Miről is fog szólni a Tarantóni?
Mivel startolunk, így gondoltam ez lesz a mínusz egyedik posztom, ami még nem arról fog szólni, hogy mi a kóla, hanem arról, hogy milyen király is Tarantino és miért Tónizom le – már ki ne, ha én ne. Tehát itt találkozhattok majd a közeljövőben az ízlésemnek megfelelő és ellentmondó filmes hírekkel és agymenésekkel, meg nagymenőkkel akik azokat a filmeket rendezik amiket szeretek – olyan rendezőkkel akik olyan filmeket rendeznek amiket nem szeretek, kevésbé. Talán azért Tónizhattam le a mestert, mert már túl sokat olastam róla ahhoz, hogy komolyan vegyem, meg túl sokan vagytok ti, akik szeretitek, meg TI, akik majmoljátok. Dehát ezért van a blogLOLTarantóni meg miegyébb, hogy okíthassalak bennetek, ha akarjátok – meg ha nekem is van rá huzagolásom, mert hát az én energiáim sem végesek. Így jöjj posztok dúskeblű tündérkéje és hintsd meg eddig e szikkadt földem, hadd váljon el, hogy az ingyom-bingyom tálib-e.
Nos Tarantino nem tálib, ingyom-bingyom meg mégkevésbé. Ám azért kóla, mert megtudott maradni kisgyereknek aki csak a női lábakért és a corn flakesért van oda. Emellett autodidakta módon lett az egyik legjobb és a legmenőbb filmrendező, mindezt úgy, hogy csak kopizott, de olyan jó érzékkel és olyan helyekről amik akkor, amikor ő csinálta már senkit sem érdekelt, viszont ennek hatására újra kólák lettek – pedig senki se gondolta volna.
Meg kólákat faragott olyanokból, akikből senki nem hitte volna, vagy akik már régen pepszik voltak, mint John Travolta. A másik pedig, hogy olyan szexszimbólumokat alkotott… (öhm szarból is lehet várat építeni) – szóval senki ne mondja azt, hogy Uma Thurman lábikójával bárki is szeretett volna bármit kezdeni, a Kill Bill előtt. Nézzétek csak meg:
