A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól minden hétfőn és pénteken vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Pénteki szerzőnk: a BTK-s Juhász Márió.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Az ELTE esztétika mesterképzésén tanulok, de most passzív féléven vagyok, szeptemberben kezdem az utolsó évemet. A BA-s szakdogámban Peer Krisztián költészetének egy adott szempontból történő elemzését végeztem el: hogyan pozícionálódik a megszólaló a poétikai térben, illetve, hogy ezek a megképződő szubjektumalakzatok hogyan differenciálódnak kötetről kötetre az addig megjelent négy könyvben (A dolgozat még a 42 című kötet megjelenése előtt íródott). A mesterképzés alatt még nem kezdtem el komolyabban foglalkozni semmilyen témával. Ha nagyon megengedő akarok lenni magammal, akkor azt mondanám, hogy csapongtam, de csak ötletek szintjén. Van egy untitled project, ami remélhetőleg az ELTE-s diplomamumnkámmá növi ki magát egy napon, ebben Gál Ferenc költészetével foglalkoznék majd.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
A Debreceni Egyetemen voltam magyar-filozófia alapszakos, innen kerültem az ELTE-re, ahol ebből kifolyólag még nem sok időt töltöttem, az is tök gyorsan eltelt. Voltak persze meghatározó kurzusok, ha ki kellene emelni párat, akkor Károlyi Csaba kritikaszemináriumát és a Nemes Z. Márió és Bartók Imre által tartott kritikaelmélet szemináriumot mondanám. Mindkét kurzuson olyan szövegeim készültek, amiket később publikálni tudtam.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
Gimi végén sokat írogattam, majd az egyetemre (mármint a debrecenire) kerülve egy bő két éves megtorpanással indítottam. Ennek ellenére tagja lettem az egyetemen azóta is működő LÉK Irodalmi Körnek, de írni nem írtam, csak lógtam azokkal, akik igen. Aztán egyszer elküldtem a verseimet egy csoporttársamnak, Zetas Petinek, aki azóta a ContextUs magazin alapító szerkesztője, és aki akkor megzsarolt, hogy ha nem veszek részt a következő nyilvános felolvasáson, akkor ő sem fog, azt hiszem, ekkor olvastam fel először. Másodéves koromtól jelentek meg verseim, akkor is, azóta is, rendszertelenül. Viszont pont emiatt egyelőre mindegyik publikáció emlékezetes maradt, vagy a szerkesztőkkel történő vállalhatatlan levélváltás miatt, ami az izgatottság és a kimértnek szánt fogalmazásmód elegyének köszönhető, vagy pont az izgalmas szerkesztői munka miatt. Az egyik publikációmat Vigh Leventével (Kulter.hu) hoztuk össze, egy házibuli utáni reggelen mutattam meg neki a készülő szöveget, ő fogott egy hentesbárdot, lecsapta az elejét és a végét, tökre működött, szóval egy hétre rá meg is jelent a vers. Ha együtt berúgunk, azóta is rendszeresen elszavaltatja velem. Tavaly elég sokat írtam, és nyárra összegyűlt annyi szövegem, amiből össze tudtam rakni egy kézirat béta verzióját, és Tinkó Mátéval bele is kezdtünk a szerkesztésébe, ami nagyon hasznos volt, viszont a végére azt éreztem, hogy ez inkább egy kötetnyi szöveg, mintsem kötet. Szóval ez a projekt egyelőre jegelve van.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Ez attól is függ, hogy mennyit járok be egyetemre. Ha valami nagyon megfog, amit az egyetemen tanulok, azt cipelem magammal folyton, ennyiben az írásra is hat, már ha éppen írok abban az adott időszakban. Teljesen elválasztani a kettőt nem lehet.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Amszterdamban mosogatok egy kávézóban. Netflix. Sokat sétálok.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Erst Jandl osztrák költő A fanatikus zenekar című kötete Eörsi István tolmácsolásában, és Deák Botond Zajló című kötete, a közelmúltban ezekbe zúgtam bele legjobban. Amúgy pedig mindig érdekes a mindenkori ismeretlen szerzőt levenni a polcról, nincs elvárás, nincs csalódás. Meg ha már ELTE, akkor a Könyvudvaros 100 forintos könyvek.
Az idősebbik tél
Tegnap többen bent ragadtak
a halott külföldi költő verseinek felolvasásán,
mi a küszöbről még hallottuk,
jó tempójú, feszes,
kitalált beszédhangja volt.
Akik kijutottak onnan,
nem éltek többé a folyamatos rajzás bűvöletében,
táplálkozásuk ritmusa pedig
a napszakokhoz igazodott.
Nem várt fordulat
egy nap alatt is mennyit és milyen sokat
nemhogy nem lépegetsz
meg sem lepődsz semmin, hoppá
két kézzel söpröd le az asztalról a délelőtti terveket
mert már este van
mert már megváltozott a világ
te pedig továbbra is pislogsz rám csáléfülű idegen
holott
még most is lehet csavarni egyet a dolgokon
mindig lehet
csak akkor rossz ha nem történik semmi
csak akkor rossz ha nem történik semmi
körülírt vonzódás
kialakul valamilyen kötődés
nem tudom
vannak szimptómák
furcsa zaj a gyomorból
idegen testek egymás hónalja alatt
bizarr perverz öröm
az afölötti aggodalom hogy sárba taszíttattunk
és már csak így tudunk élni
Napszakok, hát hogyne
Délelőtt volt, nem mondanám,
hogy korhű jelmezben állt elém,
az arca pedig teremtőhöz méltó
zűrzavart tükrözött. Ahogy már
mondtam, délelőtt volt, de hogy
tovább tologassuk az amúgy is
önfertőző időfelhalmozódást,
újabb etapba kezdtünk. Akkor
még látszódtak az utcán
véletlenszerűen megképződő
feneketlenségek zsibbadásai
az állagtalan, korai bőrön.
Képzelt sebei arányosak és
hihetőek voltak, nem úgy a
lassan erősödő ketyegés, ami
óra híján egyetlen elképzelhető
zajforrást engedett feltételezni,
tulajdon fülünket. Képtelenség
volna, gondoltam, de hogy ezt
az egészet helyrehozzuk, olyan
erővel kellene felébredni, mondjuk
este hétkor, hogy a lendülettől
szétfeszüljön az a kurva óra,
és végre tényleg reggel legyen.
A szövegek másodközlések, eredetei megjelenési adataik:
Az idősebbik tél – Contextus.hu 2017/04
Nem várt fordulat; körülírt vonzódás – Helikon XXVIII. évf. 2017. 17. (727.) sz.
Napszakok, hát hogyne – SzifOnline 2017/08
Juhász Márió fotóit Kovács Kyra és Vígh Levente készítette.
A kiemelt kép Ágai Ágnes munkája.
