A Duda Éva Társulat Faun című előadásán jártunk.
A humánumon innen és a misztikuson túl… Valahol az ősiségben, valahol a sűrűben, idő előtti tájon, fák közt beszűrődő fény-árnyékban. Puszta elemek között. Puszta ösztönök között. Mert a Faun a legelemibb késztetés. A részvéttelen, tiszta szükséglet. Talán ezért is nyúl olyan mélyre: nem elgondolkodtat, de ott motoszkál a velőben…
Néhány centi víz van a színpadon. Ritkán látunk medencében táncoló művészeket. Itt azonban a víz nem csupán vizuális pluszhatás: ősi elem, ami él, mozog, amihez hozzá kell nyúlni. Erről szól a Faun. Duda Éva Társulata mesék világába vezet, de rá kell jönnünk: annál sokkal tovább megy. Ott vagyunk ugyanis a civilizáció előtti ösztönvilágban, valahol az emberlét és az állatiság határán. Ahol már létezik a közösség és az áldozat fogalma, de még nem irányít más, csak a szükséglet. A fények, a vetített grafikák és a zene összhangja egyaránt hozzájárul ahhoz az atmoszférába, amely egészen visszavisz minket valamiféle természeti állapotba…
A középpont pedig a Faun, a félig ember, félig állat, aki talán nő, talán férfi, kettőssége androgünitás, sőt, talán ő maga a nemek születésekor még ketté nem vált ős egész. Szögletes, erős mozdulatok, kecses vadság, szinte szürreális a test mozgása. Máskor gyenge és esendő, kiszolgáltatott. Jónás Zsuzsa Faunja szélsőségek között vergődik, finoman árnyalt, kidolgozott karakter, jellegzetes és megragadó koreográfiával. A közös táncjelenetek pedig mintha egy ókori bacchanália rajzolt képeit idéznék elénk, a rengeteg kitartott beállás pedig csak erősíti ezt a vágóképes hatást. Az ösztön kiélését, a vágynak való teljes engedést pedig erős képekben, határozott szimbolikával, ügyetlenkedő szégyenlősség nélkül, bátran hozza elő a darab. Pengeélen táncol a társulat és a koreográfus: de a Faun jelenetei nem csúsznak át a veszélyként leselkedő közönségességbe. Nincs szó nőről és férfiről, testekről van szó, vonzásokról és teljes elszabadultságról. A mozdulatsorok és képek érzékisége hol ijesztően, hol megkapóan tárul elénk, míg a főszereplő Faun, a tökéletes áldozat büszke kecsessége sem marad más, csak elprédált, zilált test…
Táncművészek:
Jónás Zsuzsa, Bora Gábor, Grecsó Zoltán, Lázár Eszter, Simkó Beatrix, Mikó Dávid
Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara
Díszlet: Duda Éva
Jelmez: Masa Richárd
Fénytervező: Kovács Gerzson Péter
Vetítés, Videó: Gothár Márton
Képgrafikus művész: Lévai Ádám
Zeneszerző: Kunert Péter
Koreográfus: Duda Éva
A kép forrása: http://evaduda.net
