Variációk egy témára – Miért jó LEN?

Még egy ilyen első ránézésre egyszerűnek tűnő kérdés esetében is érvényesül a frázis, mely szerint ahány ember, annyi vélemény; persze a válaszvadászó-körút során összecsengő reakciókból, illetve bölcs hallgatásból sem mutatkozott hiány.

Előbbiek közé tartozik a fesztiválhangulat kihangsúlyozása (különös tekintettel a sörre és a kellemes vizuális élményt garantáló, a hőmérséklettel harmonizáló ruhakölteményekben felvonuló, női törzsközönségre), az ismerősök garmadája, a programok sokszínűsége, a sátrak naptól védett menedékeiben hírnevüket öregbítő tanszékek és szerveztek játékos feladatai, a vizsgaidőszak előtti, utolsó közös mulatozás felett érzett öröm, illetve a mennyiségre és minőségre rácáfoló ingyenesség, amelynek még a sokat látott fesztiválveteránok is csodájára járnak.

Hallgatni arany?

A kevésbé készséges megkérdezettek, akik csendes ellenállásba burkolóztak a diktafon és a fényképezőgép láttán, annak dacára, hogy a fent citált egyenkérdést negligálták, akár egy lelkes LEN-es a ZH-roham közeledtét, láthatóan remekül érezték magukat: voltak, akik Magic: The Gathering kártyacsatába bonyolódva tartottak folyékony kenyér-lakomát (és nem éppen barátságos oldapillantásokkal elhessegették az okvetlenkedő újságírót), volt, aki a kötelességeibe temetkezett, és olyan is volt, akit a tűző nap ereje megfosztott kommunikációs képességeitől.

E mérsékelten reprezentatív közvéleménykutatás válaszpalettájáról csupán egyetlen árnyalat, a sötétlő negatívum hiányzott, összességében tehát kijelenthetjük, hogy a LEN-en mindenki jól érzi magát, még az is, aki dicséreteit nem hajlandó szavakba önteni.

 

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]