Elkapott a hév(íz): Hévíz lapszámbemutató

A járvány pénzügyileg is nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat, így a hévízit is, amely a Hévíz irodalmi folyóirat fenntartója. A szerkesztők lemondtak a print példányok megjelentetéséről, hogy a lap továbbra is évi hat számmal jelenhessen meg. A harmadik lapszám „bemutatójának” július 27-én a Fehér Nyúl Brewery adott helyet, melynek során Fehér Renátó beszélgetett a meghívott vendégekkel: Eszenyi Fannival, Bereményi Gézával, Egressy Zoltánnal és Krusovszky Dénessel.

A külső Soroksári út 110-ig perzselő buszút vezetett, de miután megérkeztem, a zamatos, hűs Pils és az emberközelivé varázsolt indusztriális környezet kárpótolt. Hát még az irodalmi est. Elsőként Egressy Zoltán lépett a színpadra, akinek az áprilisi számban jelent meg verse Az ördög hídja címmel. A műben a mephistói alkunak egy speciális megoldása jelenik meg, ugyanis itt a hídépítő mester egy kutyát küld át elsőként a hídon, amelynek a lelkét elragadja az ördög. A szerző elmondása szerint a vers egy olaszországi utazás hatására született, amikor is a Shelley által bejárt tájakat kereste fel. Így jutott el Lucca környékére, ahol két érdekes híddal is találkozott. Az egyiket Adam Clark csoportja tervezte, ezért úgy néz ki, mint egy kis Lánchíd. A másik pedig a Ponte della Maddalena, amelyikről a vers szól, egy aszimmetrikus, az egyik végén kicsúcsosodó építmény, amely azt az érzetet kelti, mintha egy történetet rejtene a szokatlan konstrukció. És valóban, a helyiek legendaként ismerik a versben leírtakat. A szerző egy másik műve is a valóságtól halad a fikció felé, ugyanis ő is tagja annak a tizenegy írónak, akiknek novellája megjelent a Nézzünk bizakodva a múltba – alternatív Trianon c. antológiában. Az volt a szerzők feladata, hogy változtassanak meg egy dolgot a múltban, ezzel létrehozva egy másik Trianont, másik történelmet. Egressy abból a kétségtelen tényből indult ki, hogy 1904. május 13-án Ady Endre az Eiffel-toronyból majdnem levetette magát. Ekkor tudta meg dr. Kraus-tól, a monarchia orvosától, hogy súlyos betegségben szenved, de amikor egy barátjával felment a magasba, a lent sétálgató emberek látványától megkívánta a bort, ezért inkább lementek. Az alternatív történelemben pedig leugrik, és ráesik Clemenceau menyére, a magyar Michnay Idára. A novella erősen épít a pillangó-effektusra, vagyis egy apró esemény olyan láncreakciót indít el, ami egy nagyobb volumenű végkifejlethez vezet. 

Fehér Renátó és Krusovszky Dénes

Fehér Renátó és Krusovszky Dénes

Az est második vendége Eszenyi Fanni volt, akinek a harmadik lapszámban jelent meg Sally c. verse, melyben egy hasadt személyiségű nő feszült hangulatú kocsiútját követhetjük nyomon. Az inspirációt Daniel Keyes Ötödik Sally c. regényéből merítette, ami egy skizofrén nő töredékes identitásainak összeegyeztetéséről szól. A pályakezdő költő elmesélte, hogy számára az egyetem elején a Független Mentorhálózat, a FISZ- és a JAK-műhely, illetve a kortársak és a barátok jelentették az elinduláshoz szükséges támogató közeget. Eszenyi Fanninak is jelent meg verse a Lehetnék bárki c. antológiakötetben, amelyben kortársaktól és klasszikus költőktől egyaránt olyan versek szerepelnek, amiket harmincéves koruk előtt írtak. Ezek olyan főbb témák köré csoportosulnak, mint a család, az identitáskeresés és a(z első) szerelem.

Krusovszky Dénes a Könnyebb bármi és a Madarak bámulnak c. verseit olvasta fel, amelyek új kötetében, az Áttetsző viszonyokban jelentek meg. Az előző kötetéhez, az Elégiazajhoz képest elmozdulások figyelhetők meg a nézőpontokban és a hangoltságban, vissza-visszautal korábbi verseire, továbbá az eddig is meglévő tragikus alapállapotot most némi iróniával fűszerezte. Fehér Renátó megfogalmazásában ezek az „egylélegzet-versek” bélyegszerűen villantanak fel egy-egy képet. A bezártság állapota egyfajta szürrealista látásmódként csapódott le az ez idő alatt született versekben.

Bereményi Géza dedikál

Bereményi Géza dedikál

Az est utolsó vendége Bereményi Géza volt, aki „címlapsztorival” szolgált a legújabb Hévízhez, ugyanis Így kezdtem c. szövege a Cseh Tamással való megismerkedésüket meséli el. A rokonlelkeket egymáshoz vonzó, mélyben lappangó bizonyosság sugárzik ebből a novellából: „Szívem szerint egyelőre csak egy dalszöveget írnék egy őrültnek, akitől még egy hangot sem hallottam énekelni.” A visszaemlékezés babonás hite az idén februárban megjelent Magyar Copperfield c. regényében is tetten érhető. A főszereplőjét azonosítani lehet Bereményivel, mivel a saját élettapasztalatait írta meg a legkorábbi emlékeitől tizennyolc éves koráig. Feltételezte, hogy nem véletlenül maradtak meg pont ezek a bizonyos emlékei, ezért ezeket addig „kaparta”, ameddig rá nem jött a mögöttük megbúvó nagyobb összefüggésekre. A Magyar Copperfieldet az európai pikareszk regény hagyományába illeszti, mivel egy kataklizma, egy tragédia után fellélegezve írta meg élményeit. A beszélgetésben Bereményi párhuzamba állította a Kádár-kort a karanténnal abból a szempontból, hogy az az igazán érdekes, ami utána következik. Két lehetőséget lát, az egyik, hogy minden ugyanúgy fog folytatódni, mint ahogy előtte volt. A másik pedig, hogy egészen új világ jön, másképp kell tovább élni. Az Egyesült Államokban történő események ezt az utóbbit támasztják alá, de Európa mégsem tud hozzászólni ezekhez a kérdésekhez. 

Az est után dedikáltattam Bereményivel a Vadnai bébi c. regényét, majd belevetettem magam az éjszakába és Czinki Ferenc irodalmi DJ-szettjébe. Felüdülés volt végre hús-vér emberek között, személyesen kulturálódni – teljesen elkapott a hév(íz). 

Fotók: Hévíz Facebook