Herta Müller-kiállítás a Szabó Ervin Központi Könyvtárában.
Azok, akik az elmúlt hónapban jártak a Szabó Ervin Központi Könyvtárában, nem mehettek el észrevétlenül az átriumban felállított zöld táblák és mini-kivetítők mellett. Azok számára pedig, akik sorban állás közben kicsit bele is mélyedtek a táblákon szereplő képek és feliratok sokaságába, egy igazán izgalmas élet- és alkotói út rajzolódhatott ki, hiszen A szavak ördögi köre címre keresztelt kiállítás a 2009-es irodalmi Nobel-díj nyertese, Herta Müller előtt tiszteleg.
A 2012. október 4. és november 9. között megtekinthető, a Goethe Intézettel együttműködve létrejött kiállítás szervezői különböző tárlatvezetésekkel hozták közelebb látogatóikhoz a könyvtár nyitva tartása alatt korlátlanul megtekinthető tárlatot; az érdeklődők a kiállításmegnyitó óta találkozhattak Nádori Lídia műfordítóval, Dragomán György íróval, illetve Vincze Ferenccel, az ELTE BTK Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudomány Tanszék oktatójával.
A tárlaton végighaladva megismerkedhetünk a romániai születésű, ám német ajkú írónő életének különböző állomásaival: a bánsági sváb léttel, mely megnehezítette a nemzethez tartozás érzésének egyértelműségét, majd a temesvári időszakkal, ahol gimnáziumba és egyetemre járt, majd fordítóként dolgozott. Kiemelt helyen szerepel a Bánáti Akciócsoport nevű irodalmi közösség tagjaként töltött időszak is, melyet rendszerbíráló megmozdulásai miatt feloszlattak. Müller összetűzésbe került a román titkosrendőrséggel is, miután megtagadta, hogy besúgóként dolgozzon nekik – ennek következtében elbocsátották fordítói munkájából, s a későbbiekben a műveit cenzúrázva adták ki Romániában, mígnem végül az írónő tiltólistára is került.
1987-ben emigrált Nyugat-Berlinbe férjével, a Bánáti Akciócsoportból ismert íróval, Richard Wagnerrel, s itt folytatta a munkát, műveinek központi témája pedig a kitelepedés problémája, a Ceauşescu-rendszer alatti szólásszabadság lehetetlensége lett. Vincze Ferenc tárlatvezetése során kiemelt néhány jellegzetességet a rendszer kapcsán: az egyik legfőbb például, hogy az írógép mint olyan tiltott eszköz volt akkoriban – ennek nyomait viseli magán Herta Müller kollázsművészete is, aki a későbbiekben egyfajta Gesamtkunstwerkként, újságokból kivágott szavakból és képekből írt dadaista módon költeményeket. A prózái és különleges kollázsai mellett azonban esszéi is érdekfeszítőek: már az emigráció során foglalkozott azzal a kérdéskörrel, hogyan is lehet egy diktatúrában Ember maradni. Erre reflektál Szájmennybolt és gyíkbőr cipő című rövid, ám velős esszéje is, melyben megfigyelhető Herta Müller életművének egyik legalapvetőbb motívuma: a végtelenül gazdag nyelvezet. “Egy jól sikerült román káromkodás már-már forradalom a szájpadlástérben, mondtam román barátaimnak akkoriban. Ezért is tűrik itt az emberek a diktatúrát: dühüket levezeti a szitkozódás.”
A nyelvet a múlttal való szembenézésnek és a jelen elfogadásának, jobbá tételének első számú eszközeként gondolja el, melynek egyik legfontosabb médiuma nem lehet más, mint az irodalom. “Semmi nem tud olyan nyomatékkal szolgálni, mint egy könyv.” – hangzik el a tárlaton is meghallgatható, a Nobel-díjat megköszönő beszédében.
A kiállítás még november 10-ig megtekinthető, melynek csúcsaként november 9-én, 17.30-kor Herta Müller maga is a könyvtárba látogat egy felolvasóest és beszélgetés erejéig.
A kép forrása: http://www.flickr.com/photos/65916365@N07/6428720255/
