Az ELTE BTK 377 éves fennállását ünneplő tudományos konferenciák és rendezvények sorát Dávidházi Péter akadémikus, egyetemi tanár „Istennek mitsoda rettentő ostora” – Mikes Kelemen, Pope, Voltaire és a Jób könyve című előadása nyitotta meg november 7-én a Gólyavárban.
A 2009-ben újraindult Gólyavári-esték az ELTE BTK kulturális-tudományos előadássorozata, amely oktatóknak és diákoknak egyaránt szól. A sorozat nagy múltra tekint vissza, hiszen a nyolcvanas-kilencvenes években természettudományi és társadalomelméleti előadásoknak adott otthont a Trefort-kertben található Gólyavár. 2009 óta azonban a szervezők humán témájú estekkel gazdagítják a bölcsész kampusz életét.
Dávidházi Péter előadását azzal kezdte, hogy felolvasta azt a levelet, amit 1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem küldött ki neki. Ebben a levélben tájékoztatták arról, hogy felvételt nyert a ’68-’69-es tanév angol-magyar szakára és közölték, hogy fellebbezést nem fogadnak el. Dávidházi egykori tanárai emlékének, Ruttkay Kálmánnak és Mezei Mártának ajánlotta előadását.
A tanár úr nagyrészt Mikes Kelemen Törökországi leveleiből emelt ki olyan részleteket, amelyeken keresztül a teodicea elvét, vagyis azt az istenigazolást elemezte, amely szerint a világban lévő rossz és gonoszság összeegyeztethető a jóságos és igazságos istenbe vetett hittel. Mikes számos ponton hivatkozik Jób könyvére, illetőleg magára Jóbra is. Egy helyen azt írja, hogy „Jóbot kell követnünk”. Dávidházi szerint Mikes arra gondol, hogy azt a szemléletet kell átvennünk Jóbtól, amely szerint nem csak a jót, hanem a rosszat is el kell fogadnunk istentől.
Az 1755-ös lisszaboni földrengésre adott reakciók által szemléltette Dávidházi Mikes és pár kortársának a teodicea elvéhez való viszonyulását. Voltaire a teodicea elvét erősen megkérdőjelezi. „Miben reménykedhetek, ha minden jól van?” – írja Voltaire egy széljegyzetében. Ő nem érti, hogy miért kell szenvednie az embereknek egy igazságos isten alatt, hiszen az ártatlanokat is sújtja isten haragja. Voltaire nem tudja összeegyeztetni az ártatlanokat érintő szerencsétlenségeket az igazságos isten képével. Vele ellentétben Pope viszont azt gondolja, hogy „bármi van, az jól van”. Pope megpróbálja igazolni isten útjait, szerinte minden véletlen irányítás, amit nem látunk át. Ő rendszert és akaratot lát, mégpedig egy isteni akaratot a szerencsétlenségek mögött. Ezek után Dávidházi Péter Mikes Kelemen reakcióját elemezte a földrengéssel kapcsolatban. Az egyik levélből kiderül, hogy Mikes megrendül a lisszaboni hír hallatán, hiszen azt mondja a földrengésről, hogy az istennek rettentő ostora. A szerencsétlenség 1755 november elsején történt, amikor rengetegen voltak a templomban és az egész épület a hívőkre omlott. Dávidházi elemzéséből kiderült, hogy Mikes háromszor használja ebben a levélben a „rettentő” kifejezést: ez a rettentő földrengés istennek rettentő ostora, és ennek a városnak a rettentő kincse örökre odalett. A tanár úr arra a következtetésre jutott, hogy Mikes tulajdonképpen hibáztatja Lisszabont, amiért ilyen rettentő gazdag város és isten igazságosan járt el, amikor elpusztította az egészet. Dávidházi úgy véli, hogy a teodicea elvét jól szemlélteti az a jelenet Jób könyvében, amikor Jób értesül arról, hogy elvesztette a családját. Jób a szörnyű hír hallatán földre borul és istent imádja. Nem kérdőjelezi meg a szörnyű akaratot, hanem elfogadja. Mikes egyébként az isten ostora kifejezést Jóbtól vette át, hiszen Jób könyvében már szerepel ez a kifejezés.
Végezetül Dávidházi három rövid véleményt olvasott fel három különböző Mikes kutatótól. Mindhárom szövegrészlet között körülbelül ötven-ötven év különbség van és mindegyik vélemény teljesen máshogy ítéli meg Mikes alakját, életszemléletét és hitét. A tanár úr ezzel reprezentálta konklúzióját, mely szerint nem szabad korszak-általánosságokból kiindulva elemezni valamit, hanem mint mindentől független egyéni dolgot kell megvizsgálni és ezáltal levonni a következtetéseket. Dávidházi ezen elv alapján arra jutott, hogy Mikes Kelemen nem a rokokó vagy a felvilágosodás írója, hanem inkább az őt megelőző századé.
A kép forrása: http://www.flickr.com/photos/ivan_pik_87/2329080095/
