Spirituális fejlődéssel foglalkozó közösségek hívták vendégül múlt pénteken Galkó Balázs színművészt. A Silo Üzenete című könyv köré szerveződő csoportok egy újfajta spiritualitás ébredését hangsúlyozzák, mely nem dogmákon, hanem tapasztalatokon alapszik.
A művészet és a spiritualitás találkozásáról szóló beszélgetés ötlete akkor merült fel a szervezőkben, mikor a színész nyilvánosságra hozta egyik naplóbejegyzését, melyet azt követően írt, hogy Dörner György felmondta szerződését az Új Színháznál. „Balázs itt más színház lesz… Itt mostantól csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is…” – olvashatók a naplórészletben Dörner Galkóhoz intézett szavai. „Én tizenéve jógázok intenzíven, eléggé – amennyire magyar nyelven lehet – elmélyedtem a jógikus, és a Buddhista filozófiában, ezek nagyon sokat tudnak a másféle dimenziókról, én – mint azt ti is nyilván tudjátok – háromszor végigmondtam József Attila minden versét, nekem ott (tizenhat órás versmondás alatt!!) valós transzcendens tapasztalataim lettek… De hagyjuk. Szervusztok.” – hangzott Galkó válasza.
Ezek a bizonyos transzcendens tapasztalatok voltak a pénteki beszélgetés kiindulópontjai. A színész egyik első ilyen jellegű élménye 1988-ban volt a Fiatal Művészek Klubjában, ahol hét óra folyamatos szavalás után egyszer csak mély megértést érzett a már jól ismert sorok kimondása közben: „a fűben gyepként sarjad a sötét”. „Sose vált még olyan világossá nekem ez a sor, mint akkor – pedig nagyon sokszor elmondtam már. Ezekben a különleges állapotokban olyan távlatok nyílnak meg a szavakban és a gondolatokban, mint soha máskor.” Galkó szerint a természetestől eltérő levegővétel okozta fiziológiai állapot és a vers mögött lévő gondolat együtt vezethetett ehhez a különleges tapasztalathoz. „Ha nekiállsz és elkezdesz verset mondani, nem akkor veszel levegőt, amikor akarsz – a vers mondja meg, hogy mikor kell levegőt venni. Próbáld ki otthon, hogy hét órán keresztül hangosan József Attilát olvasol… Meglátod, hogy átalakul a világ!”
A színész azt is megosztotta a résztvevőkkel, hogyan élte át a teljes tudati üresség élményét egy kétnapos buddhista elvonuláson. „Ott voltunk vagy nyolcvanan egy teremben, fél-lótusz ülésben ültünk, és harminc percen keresztül zengtük az OM mantrát, mindenki a saját lélegzetére, ritmusára. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs idő. Nincs gondolat. Nem jut eszembe semmi. Elképesztő érzés, amikor az ember odáig jut, hogy nem jut eszébe semmi… Csak azt hallottam, hogy tébolyult harmóniája van az egésznek.”
Mivel a beszélgetés középpontjában a tapasztalatok álltak, ezért a résztvevők a beszélgetés után szerettek volna átélni valamilyen közös élményt. Először Galkó segítségével egy különleges jógagyakorlatot hajtottak végre az összegyűltek, majd az este egy, a Silo Üzenete című könyvben található szertartással fejeződött be.
A beszélgetéshez egy nemrég megnyitott, XIII. kerületi (Raoul Wallenberg utca 6.) közösségi helyiség biztosította a helyet – itt zajlanak többek között a Silo Üzenete javaslatainak értelmezése és megtapasztalása köré szerveződő, nyitott csoportok találkozói is. A közösségek vezetők és „közvetítők” nélkül működnek, tagjai hangsúlyozzák a könyv szabad értelmezésének fontosságát, és azt, hogy bárki eljuthat nem mindennapi, átalakító tapasztalatokhoz. A találkozóhely hivatalos megnyitója pedig március 23-án, pénteken 18 órától volt.
Fotó: Besenczi Richárd
