Ilyen volt az EFOTT 2014-ben

Július 15-20-ig az ELTE Online is leköltözött Miskolctapolcára, az idei év legnagyobb hallgatói bulijára.

Ismét eltelt egy év, júliusban pedig ismét megkaptuk a szokásos EFOTT-dózisunkat. Természetesen az ELTE Online sem kívánt lemaradni az újabb élménybombáról, így kis csapatunk is BAZ-megye fővárosa felé vette az irányt.

Hogy milyen is volt röviden ez az öt nap? Nos, ki…ott jó! Ezt nem csak mi mondtuk, hiszen nagyjából ezekkel a szavakkal köszöntötte a hazai rockélet legnevesebb bandájának frontembere az első napra összesereglő, bulira éhes egyetemistákat, a forró miskolctapolcai estében. Az elmúlt néhány évben új erőre kapó Tankcsapda Lukács Laci vezetésével olyan lendületes koncertet veretett már a nyitányon, ami a debreceni tankok legszebb éveire emlékeztetett. Az lehet, hogy „Johnny a mocsokban rohad rég”, ám, hogy ez így van jól, arról a közönség egy emberként győződhetett meg. A Tankcsapda huszonöt év után is olyan lelkesedéssel nyomja élőben, amire a magyar együttesek közül hirtelen nem is igazán tudunk példát találni.

Pedig, hogy kiváló magyar együttesekből szép számmal akad, azt már a második estén nyugtázhattuk. A szerdai felhozatal bivalyerősre sikerült, így a legnagyobb gondot főleg az okozhatta, hogy legtöbbünk még nagy erőfeszítések árán sem tud egyszerre két helyen lenni. Ezen a napon csapott a húrok közé az Ivan & the Parazol, az Intim Torna Illegál, a Kiscsillag, a Quimby, a Beatrice, a Mary Popkids, a Soerii és Poolek, a Ganxsta Zolee és a Kartell vagy éppen a Zorall. No meg persze Korda György és Balázs Klári. Nehéz kiválasztani a legjobban sikerült koncerteket, de ha mindenképpen mondani kell egyet, akkor inkább kettőt mondunk: a Quimby hozta a szokásosan jó formáját, a mindenki által ismert és kevésbé mainstream dalok tökéletesen voltak vegyítve, a másfél órás zenélés csúcspontját pedig ezen az estén is a csodálatos Kárpáti Dódi „megőrülése” hozta a Have a nice day című dal formájában. Nagy Feróék – ha csirkét nem is boncoltok a színpadon – sokak meglepetésére az EFOTT egyik legnagyobb buliját csapatták. Ráadásul nem csak a mindenki által jól ismert klasszikusok ütöttek, láthatóan még a kevésbé populáris dalokat is élvezte a közönség.

A csütörtöki nap legerősebb koncertjét minden bizonnyal a tavalyi pihenőév után visszatérő 30Y adta a Rauch sátorban. Nagy kár, hogy a „pécsi tánctanárok” mindössze szűk egy órát kaptak a szervezőktől, az pedig különösen fájó pont volt, hogy még a visszatapsolásra sem maradt idő. Ugyanitt lépett fel az örökifjú Péterfy Bori, aki láthatóan továbbra is húsz, maximum huszonkét éves, amikor a színpadra áll.

A péntek a nagy öregeké volt a Nagyszínpadon: Kalapács Zenekar, Deák Bill, Karthago, Edda, P. Mobil – ebben a sorrendben követték egymást a legendák. Ez az ötös két évtizeddel ezelőtt is húzónévsor lett volna bármelyik nagy fesztiválon, és ez bizony 2014-ben sem volt másképp. A nézők között szép számmal feltűntek őszülő, de még mindig hosszú hajat hordó rockerek, ám a telt ház nem csak miattuk volt garantált. A mi generációnk tagjai is egy emberként énekelte a klasszikus slágereket, a hazai pályán játszó Eddán pedig egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a Nagyszínpad előtt. Pataky Attila szerencsére ezúttal nem a negyedik típusú találkozásokból merített élményeivel, hanem örökérvényű számaival szórakoztatta az efottosokat – és ez így, ebben a formában nagyon rendben volt.

Az utolsó, záró nap sem adott alább a színvonalból: A Nagyszínpadon fellépett a mostanában – nem érdemtelenül – egyre ismertebb Halott Pénz, majd a Belga. A fő attrakció szombaton azonban a Punnany Massif volt. A pécsi srácok bebizonyították, hogy most már valóban kiérdemelik a legjobb magyar fesztiválzenekar címet. Nem túlzás, az általuk elővezetett kilencven perc az első pillanatától az utolsóig tökéletes volt. Jelenleg nincs olyan magyar együttes, akik jobban meg tudnák ragadni és mozgatni a közönséget – szó szerint! –, a számaik erősek, energikusak. Ami pedig külön öröm – és ritkaság –: dalaikban nincs felesleges kesergés, csak pozitív hangvétel. Eközben a Rauch-ban azért ott csapatott a Kaukázus is, méghozzá kiválóan, reméljük, jövőre már a Nagyszínpadon láthatjuk majd Kardos-Horváth Janiékat.

Az említetteken kívül persze volt még számtalan más is az EFOTT-on, ami ezúttal ebből az írásból kimaradt, vagy amire épp nem jutottunk el. Dévényi Tibi bácsi minden nap pontban 1-től 3-ig dobálta Boney M-re és Bergendyre a pontos labdáit, méghozzá telt ház előtt. Voltak még olyan trash fellépők, mint a Brookly Bounce, a Vengaboys vagy Mr President – bár, aki igazán élvezni akarta említett urakat, az inkább Dévényi Tibi bácsi feldolgozásában hallgatta meg, tombolta végig őket.

Az EFOTT 2014-ben bebizonyította, hogy nem feltétlenül kellenek nagy külföldi nevek egy igazán ütős fesztivál összehozásához. Kiváló magyar fellépőből is akad annyi, hogy osztódás nélkül képtelenség eljutni még durván a felére is. Le a kalappal a szervezők előtt, az idei évre minden túlzás nélkül egy nagyon erős line up-ot sikerült összehozni. És akkor Miskolctapolcáról, a barlangfürdőről, a belvárosról, a fesztivál számtalan sportprogramjáról, a meghívott előadókról (pl. Zacher Gábor toxikológus), a stand up comedysekről és a megunhatatlanul sok programot nyújtó Civil Térről még nem is beszéltünk.

Meg a megszerzett, átélt élményekről sem, amihez sokunknak nemhogy egy rövidke cikk, de még talán egy könyv is kevés lenne.

(Fotó: Müller András)

További képek itt.