Az ELTE média tanszékének szervezésében Setét Jenő, Pócsik Andrea és Joka Daróczi János beszélgetett a cigányság médiareprezentációjáról. Az ELTE Online ott volt, cikkünkben gondoljuk tovább a kérdést.
A kommunikáció szak 20 éves fennállásának apropóján indított vitasorozat (a történelmi igazságtétel vitáról szóló cikkünket itt olvashatod) záró állomásán eredetileg Fliegauf Bence és Pesty László két, a cigányságot markánsan eltérő módon bemutató filmje lett volna a téma. A rendezőket azonban nem sikerült meghívni, így Setét Jenő romaügyi aktivista, Pócsik Andrea, a Romakép Műhely vezetője és Joka Daróczi János, a Roma Magazin egykori szerkesztője beszélgetett május 8-án a Gólyavárban. Vitának az előző két alkalomhoz képest nyomát sem lehetett látni, ellenben meglepően konstruktív javaslatokat hallottunk.
Vesztesek és Győzők
Fliegauf és Pesty távollétében a közszolgálati televízió felől közelítette meg a kérdést a kerekasztal. Munk Vera, az est moderátora Bernáth Gábor és Messing Vera idei tanulmányát idézte, amiből kiderül, hogy a magyarországi cigányság leginkább bűnözőként, a Mónika Show fizetett vendégeként, Gáspár Győzőként és e három tetszőleges kombinációjaként jelenik meg a médiában. Ez a megszólalók szerint nagyon nagy baj. Setét egyenesen a média fősodrába begyűrűző rasszista beszéd- és ábrázolásmód következményének tartja a 2008-2009-es romagyilkosságokat.
Külföldi szakirodalmon szocializálódott kommunikáció szakos hallgatóként reflexből a médiahatás brutális túlértékelésnek véltem az ilyen hozzászólásokat – elhangzott, hogy a média nem a negyedik, hanem immár az első hatalmi ág –, aztán elkezdtem gondolkodni a dolgon. Bár az utóbbi 60 év kutatásaiból valóban kitűnik, hogy az emberek nem hisznek el mindent a tévének, a nácik pedig minden bizonnyal nem egy Pesty opusztól lesznek nácivá, a beszélgetés két roma résztvevője érdekes, új szempontot vetett fel. Manapság, amikor saját identitásom, értékrendszerem néhány lényegesebb eleme – baloldali, liberális, újságíró, bölcsész, egyetemista, fiatal – jó úton halad a politikai szitokszóvá válás felé, könnyebb elképzelnem a magyar cigányok helyzetét, akik Vona Gáborral és Győzikével szembesülve keresik a választ a „ki vagyok én” sürgető kérdésére. Aki pedig abban reménykedne, hogy a webkettő pozitív változást hoz e téren, olvassa csak végig a stop.hu-nak a tárgyalt beszélgetésről írt cikke alatt sorjázó kommenteket.
Nyílt szám
A megoldáson gondolkodva Setét, Pócsik és Joka egyetértett abban, hogy mind szereplőként, mind műsorkészítőként több cigányra van szüksége az országnak, egyrészt a közös munkától várható előnyök, másrészt a cigány gyerekek lehetséges jövőképeinek színesítése miatt. Ennek gyakorlatba ültetése egy fokozatosan életbe lépő kvótarendszer lehetne. A moderátor közbeszúrt kérdésére Setéték siettek tisztázni, hogy nem cigány műsorok cigány készítőiről beszélnek, a kívánatos az volna, ha cigány és nem cigány származásúak egyaránt mindenféle tartalmat előállítanának. Ne adj isten, származásukra való tekintet nélkül.
Arra a kérdésemre, hogy mit kezdene a médiában széleskörűen reprezentált, cigányellenes indulatokat keltő véleményekkel – konkrétan a Jobbik parlamenti frakció tagjainak megszólalásaival –, Setét Jenő a szólás- és sajtószabadság érvével válaszolt. Szerinte a vélemények korlátozásán kívül is léteznek olyan újságírói technikák, amikkel perifériára szorítható a rasszista beszéd. Oda, ahol az aktivista szerint a helye van. Állítólag vannak bevált módszerek arra, hogyan készítsünk interjút szélsőjobboldali eszméket hangoztatókkal. A köztévét elnézve hozzánk még a mezei interjú készítésének főbb fogásai sem gyűrűztek be, mindazonáltal talán az ELTE média szakán is lenne igény az ilyen jellegű gyakorlati ismeretekre.
Zárt kapuk
A beszélgetést a hírszerzős Kiss Ádám hozzászólása után kirobbant disputa zárta. Kiss azt kérte számon vitapartnerein, hogy a cigányság valódi problémái – mélyszegénység – helyett túlbeszélik a médiareprezentáció kérdését, pedig léteznek komoly munkát végző önkéntes szervezetek, történetesen ő is tagja egy ilyennek. Végül konszenzus látszott kialakulni abban, hogy a napi téma mégiscsak a médiaábrázolás volt, és azt is mindenki elfogadta, hogy a két ügyet párhuzamosan is lehet vinni. A preferenciákat pedig mindenki alakítsa ízlése szerint.
A megjelentek számából is látszott, hogy nevetségesen kevés embert foglalkoztat egyszerre a magyarországi cigányság és a média helyzete, olyanból pedig alig egy maroknyi van, aki e két problémát össze is kapcsolja. Őket a Gólyavár zárni igyekvő portása küldte ki a Pázmány teremből. Nyolc előtt néhány perccel.
A kép forrása: http://www.flickr.com/photos/medhius/3217871488/
