpák. a háztömböt
bekebelezi a köd. mint
egy kád forró víz,
kedvesen hívogat
a derengő úttest.

térélmény
“I am, I am, I am.” (Sylvia Plath)

ideje, azt hiszem, nincs semminek,
teste van, és tömege van,
kering bele a messzeségbe,
egy óvóhely, annyi sincs,
csak más testek és felfoghatatlan
súlyok, oldják és törik
a mozdulatlant, az egyhelyben állót.
ki fog száradni minden.
a vasbeton marad, nagy,
néma seb, tátongó kiáltás.
mint tépett izom sajog,
zúg örökké egy villanyvezeték,
s ezalatt a tompa derengés (sugárzás?)
alatt tömbök, acélkorlát, pince —
a kushadó testekben
mereven dolgozik egy ütem.
A szövegek másodközlések, eredeti megjelenési adataik: 

sziget: Élet és Irodalom, LXII/13. 2018. 03. 29.

malom: Műút Portál, 2016. 11. 07.

térélmény: Műút 2014048

 

Szenderák Bence fotóit Hyross Ferenc és Zsila Sándor készítette. A kiemelt kép Ágai Ágnes munkája.