Az Ablonczy Balázs történész által vezetett MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vizsgálja az 1920-as trianoni békeszerződés körülményeit, így például az első világháború utáni katonai összeomlást, a haderő leszerelését, a közellátás problémáit és Trianon emlékezetét.
Az első világháborút magyar vonatkozásban lezáró 1920-as trianoni békeszerződés következménye volt többek között az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és Magyarország területének 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságának 18,2 millióról 7,6 millióra csökkenése. Akkor mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került a trianoni határokon kívülre, idegen államok fennhatósága alá.
A kutatócsoport célja, hogy a magyar közvéleményhez minél több és pontosabb információ jusson el a békeszerződésről, ehhez ők különféle dokumentumokkal, konferenciákkal és publikációkkal járulnak hozzá. Programjukat több évesre tervezik, melynek során a döntéshozatalt bemutató diplomáciai iratokat publikálnak. A tervek között szerepel amerikai, olasz, japán, román, cseh és szerb dokumentumok nyilvánosságra hozása is, de az első kiadvány a magyar békedelegáció naplója lesz, amelynek szerkesztője Zeidler Miklós történész.
A néhány hónapon belül megjelenő napló témája a magyar békedelegáció párizsi munkája lesz. Magyarul mindeddig meg nem jelent dokumentumokat is felhasználtak, de egyelőre nincs köztük olyan, amely radikálisan új információval szolgálna a békeszerződésről. Az akadémiai kutatócsoport több tudományág képviselőiből, történészekből, földrajztudósokból, szociológusokból, irodalomtörténészekből áll, tagjai Rómában, Bukarestben és az USA-ban is végeznek levéltári kutatásokat, olyan új témaköröket is vizsgálva, mint a menekültkérdés és a migráció. Kutatásuk minden eredményét könyv formájában közlik majd.
A kutatásnak van egy, a magyar társadalom és a katonai összeomlás kapcsolatát vizsgáló iránya is, ami a hadsereg szerepével, menekültkérdéssel, közellátással és az állami hatóság megváltozásával foglalkozik. A kutatócsoport tagjai tudni akarják, hogy miért bomlott fel a hadsereg 1918 őszén, illetve, hogy lehetséges lett volna-e fegyverrel megakadályozni a történelmi Magyarország elvesztését. A magyar közvélemény erről a kérdésről kétféleképp gondolkodik, az egyik fél a Károlyi-kormány elhibázott politikáját okolja, még mások szerint az események a háború természetes következményei. A katonai összeomlást részletesen feldolgozó modern összefoglalás mindmáig nem készült el.
A szakemberek célja bemutatni azokat a 19. századi azon tendenciáit, amelyek a szociáldemokrata párt erős antimilitarista politikájához vezettek. A projekt a magyar helyzetet más vesztes országokkal, elsősorban Ausztriával hasonlítja össze. Résztvevői foglalkoznak az új határok által teremtett gazdasági, társadalmi viszonyokkal és az 1918 és 1924 között létrejött, rövid életű közép- és kelet-európai államokkal is.
Trianon földrajzát illetően a kutatók a magyar geográfusok által kidolgozott földrajzi érvrendszereket megpróbálják ütköztetni néhány szomszédos ország geográfusainak érvelésével, emellett azzal a kérdéssel is foglalkoznak, hogy miként járult hozzá ezekben az országokban a földrajz az átalakult nemzeti tér közgondolkodásba, nemzeti identitásba illesztéséhez, és hogyan alakultak ki új identitások az újonnan megszerzett tájakon.
A kutatásban fontos szerepet játszik Trianon emlékezete is, a történetírás, az emlékművek, az irodalom és a magyar társadalom kapcsolata.
Forrás: mti
Kép: vac.hu
