A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk minden hétfőn olvasnivalóval vár titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Az e heti olvasnivalóért felelős szerzőnk: a BTK-s Kustos Júlia.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Osztatlan képzésen vagyok angol nyelv és kultúra – magyar nyelv és irodalom szakpárral, s ez a negyedik évem. A kortárs irodalom mindig a levegőben lebegett, nem csak ösztönös alkotói vagy praktikus „magyartanári” szemmel, de irodalomtudományi szempontból is. Régebben a narratológia foglalkoztatott, mostanában pedig a kortárs magyar líra gyermeki élményekből táplálkozó, traumákra épülő szövegei felé nyitottam.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Mindenképpen fontos, hogy még a kezdetekkor az Eötvös Collegium szárnyai alá vett, s ugyan nem szólt éppen hosszútávra, hálás vagyok annak, hogy az egyetemi életbe csöppenéskor ilyen magas színvonalú szakmai támogatást tudhattam magam mögött. Tulajdonképpen a Magyar műhely első gyűlésétől a mai napig kísérnek az ott ért impulzusok, élmények, tapasztalatok. Ezen kívül természetesen azokat az egyetemi kurzusokat tudnám még megemlíteni, melyek megajándékoztak a kutatásban való elmélyülés szépségeivel, legyen szó műelemzésről vagy a kulturális antropológia határait súroló angolos nyelvfejlesztő szemináriumról.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
A „nem hivatalos” kezdet talán a naplóírási megszállottságom volt, úgy 8 éves korom tájékáról. Aztán jött a tinédzserkor bizalmatlansága, világfájdalma, kitűnni akarása, és az a titkos borzongás, amit a könyveim adtak. Ennek a nagy érzékenységnek a közepén volt ott mellettem Dragománné tanárnő, az „irodalmi nagymamám” (aki ezt olvasva vagy kacag, vagy hüledezik), a gimnázium falai közt. Ő mutatta meg, hogy az irodalom él, ő bíztatott több osztálynyi tinédzsert arra, hogy merjen alkotni. Azt hiszem az ő órái nélkül nem leltem volna rá a Műútra és a Szöveggyár táborra. Pedig Miskolcon, a Vasgyár kapuin túl leltem fel azt a közeget (a későbbi Gömbhalmaz tagjait), akiktől a kezdeti időkben a legtöbbet tanultam.
Jelenleg abban a szakaszban érzem magam, ahol írás közben már tudatosan tisztítom meg a szövegeimet a feleslegestől, az inkoherenstől. Az elmúlt évek visszavonulását, csendes szemlélését szövegekké alakítom. A szövegeket pedig pár éven belül az első kötetté. Legalábbis ez a terv. Közben készül egy nagyobb lélegzetvételű valami is – próza, de hogy micsoda pontosan, abban még én sem vagyok biztos.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Úgy érzem, szinte egybemosódik a kettő, sőt az életem minden területére jellemző, hogy írói szemmel (füllel, testtel) élem meg. Az életemben nagyon kevés határvonal van, még kevesebb élesen meghúzható. Úgy vélem, bőven táplálkozik egymásból a bennem élő egyetemi hallgató, a szerző, sőt, még a munkahelyem csicsergő énje is.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Jógázok, ha tehetem, utazok – és dolgozom. Ha éppen van kapacitásom, belekapok pár idegen nyelvbe. Borzalmas, milyen rendszertelenül ez utóbbit, de végtelenül lenyűgöznek. Ezen kívül relatíve állandó társaságom egy képzőművész, akitől napról napra többet tanulok a filmtörténetről, a képalkotásról vagy éppen a videoklipek világáról. Édesanyámtól rengeteget tanultam a kézműves dolgok készítéséről, hihetetlen, de tudok kötni meg hímezni is. Szóval az a helyzet, hogy reptéri várakozáson és hosszas vonatozásokon kívül nem emlékszem, mikor unatkoztam utoljára.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Az ajánlásokkal amióta egyetemre járok, egyre óvatosabb vagyok – s megjegyzem, a családtagjaim szemükben merő riadtsággal fogadják általában a kölcsönbe adott könyveimet. Az elmúlt évem legjobb olvasmányait hagyom itt, bármiféle koncepciót mellőzve.
Füst Milán: Feleségem története, Száraz Miklós György: Lovak a ködben, Röhrig Géza: Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit, Borda Réka: Hoax, Nádas: Egy családregény vége, Borbély Szilárd: Nincstelenek, Gyarmati Fanni naplója; Dsida Jenő, Sylvia Plath, Anne Sexton versei.
7. Van valami, amit hozzáfűznél küldött szövegeidhez?
Azt hiszem, nincs. Annyi a közös bennük, hogy az aggodalmam és a törődésem szól belőlük.
10.06.
fehér ruhás istenek
erős szíjakkal kötözték
a combokat az alkarhoz s
karfákhoz a két pici kezet.
szép álmo – az utolsó szótagot
maszkpára harapja el
hogy ne bukhass alá hamarabb,
mint ahogy menned kell.
mert madárrá nem az ég; a láz avat
harminckilenc celsius fok fölött
már nem tagadhatod meg tollaid
és a szárnyakat.
ha két mondat után csak
a harmadik lehet kemény és bölcs
szótagokra bontva
ez az arányosság
egyenesen vagy fordítottan halad?
Hamlet
„Tekints e képre, s e másikra ott.”
hogy kit hagysz hátra,
nem tudhattad akkor még.
de azóta sebeid rajta gyógyulnak,
mikor testével taposóaknáidra
lép,
a neve, a szeme, az arca a tiéd.
hogy merre jársz, én is tudni akarom,
megolvasnám ősz hajszálaid,
szemed körüli ráncokat,
ha véletlenül velem szemben ülnél le
a vonaton.
ugyan nem adtad magad senkinek oda,
ugyan még tudhatod a kis falut, a házat, a kertet,
de ami a fejedben él csak, a fejedben is marad.
senki sem rád gondol, kimondva a nevet.
földtörténet
a fák mögül legfeljebb
az orrom hegye, ha kilátszik
– ne tudd meg soha; itt vagyok,
aggódlak,
s hogy legalább te ne fázz,
éjszakánként a hólébe
én lehelek ibolyát,
mutatva az utat, merre
botorkálj,
hol tisztítják fogselyemmel
sarjadó agancsaid.
A szövegek másodközlések, eredetei megjelenési adataik:
10.06. Műút portál, 2018. január 19.
Hamlet Műút portál, 2017. április 11.
földtörténet: Helikon, Pavilon 420 XXVIII. évf. 731. szám
Kustos Júlia fotóit Schuller Vladimir és Magyary Anna készítette.
A BTK-ról készült fotó és a kiemelt kép Hatházi Tamás munkája.
