A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Új sorozatunk minden hétfőn olvasnivalóval vár titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy miniinterjút is közlünk. A november 4. hetének irodalmáért felelős költőnk: a TáTK-s Rákóczi Zoltán.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
A Társadalomtudományi Kar szociológia alapszakán tanulok, most vagyok másodéves. A szociológiához kapcsolódóan leginkább a kapcsolatháló-elemzés, a társadalmi szerkezet és rétegződés, a tudás- és tudományszociológia, illetve a vallásantropológia érdekel, bár csak az első kettővel foglalkoztam behatóbban. Ebben a félévben kezdtem el az első kutatásomat, még eléggé az elején vagyok, a témám a felfelé mobil kapcsolatok hatása a szegények mobilitási esélyeire; arra vagyok kíváncsi, hogy a kivételek, akik kikerülnek a szegénységből, milyen hatással vannak azokra az ismerőseikre, akiknél így magasabb pozícióba kerültek. Amellett persze, hogy elméleti szempontból is érdekel a téma, az általam vélt szociálpolitikai relevanciája miatt választottam ezt. Szerintem fontos, hogy a szociológia társadalmi problémákra reflektáljon, még akkor is, ha annak megítélése, hogy mely jelenségek a problémák, és ezek hogyan állíthatóak sorrendbe fontosságuk szerint (ez sokszor elkerülhetetlen), kutatónként változhat. Attól sem lesz számomra kevésbé lényeges ez a szempont, hogy a fókusz miatt a kutatás értékét elsősorban nem a tudományos szféra, hanem a társadalmi hasznosság határozza meg, ami szintén minden kutatónak mást jelenthet, emiatt a teljesítmény egyrészt a tudóstársadalmon kívüli tényezőktől, másrészt a kutató saját megítélésétől függhet.
A szociológián kívül nagyon érdekel még a kognitív idegtudomány, tervezek majd a remélhetőleg sikeresen elvégzett szociológia alap- és mesterszak után kognitív tudomány mesterre jelentkezni.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Sokáig meg voltam győződve arról, hogy fizikus leszek, az érdeklődés azóta sem tűnt el, mégis aztán látszólag a semmiből jött az ötlet, hogy inkább a szociológia felé orientálódjak. Persze nem volt ez teljesen véletlen, a fizika mellett mindig a töri volt a kedvenc tantárgyam. Később felmerült a pszichológia és a kognitív irány is, végül a humán-reál ötvöződés (bár ez a pszichológiánál is megvan), és az előbb említett, vélt vagy valós társadalmi hasznosság miatt döntöttem a szociológia mellett, úgy éreztem, hogy ez lehet a legrelevánsabb ilyen téren.
Az ELTE-s történetem pedig eddig javarészt az egyetemmel való ismerkedéssel, belerázódással telt, így még kevés dologból tudok válogatni, azt azonban sosem gondoltam volna, hogy milyen izgalmakat rejthet egy SZTK, ami a háromnapos terepkutatásunk helyszíne volt a múlt félévben. Napi nyolc órában figyeltük, mikor hány néni és bácsi igyekszik a reumára, hányszor morognak, sóhajtoznak a várakozási idő miatt.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
Talán tizenkét-tizenhárom éves koromban írtam először verset, akkor még rímeset, illetve próbálkoztam novellákkal is, de abbamaradt egy idő után. Hosszú szünet után bő három éve kezdődött el az az írási folyamat, amely kisebb-nagyobb szünetekkel máig is tart. Akkoriban aktív használója voltam a Moly.hu-nak, ahol az egyik zónában az volt a szabály, hogy maximum hatszavas posztokat írhatnak a felhasználók. Néhányan művészi törekvéseiket élték ki ebben, én meg követni kezdtem a példájukat, aztán rátaláltam a haiku műfajára, és onnantól kezdtem úgymond komolyabban foglalkozni az irodalommal. Jelenleg szeretnék minél több folyóiratba, felületre eljutni, a Műút portál és a Litera után jövő év elején fog megjelenni az Alföldben és a Csillagszállóban néhány versem. A tervem ezt tovább folytatni, ennél távolabbra egyelőre nem látok.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Az írás mindenképp támaszkodik az egyetemi tanulmányaimra, és nemcsak a szociális érzékenység kapcsán, a gondolati verseimben megjelennek olyan témák, amelyeket a tanulmányaim ihlettek, illetve még tavasszal írtam egy verset, amit az inspirált, hogy nincs elég időm, ennél teljesen egyértelmű a hatás. Fordítva is működik ez valamilyen szinten, szeretem egy kicsit megcsavarni a nagyon komoly tudományos szövegeket, amiben valószínűleg segít a versíró tapasztalat. Leginkább azonban a tanulmányaim támaszkodás helyett ránehezednek, maguk alá nyomják az írást: nincs túl gyakran elég időm és energiám ahhoz, hogy az íráshoz szükséges hangulatba, állapotba kerüljek.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Az Angelusz társadalomtudományi szakkollégium tagja vagyok, ami ugyan szorosan kapcsolódik az egyetemi létemhez, de szakmailag és közösségi szempontból is eltérő élményt ad, meg persze plusz időt igényel. Emellett hétvégente van egy németórám, második idegen nyelvként tanulom, illetve másfél éve végzek önkéntes munkát a Magyar Szegénységellenes Hálózatnál, bár mostanában kevésbé aktívan, és leendő önkéntesként egyelőre csak ismerkedem a Láthatatlan Tanodával.
Elég fontos számomra a zene, egyetem előtt jártam még zeneiskolába, citerázni tanultam, sajnos ez azóta abbamaradt. Nemrég viszont meglett az elektromos citerám, amit már régóta akartam, úgyhogy a közeljövőben talán ilyen téren is aktívabb leszek. Tanultam csak úgy itthon gitározni is, de azzal már jó ideje nem foglalkozom.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Verseket leginkább online szoktam olvasni, és ott érhetőek el legkönnyebben, szóval próbálom ehhez tartani magam. Gál Ferencet viszont mindenképpen akartam ajánlani, annak ellenére, hogy az ő köteteit pont nem olyan könnyű megszerezni. A neten azért találni a verseiből, például a Szöveges kontent Facebook-oldalon, ahol Gál Ferencen kívül is sok és sokféle szöveget lehet találni, kezdetnek az Ahogy a nagykönyv szerint címűt ajánlom. Könyvei közül eddig csak az Újabb jelenetek a bábuk életéből címűt olvastam, abban is érdemes szerintem elmerülni. Nagy kedvencem még Kassák, akinek az összes műve elérhető online, tőle a számozott verseket ajánlom olvasásra, például a 3-asat és 14-eset.
Prózából leginkább sci-fit olvastam, Philip K. Dick könyveibe a sci-fit maguktól távol érzőknek is érdemes szerintem belenéznie, ő kilép a klasszikus robotos-űrutazós keretekből, műveiben a vallás, a valóság kérdése és a paranoia gyakran felbukkan.
7. Van valami, amit hozzáfűznél küldött szövegeidhez?
Az első szöveget, a Pixelfal címűt kb. három éve írtam, ez a legrégebbi szöveg, amit ma is szeretek, és érdekes, hogy az utóbbi év verseiben hasonló látásmód, nézőpont jelenik meg, úgy tűnik, hosszú idő után visszatértem ebbe az irányba.
Pixelfal
Ahogy falaidhoz közeledek,
úgy tűnnek egyre nagyobbnak.
Ez természetes, gondolom.
A perspektíva egy vonal,
előre-hátra mozgok rajta,
de a távlat ugyanakkora marad.
Arcod még csak egy pont.
Kurzor
A visszhangomra
figyeltem helyetted.
Mindig én kerestem,
de akkor itta szavaimat,
a részegségtől csak
ismételni tudott.
Aztán valami nehezet
ejtettél el, hangjától
berepedt az ablak,
ami üzenetektől villog:
így morzéztunk.
Végre figyelnem kellett
rád, mint akinek
megtiltották, hogy
lámpába nézzen.
Fokozatosan
Halvány bőrrel születtem,
rajtad állt, mennyit barnulok,
te vittél játszani a napra.
Akkor szoktam meg,
hogy otthon vagyok.
Későn égtem le először,
végre nem védtem
a számat naptejjel,
próbáltam beszélni.
Azóta bőrömön
érzem a kisgyereket,
ahogy menne ki focizni,
de csak üres kapura
rugdosná a labdát.
Hátha benyitnak
A szobám csak
úgy az enyém,
ahogy a padom:
nincs rajta név
de megsértődök,
ha elfoglalják.
Lehetek akár
meztelenül is,
mert itt van
bennem.
Így is szégyellem
magam, mint aki
csukott szemmel
zuhanyzik:
végül is mindegy,
ha bent van más is.
A versek másodközlések, eredeti megjelenési adataik:
Pixelfal: Műút portál, 2015. május 2.
Kurzor: Műút portál, 2016. május 21.
Fokozatosan: Műút portál, 2016. szeptember 11.
Hátha benyitnak: Műút Dűlő 2016022
Rákóczi Zoltán fotóját Nagy Eszteranna készítette.
A TáTK-ról készült fotó és a kiemelt kép Hatházi Tamás munkája.
