Szeptember 7. és 10. között hosszú idő után végre ismét zenétől, nevetéstől és beszélgetésektől volt hangos a BTK kampusza. A Trefort-kert Offline több mint 40 ingyenesen látogatható programmal várta a hallgatókat arra buzdítva őket, hogy kikapcsolódással, ismerkedéssel és valódi, közösségi élmények gyűjtésével kezdjék meg az őszi szemesztert. A fesztivál szervezői népszerű fellépőkkel, fontos és elgondolkodtató kerekasztal-beszélgetésekkel, izgalmas kitelepülésekkel készültek, amikre természetesen mi is ellátogattunk.
Valóban örömünnep volt ez a négy napig tartó offline esemény, hiszen 2019 óta nem adódott lehetőség hasonló rendezvény szervezésére, sőt, sokunknak még az egyetem látogatására sem. Ahogy Bartus Dávid dékán is hangsúlyozta megnyitó beszédében, a másod- és harmadéveseknek talán még különlegesebb egy ilyen fesztivál, hiszen a járványhelyzet jelentős közösségi élményektől fosztotta meg őket. Én a harmadik szemeszteremet kezdtem meg idén, de ez volt ez első valós térben megrendezett programsorozat, amin részt vehettem. Nekünk nem volt gólyatáborunk, nem járhattunk nagyelőadásokra, nem volt lehetőségünk megismerni a kampuszt, és egymást sem. A fesztivál ideje alatt viszont végre megtapasztalhattam, hogy milyen a Bölcsészkar közösségéhez tartozni, és bebizonyosodott számomra, hogy az egyetemi életet tényleg nem lehet online térben megvalósítani.
A koncertek, a színházi előadások és az egyéb szórakoztató kulturális programok mellett olyan témák is előkerültek a rendezvény során, amelyekről bár keveset beszélünk a mindennapokban, kiemelten fontos lenne, hogy a köztudatba kerüljenek. Szeptember 8-án a menstruációs szegénységről és a fenntarthatóságról hallgathattam beszélgetéseket a KK színpadán, amik nemcsak új információkkal szolgáltak, hanem egy másfajta, érzékenyebb nézőpontot adtak át az érdeklődőknek a körülöttünk lévő problémákkal kapcsolatban.
„Ma azt látjuk, hogy a női test politikai csatározások színtere, ugyanakkor működése még mindig tabu.” (Hermann Veronika)
A period poverty, azaz a menstruációs szegénység jelensége Magyarországon minden 5. nőt érint, mégis olyan erősen stigmatizált kérdés a társadalom szemében, hogy sokan még a fogalom jelentésével sincsenek tisztában. Rengeteg nő él a világon, akik számára az alapvető higiéniai szükségletek ellátása is komoly problémát okoz, és akiknek adott esetben dönteniük kell, hogy a kevés rendelkezésükre álló pénzt ételre vagy menstruációs eszközökre költik. Arról, hogy mi hogyan segíthetünk, és hogy mit jelent pontosan a szóban forgó jelenség, Hermann Veronika, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék adjunktusa beszélgetett Gerliczki Eszterrel, a Food Not Bombs Budapest munkatársával, Marosváry Dorottyával, az Igazgyöngy Alapítvány munkatársával, valamint Szőllősi Nórával, a Ciklus mesék edukációs oldal alkotójával.
A menstruációs szegénység a legtöbb esetben nemcsak eszköz-, hanem tudáshiány is, melynek leküzdése érdekében elengedhetetlen lenne az edukáció minél előbbi megkezdése. Szőllősi Nóra szerint a ciklus lehetne szupererő is a nőknek, egy térkép, amit ha megtanulnak olvasni, segít nekik lavírozni az életben, segít döntéseket hozni, ez azonban nem valósulhat meg, amíg betegségként, hátráltató tényezőként tekintünk rá. Az információátadás hiánya és a tabusítás pedig tovább nehezíti a létminimumon vagy az alatt élő nők mindennapjait. Gerliczki Eszter akkor kezdett el a témával foglalkozni, amikor a Boráros téri ételosztás alkalmával egy nő ebéd helyett betétet kért az önkéntesektől. Mi bele sem gondolunk abba, hogy attól, hogy valaki szegénységben él, a menstruációja még nem szűnik meg, és hogy az az 1000-2000 forint, amit havonta az eszközök megvásárlására költünk, másnak nem biztos, hogy magától értetődő és állandóan rendelkezésre álló összeg.
A zsáktelepüléseken, ahol Marosváry Dorottya dolgozik, a házak 80 százalékában nincs víz, így az itt élő nőknek nemcsak az eszköztelenségből fakadó kényelmetlenséggel, hanem a higiéniahiány okozta fertőzésekkel is meg kell küzdeniük. A menstruációs szegénység miatt gyakran napokra kiesnek az iskolából vagy a munkából, arról nem is beszélve, hogy az egyes családokban legtöbbször egyszerűen nem marad elegendő tér arra, hogy a nők menstruációja intim maradhasson. Ez azt eredményezi, hogy a fiatal lányok nem tudják egészséges keretek közt megélni a ciklusukat, ami maradandó lelki sebeket okozhat. Ahhoz, hogy ezeket a sebeket gyógyítani tudjuk, és talán valamikor meg is előzhessük őket, muszáj beszélnünk a problémáról, és ledöntenünk a köré épült tabukat. Nem könnyű feladat, de az ilyen beszélgetések, azt gondolom, mindenképpen jó kiindulópontot jelentenek.
„Ez nem egy kampány, a klímaváltozás jelensége mindig a levegőben fog lógni. Az első lépés, hogy felfogjuk, hogy a fenntarthatóság egy életmód.” (Jordán Ferenc)
A menstruációs szegénységhez hasonlóan a környezetvédelem is olyan kérdés, amelynél kevés égetőbb és fontosabb létezik jelenleg, mégis kimondottan kevesen foglalkoznak vele érdemben. A következő kerekasztal-beszélgetésben Jordán Ferenc hálózatkutató biológus, Kudron Anna, a PINKPONILO kreatív stúdió alapítója, Mosolygó Anna, a zerofashion divattervezője és Sipos Melinda, a Ligeti Bolt alapítója osztották meg tapasztalataikat és tanácsaikat arról, hogy hogyan működhet a fenntarthatóság a mindennapokban.
A témával kapcsolatban az egyik legnagyobb tévhit, hogy ha messze vagyunk a probléma gócpontjától, nem tehetünk semmit. Jordán Ferenc szerint a járvány pontosan arra ébresztett rá minket, hogy mennyire közel vagyunk egymáshoz, így feltétlenül szükséges, hogy érzékenyen forduljunk a körülöttünk lévő világ felé. Az emberiséget ebbe az irányba terelni természetesen hosszú folyamat, azonban előbb-utóbb rá kell jönnünk, hogy az a kényelem, amelyben a mindennapjainkat éljük, nem fenntartható.
Aki elindul egy tudatos életmód kialakításának útján, természetesen találkozhat nehézségekkel, de a fenntarthatóság szem előtt tartása egy idő után beépül a napi rutinunkba, szinte észrevétlenül a szokásaink részévé válik. Ha például ruhavásárlás előtt átgondoljuk, valóban szükségünk van-e az adott termékre, vagy ha csak olyan élelmiszereket veszünk meg, amiket valóban el is fogyasztunk, már sokat tettünk a környezetünkért, arról nem is beszélve, hogy kevesebb vásárlással jelentős mennyiségű időt és pénzt is spórolhatunk.
Azt, hogy a fenntartható életmód megvalósítása alulról építkező folyamat kellene, hogy legyen, vagy szükséges a politika beleszólása, nehéz eldönteni. A meghívott vendégek azonban hangsúlyozták, hogy az ezzel kapcsolatban hozott törvények nem gátolják a szabadságot, sőt, pontosan az a szabadság, ha a saját egészségünk és a környezetünk jövőjének érdekében cselekszünk. Ebbe van beleszólásunk, amit maximálisan ki kell használnunk, amíg még lehet.
Számomra igazán különleges élményt jelentett végre személyesen hallgatni ilyen fontos beszélgetéseket, kiengedni a fáradt gőzt egy hosszú nap végén valamelyik koncerten, az pedig hab volt a tortán, hogy még Nádasdy Ádámtól is sikerült dedikálást szereznem. Mindenkit arra biztatok, hogy ne hagyjátok ki ezeket a lehetőségeket, gyűjtsetek élményeket, vegyetek részt a programokon, mert az igazi, offline egyetem erről is szól. Ha szeretnétek utólag betekintést nyerni a rendezvény hangulatába, nézzétek meg fotógalériánkat!
A képek forrása: Zsolnai Dóri fotói, Morning Star, Facebook
