Molnár A. Aliz reálos beállítottságú tanulóként érkezett az ELTE Bölcsészettudományi Karára azzal a szándékkal, hogy ő csak tanulni szeretne. Később azonban a Pesti Bölcsész Újság tördelőszerkesztője, majd főszerkesztője lett, mely tisztségét máig betölti. Miközben Aliz már a magyar szakos szakdolgozatát írja, idén szeptembertől felvételt nyert az Informatikai Karra is…
Az informatikus képzés nem nagy váltás a Bölcsészettudományi Kar humánosabb közegéhez képest?
Én egyébként mindig is reálos beállítottságú voltam, azonban középiskolai tanulmányaim jelentős részét egy magyar-spanyol tannyelvű gimnáziumban végeztem, ami – valljuk be – nem feltétlenül az ilyenfajta készségekre épít. Ezután pedig úgy alakult, hogy a BTK-ra jöttem.
Az Informatikai Kar jóvoltából minden (nem informatikus) ELTE-s hallgatónak lehetősége van részt venni egy 60 kredites, két féléves informatikai kiegészítő képzésen. Erre a képzésre azok jelentkezhetnek, akik elvégezték már alapszakjuk első két évét, vagy mesterszakjuk első egy évét. Ezt a lehetőséget én is kihasználtam, és nem bántam meg. Azt kell mondjam, egy kicsit még jobban is teljesítettem, mint a magyar szakon. Ez tehát egy kis ízelítőt adott abból, hogy mi vár majd rám az Informatikai Karon.
Mennyiben valósult meg az, amire a Bölcsészettudományi Karra érkezésed előtt számítottál?
A két bátyámtól már kaptam egy általános képet arról, milyen egyetemistának lenni. Mielőtt befejeztem volna a gimnáziumot, kis szünetet tartva elmentem dolgozni, ami ráébresztett arra, hogy érettségit és diplomát szerezni nem csak mások elvárásai miatt szeretnék. Tanulni pedig mindig is szerettem, amire az ELTE és a BTK a lehetőséget biztosította is, így nem csalódtam.
Jelenleg is főszerkesztő vagy a Pesti Bölcsész Újságnál. Hogyan csöppentél bele a hallgatói újságírásba?
2016-ban kezdtem tördelőként a Pesti Bölcsész Újságnál. Amikor Mészáros Márton, az előző főszerkesztő befejezte PBÚ-s tevékenységét, megemlítette, hogy akár még én is lehetnék az utódja. Néha magam is írtam a magazinba, régebben még blogom is volt, de ettől függetlenül sosem voltam az írás nagy művelője. Rájöttem, hogy nagyon szeretek másoknak segíteni abban, hogy hogyan írjanak jól, hogyan hozzák ki magukból a legtöbbet. Emellett fontosnak tartom, hogy minden hallgatóhoz eljussanak az őket érintő információk.
Elgondolkodtam a dolgon, majd végül megírtam a pályázatot, és meg is választottak a tisztségre. Nagyon örülök, hogy ezek után továbbra is elvégezhettem a tördelői feladatokat, ugyanis a magazin új arculatra szorult, ennek megoldása pedig egyrészt a tördelő munkája. Az arculatváltás főleg presztízskérdés volt, úgy éreztük, hogy szükség van rá, hiszen mégiscsak mi vagyunk a Bölcsészettudományi Kar hallgatói magazinja. A visszajelzések szerencsére nagyon pozitívak voltak, mindenkinek tetszett az új külsőnk.
Fotó: Baló Timea / ELTE Online
Mesélnél egy kicsit a Pesti Bölcsész Újságról?
Sokan mondják, hogy a PBÚ létezése nagyon-nagyon régre nyúlik vissza, azonban még nem sikerült kiderítenem, hogy pontosan mikorra is tehető az újság, illetve az esetleges jogelődjének első indulása. A PBÚ jelenlegi formájában 2000-ben indult. Először is van egy főszerkesztő-helyettesünk, aki részben az én munkámat támogatja, részben pedig a korrektornak segít be. A korrektoron kívül a PBÚ-nak tördelőszerkesztője is van, aki újságot varázsol a nyers Word-fájlokból. Nem utolsósorban pedig ott vannak az íróink, a fotósunk és a grafikusunk. A főbb rovatok, melyek kisebb alrovatokra oszthatók, a következők: Közélet, Kultúra és Tudomány és Ajánló. A magazin végén található a szépirodalmi szekciónk, ahol a hallgatók által beküldött (saját) műveket publikáljuk.
Mennyire jelent a Pesti Bölcsész Újság ugródeszkát az itt tanuló újságíró hallgatóknak a későbbi karrierjükhöz?
Érdekes, hogy az újságíró szakos hallgatók csak nagyon ritka esetben keresnek meg minket, hogy szeretnének nálunk dolgozni, ők legtöbbször már az elején elmennek egy gyakornoki programba. Hozzá kell tenni, hogy a PBÚ nem tud igazolást adni a kötelező szakmai gyakorlatról, hiszen mi mégsem egy profi szerkesztőség vagyunk.
Körbe kellene kérdeznem részletesebb információkért, azonban az általános tapasztalatom az, hogy akik nálunk is írtak, azok legtöbbször online magazinnál kezdik a karrierjüket, és csak később mennek át egy nyomtatásban megjelenő médiumhoz. Nekik például nyújthat a PBÚ-s tevékenységük egyfajta referenciát, melyet bemutathatnak a későbbi állásinterjúikon.
Általában milyen szakos hallgatók tevékenykednek nálatok?
Az lep meg a leginkább, hogy főleg nem magyar szakosok. Ebben nincs túl nagy szabályszerűség, szinte minden szakról vannak újságíróink, illetve szerkesztőink. Érdekes, hogy nagyrészt olyanok írnak nálunk, akiknek alapból nem lenne túl sok közük az újságíráshoz, és nem is valószínű, hogy ebben az irányban akarnak majd továbbmenni. Sokan csak az egyetemi éveiket szeretnék gazdagítani azzal, hogy a Pesti Bölcsésznél dolgoznak.
A PBÚ az előző félév során csak májusban jelent meg, illetve ebben a szemeszterben is csak egyszer fog. Mennyire nehéz ilyen körülmények között motiválni a szerkesztőket, újságírókat?
Ebből a szempontból szerencsére nem katasztrofális a helyzet, teljes mértékben tisztában vannak vele, hogy mi a helyzet. Ha tudják, hogy ebben a félévben csak egyszer fogunk megjelenni, akkor mindent elkövetnek azért, hogy az az egy szám tökéletes legyen.
Voltak olyanok, akik azért hagyták ott a szerkesztőséget, mert a lap nem tud már havonta megjelenni?
Nem, szerencsére egy ilyen szerkesztő se volt. Mindenki szereti a PBÚ-t, egyikük sem a pénzért, vagy a hírnévért dolgozik nálunk. Egyszerűen jól esik az embernek nyomtatásban látni a saját cikkét, még akkor is, ha erre félévente csak egyszer kerül sor.
Nem gondolkodtál az online megjelenésen?
Őszintén szólva folyamatosan ezen gondolkozom. Én szeretném összerakni az oldalt, ami nem megy zökkenőmentesen; maximum egy év, és megleszek vele.
Az újságírók egyébként nyitottak az online működésre?
Inkább attól félek, hogy egy online magazin sok pluszmunkával jár, mindenkinek többet kellene írnia. Erre már sokkal nehezebb lehet motiválni az írókat, főleg, ha már a vizsgaidőszak is közeleg.
Milyen tapasztalatokat szereztél eddig az ELTE-n?
Tanulmányaim során sokszor kerestem fel az egyetemi könyvtárat, hogy kikölcsönözzek egy könyvet, melyet feladtak kötelező olvasmánynak. Sajnos néhányszor azt kellett tapasztalnom, hogy a könyvtár nem rendelkezett a szóban forgó könyvvel, vagy azért volt lelkiismeret-furdalásom, mert összesen egy példány volt, amit én foglaltam le hosszabb időre. Ezen mindenképpen változtatnék, fel kellene gyorsítani a digitalizálás folyamatát.
Mik a terveid a diploma után?
A jelenlegi munkahelyemen digitális tankönyvfejlesztéssel foglalkoznak, és megemlítették, hogy nagyon örülnének olyan embereknek, akik a bölcsészethez és az informatikához is értenek. Az IK-ra pedig azért jelentkeztem, mert még a kiegészítő képzés alatt megismertettek a digitális világ akadálymentesítésével, amivel nagyon szívesen foglalkoznék. Remélhetőleg rengeteg lehetőségre fény derül még az elkövetkező két évben.
Jól tetted, hogy az ELTE-re jöttél?
Mindenképpen! Nagyon szeretem az ELTE-t, minden szépséghibájával együtt!
Fejléckép: Baló Timea / ELTE Online
