Kreditért vagy a játék öröméért

A Proscenion Drámaszínpad főként ELTE-s hallgatók társulata. A színjátszókhoz lehet csatlakozni, mint logopédus, aki színpadi beszédet oktat nekik, vagy mint tag, amiért még kredit is jár.

Hogy alakult meg a társulat?

Kati Gábor: 2006 szeptemberében alakult, de akkor még egy középiskolás baráti társaságból állt. Egy ismerősöm középiskolájában lehetőség volt egy társulat megszervezésére, ahol beszéltem a drámatanárral, válogattam egy-két embert. De akkor még nem volt konkrét terv, hogy mit adjunk elő. Aztán bekerültem a Tanítóképzőbe és észrevettem, hogy van itt egy színpad, amit érdemes lenne kihasználni.

A többiek hogyan lettek a Drámaszínpad tagjai?

Bereczki Bianka: Engem a BTK gólyatáborában talált meg a lehetőség, ahová Gábor jött a társulatot és az egyetemi kulturális életet népszerűsíteni. Egyébként magyar szakos vagyok.

Kerezsi Anna: Én díszletezőként csatlakoztam a társulathoz, de azóta már többféle feladatot is ellátok. Többek között én koordinálom a fellépéseket, a díszletezést és most szerepelek az Ágacskában is. Amikor Gábor megkérdezett, akkor szívesen vállaltam a szerepet, de később is inkább csak gyerekdarabban játszanék. Valójában a háttérmunka áll közel hozzám.

Sipos Gyula: Én unatkoztam. Vagyis jelentkeztem és felvettek…vagy csak kevesen voltak és szükség volt emberre. Verssel, monológgal kellett készülni és bizonyítani színészi rátermettségemet. Mindig is érdekelt, milyen ugrabugrálni a színpadon és elég egoista vagyok, szeretem, ha rám figyelnek az emberek. Mindehhez pedig tökéletes porondnak tűnt a színpad.

Kerestek még tagokat?

Gábor: Az új tanévtől kezdve igen. Talán kevesen tudják, hogy a Dráma és színjátszás I-II-III felvehető az ELTE-n, mint szabadon választható kurzus. Egymás utáni három félévben is lehet rá jelentkezni, négy, négy, aztán két kreditért. A jelentkezésre 2013 szeptemberétől lesz lehetőség, amikor konkrét darabokhoz keresünk majd színjátszókat. Az érdeklődők további információhoz juthatnak, ha írnak a dramaszinpad@gmail.com címre.

A jelenlegi darabotok az Ágacska. Meséljetek róla!

Gábor: Ez egy zenés mesejáték, ami most már több, mint egy éve fut. Iskolákban és városi rendezvényeken adjuk elő.

Anna: Az Ágacskát Barcs Ádám rendezte, ő állította be az egészet. Ő választotta ki a darabot és egy évig dolgoztunk rajta.

Miből áll a zenés mesejáték?

Gábor: Énekelünk, van gitárkíséret, káon és darbuka.

Gyula: Azaz ritmushangszerekkel kísérjük.

Mennyire aktív a társulat?

Gábor: Az Ágacskával lépünk fel és az IMPROscenion Brainstorming nevezetű improvizációs műsorunkkal. Ezenkívül próbáljuk Moliére Tartuffe-jét. Ez végső soron egy vígjáték, bár ma már kevesen tekintik annak. Osztálytermi drámát szeretnénk belőle. A mi értelmezésünkben ez azt jelenti, hogy részleteket mutatunk be a darabból középiskolás osztályoknak. Mindezt olyan formában, hogy közben kérdések merüljenek fel, amik az adott szereplők problémáit, jellemfejlődését pedzegetik.

Nevezhetjük ezt akkor egy interaktív előadásnak?

Gábor: Lényegében igen, bevonjuk őket a darabba. Ezek azonban csak részletek, így akinek tetszik, azokat az egész előadás megnézésére buzdítjuk.

A mosonmagyaróvári színjátszó találkozón bronzminősítést kaptatok. Mit szóltok ehhez az eredményhez?

Gábor: A Magyar Színjátékos Szövetség hirdette meg a fesztivált, ahol szintén az Ágacskával voltunk. Lehetett volna jobb is. De most először próbálkoztunk ezzel, hogy országos minősítést kértünk. Elsőre pedig szerintem ez egy nagyon jó eredmény.

Gyula: Én elégedett vagyok ezzel a teljesítménnyel, mert ez tényleg egy országos minősítési rendszer, ami az értékelők személyétől független. Ha pedig innen nézzük, akkor országos szinten bronz minősítést elérni egy nagyszerű dolog. Mert nem minden társulat kapott minősítést. Vagyis érezhető volt, hogy ezt nem dobálják mindenki után, aki levonatozott Mosonmagyaróvárra.

Hova tovább? Megelégedtek ezzel a játékkal vagy szeretnétek nagyobb színpadokra is betörni?

Gábor: Ez a kérdés megosztja kicsit a csapatot. Én egyelőre annak a híve vagyok, hogy valahogy a kettőnek össze kell férnie. Bár nem könnyű, de bízom benne, hogy a meglévő Ágacskát megtartjuk és régebbi darabokat felújítunk.

Hogyan hat rátok a színjátszás?

Anna: A színjátszás és a tanítás (én is a TÓK-ra járok) egyértelműen kiegészítik egymást. Bár más, mert nem fegyelmezni megyünk, és a váratlan reakciók csak még inkább előreviszik az előadást. Nekem a színjátszás kiállást ad. Már nem jelent problémát, hogy sok ember elé kell kiállni.

Gyula: Én az ISZTK-ba mindig beleírom, hogy segít, szóval nyilván segít. Ez a tanítóképzőn meghirdetett művészeti és kulturális ösztöndíj, amit mi is megpályázhatunk.

Bianka: Én belecsöppentem egy másik kar életébe, ami színesebbé teszi a mindennapjaimat. Vagyis a péntekeimet, amikor a próbák vannak.

Képzitek magatokat színészet vagy beszédtechnika terén?

Gábor: Korábban volt beszédtechnika tanárunk, de sajnos már nincs. Én mindenesetre nagyon örülnék, ha ez a gyakorlat visszatérne. Jelenleg a Bárczi felé szeretnénk nyitni. Ha valaki logopédia vagy beszédképzés szakirányra megy, akkor jöhet hozzánk gyakorlatra. Taníthat nekünk színpadi beszédtechnikát és mi az Egyesületünk révén hivatalos igazolást tudunk adni a tevékenységéről.

Szoktatok gyakorolni az improvizációs műsorra?

Gábor: Régebben sokat tréningeltünk, bár az utóbbi időben azt vettük észre, hogy a próbák alkalmával olyat adunk ki magunkból, amit egyébént el tudnánk játszani az éles műsorban is. Ezért kicsit visszafogtuk ezeket a gyakorlatokat, ami miatt talán több marad «tartalékban». Persze, gyakorolni kell és ránk is fér néha egy kis vérfrissítés. Most egy új dolgon gondolkozom, amit úgy lehetne leírni, hogy a színjátszók maguk találnak ki egy történetet, amit snitteléssel egy más helyzetté lehetne alakítani. Elsősorban a nevettetés felé megyünk el az imprós műsorban.

Hol lehet titeket megnézni?

Gábor: Minden hónap második keddjén 19 órakor játszuk az IMPROscenion Brainstorming című műsorunkat. Ezt legközelebb 2013 szeptemberétől láthatjátok az ELTE Tanítóképző Karán, a színházteremben. A következő tanévtől tervezzük a Tartuffe bemutatóját és egy korábban már játszott vígjáték (Bencsik Imre: Kölcsönlakás) felújított változatát. Természetesen van facebook oldalunk és weblapunk, ahol érdemes követni minket.

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]