Stabilizáció, erősebb nemzetközi jelenlét, budapesti egyetemegyesítés

Sonkoly Gáborral, az ELTE BTK dékánjával készült legutóbbi interjúnkban a Kart érintő megszorításokról beszélgettünk. Fél évvel később már a Kar előrelépéseiről és az új vezetői tervekről számolt be. Emellett az ELTE Online-nak elmondta a budapesti egyetemek egyesítéséről alkotott véleményét is. 

Télen sokan aggódtunk a Bölcsészkarért, de úgy érzem, hogy tavasszal elindult a „fellendülés” útján a Kar. Ön hogy látja ezt a helyzetet?

Nagyon rossz költségvetési helyzetben voltam kénytelen átvenni a Kart, de a közös erőfeszítéseknek köszönhetően – és ebben fontos szerepe volt az egyetem vezetésének is – a 2019-es költségvetés már stabilizálta a Bölcsészkar helyzetét, aminek nagyon örülök. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az EMMI adott egy egyszeri támogatást, másrészt pedig – és ez már a jövőre is vonatkozik – megemelték a bölcsésznormatívát, és úgy tűnik, hogy az a támogatás, amit az EMMI 2019-ben adott, ha sikerül a hallgatói létszámot tartanunk, akkor pénzügyi szempontból biztosított a BTK jövője. A 2019-es jelentkezési, illetve beiratkozási adatokat látva úgy tűnik, a hallgatói létszámunk megmaradt, sőt bizonyos szinteken nőtt.

Nemcsak a tél, hanem nagyjából a teljes 2018-as esztendő az aggódás éve volt. Akkor kezdtük el a reformokat is elindítani. ’18-ban végiglátogattam az összes intézetet, amit most nyáron megismételtem. Jó volt megtapasztalni két dolgot: egyrészt azt, hogy az a fajta aggodalom, hogy mi fog történni a Karon, elmúlt, másrészt pedig a kollégák elfogadták, hogy a nemzetközi elvárásoknak megfelelően átlátható szempontrendszernek kell megfelelnünk. Az egyik legfontosabb eredménynek a Bölcsészkar elmúlt két évében azt tartom, hogy a Kar ráállt egy transzparens, több mutatóból álló rendszer elfogadására és ennek működtetésére.

Egyfajta szemléletmódváltás is történt. Úgy látom, hogy a minőségalapú jutalmazás felé is próbál a Kar elindulni, olyan pályázatokkal, amelyeket az oktatók számára hirdetnek. Ez is ennek a koncepciónak a része?

Igen. Ez egyrészt a kancelláriától származik, ugyanis egy bizonyos összeggel kötelesek vagyunk az oktatási és kutatási kiválóságot erősíteni. Ezt nagyon jó ötletnek tartom. Ezek a pénzek eddig a költségvetési hiány pótlására mentek. Sokat gondolkodtunk, hogy milyen elemei lesznek a kiválóság fejlesztésének. Az egyik egy olyan pályázat, amely épp azokat a tevékenységeket célozza (nemzetközi publikációk előkészítése, konferencia-szervezés, és -részvétel, vendégoktatók meghívása stb.), amik alapján egy kar oktatói kiválóságát mérik. Hetente bíráljuk el a pályázatokat: általában 5-7 pályázat érkezik egy héten.

A másik nagy feladatunk ezen a téren a nemzetközi, angol nyelvű folyóiratok indítása a négy doktori iskolánkban. Pályázatot írtunk ki ezek szervezésére, és úgy néz ki, hogy az irodalom- és a történelemtudományból el tudjuk indítani a folyóiratot. Remélhetőleg jövőre megjelennek az első számok. Mind a két esetben Közép-Európán lenne a hangsúly, előbbi esetben az irodalom- és kultúratudomány, az utóbbiban pedig az összehasonlító történelem szempontjából. Meg kell találnunk azt a tudományterületi profilt, amivel beférünk az igen telített nemzetközi folyóiratpiacra.

61699555_10156467842335829_8126885169861754880_o

Ahogyan Ön is mondta, idén is sokan jelentkeztek a Bölcsészkarra, valamivel többen is, mint tavaly. A felvételi előtt megjelenő sajtóhírek tehát nem befolyásolták negatív irányba a hallgatók véleményét a Karról. Mennyire tartott ettől a dékáni vezetés?

Ettől nem féltünk, mert ahogy az ELTE továbbra is az ország első egyeteme, úgy az ELTE BTK változatlanul az ország legjobb kara. Népszerűségünket az átmeneti rosszabb hírek nem kérdőjelezték meg. Ami jobban aggasztott, hogy a középiskolások és szüleik meg vannak-e győződve arról, hogy van jövője a bölcsésztanulmányoknak. Szerencsére a BTK iránti társadalmi bizalom továbbra is megvan.

Ami a legnagyobb kihívásunk lesz a jövőben, az a mesterképzés, hiszen ezen a képzési szinten folyamatosan csökken a hallgatók száma. Ez nem pusztán ELTE-s jelenség, sőt nemcsak hazai, hanem világjelenség. Az idei tanév legnagyobb feladatának azt tartom, hogy a mesterképzéseinket át tudjuk úgy alakítani, hogy vonzóbbak legyenek a hallgatóink számára. Igaz, ez a reform mindhárom képzési szintre hatással lesz. Ami viszont nagyon pozitív, hogy a doktori képzésben 60%-kal nőtt az ösztöndíjas hallgatók száma tavalyhoz képest.

Milyen ügyekben szeretne még előrelépést-változást?

Szeretnénk a könyvtárak ügyét megoldani. A Karon több mint húsz könyvtár vagy gyűjtemény van, nagyon eltérő kezelési szinten. Mindenképpen szeretnénk egy egységes kari könyvtárat létrehozni. Utána elindítanánk ennek a közös katalogizálását, és létrehoznánk egy olyan digitális nyilvántartást, amely a Karon található egymillió-kétszázezer dokumentumnak a katalógusát minden kari polgár számára elérhetővé teszi.

Nagyon fontos, hogy a nemzetközi rangsorokon jobban szerepeljünk, vagy – bizonyos tudományterületeken – egyáltalán felkerüljünk rájuk. Ehhez most már minden alap megvan, hiszen kész a kiválósági mutatórendszer, amit a kollégáknak félévente fell kell tölteni – és a Karon 100%-os a feltöltés. Rendelkezésre állnak kiválósági források, amelyek lehetőséget teremtenek, hogy az ELTE BTK ne csak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is minél több tudományterületen előkelő helyre kerüljön a kiválósági rangsorokon.

Szeretném, ha a hallgatóink közül még többen tudnának külföldön tanulni, legalább egy fél évet. Ennek köszönhetően nyíltabbakká válni a világ és a nemzetközi tudományos innováció irányába. No meg ma már elengedhetetlen a nyelvtudás anyanyelvi közegben való fejlesztése is. Épp tegnap [2019. szeptember 2-án – a szerk.] volt a nemzetközi hallgatóknak a tanévnyitó ünnepség: örömmel láttam, hogy elsős külföldi hallgatóink megtöltötték a Mária Terézia termet!

Dékáni megbízottak is segítik a munkáját, nekik mi a szerepük?

Igen, idéntől hat dékáni megbízott kezdte el a munkáját. Ők olyan területekkel foglalkoznak, amelyek eddig nem kapták meg a megfelelő figyelmet a Karunkon. Az ő elérhetőségeik fenn vannak a kari honlapon, bárki keresheti őket bizalommal. Az egyik, talán legfontosabb terület a tanév elején, az elsős hallgatók integrációjának kérdése, azaz az, hogy ők is minél gyorsabban otthon érezzék magukat a Bölcsészkaron. Ezt Kugler Nóra tanárnő koordinálja. Mi egy igen nagy és komplex kar vagyunk. Emlékszem, hogy nekem is, amikor a középiskolából átjöttem, időbe telt, amíg hozzászoktam az egyetemi léthez. Számomra az Eötvös Collegium idősebb hallgatói akkor számos hasznos tanácsot adtak, de sokan nem kollégisták, és nekik is segítenünk kell!

Igen fontos kérdés tanáraink oktatásmódszertani kultúrájának fejlesztése. Ezt a területet Major Éva tanárnő, a Szakmódszertani Központ vezetője felügyeli. Minden 1964 után született tanárunknak kötelező lesz rövid szakmódszertani képzéseket elvégezni. Lehet, hogy nem ez lesz a legnépszerűbb intézkedésem dékánként, de a kari vezetés elengedhetetlennek tartja, hogy jobban figyelembe vegyük, hogy nemcsak kutatási, de oktatási intézmény is vagyunk. Két célja van e képzéseknek: egyrészt figyelembe veszi a megváltozott hallgatói igényeket az oktatásban, másrészt pedig olyan digitális tartalmaknak az átadását ismerteti meg, amelyek közelebb állnak hallgatóink tudásszerzési szokásaihoz. Természetesen mindehhez megfelelő infrastrukturális fejlesztésre is szükség van, amit a kiválósági támogatásokból szándékozunk fedezni. A módszertani továbbképzés háromszor fél napos lesz, és több szemeszter alatt lehet majd elvégezni.

Visszatérve egy kicsit a múltba: a tavaszi OTDK egy nagyon fontos esemény volt a Bölcsészkaron. Hogyan értékeli a szervezését és a megvalósulását?

Ritkán mondhatok ilyet, de tökéletes volt. Egyrészt nagy megtiszteltetés, hogy újra itt volt 14 év után. Sokat köszönhetünk Nagy Balázs tanár úrnak, aki nagy odaadással szervezte meg a versenyt és a kapcsolódó eseményeket, valamint egy kiváló csapatot épített maga köré oktatókból és adminisztratív személyzetből. Csoda történt, mert néhány napig még jól működő wifi is volt a kampuszunk egész területén. Ez az állapot sajnos megszűnt, de ígéretet kaptunk, hogy ez az idilli helyzet egyszer – talán már idén októberben – újra visszatér. Látszott az OTDK-eredményeken, hogy a bölcsész- és társadalomtudomány területen az ELTE BTK magasan a legkiválóbb hallgatókkal rendelkezik hazánkban. Úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sok szép eredmény született.

dékán_interjú (2 of 7)

Milyenek egy dékán mindennapjai?

Az időm nagy része gyűlésekkel és megbeszélésekkel telik – azt hiszem, ezzel nem árultam el nagy titkot. Az e-mailek korában nincsenek pihenő- és ünnepnapok. Rendszeresen elhatározom, hogy tizenkilenc óra után nem nézek e-mailt, de ezt igen ritkán sikerül betartanom. A tanítást nagyon fontosnak tartom, általában egy fél napot tudok tanítani, az egy igazi kikapcsolódás. Mindig is szeretettem tanítani, de sosem élveztem ennyire a tanítást, mint most. Jelenleg tizenkét doktoranduszom és doktorjelöltem van, akikkel rendszeresen konzultálok. Természetesen BA-s és MA-s szakdolgozók témavezetője is vagyok. Emellett számos utazásra is futja az időmből, mivel a bölcsészettudományok is nemzetközi tudományokká váltak, amelyek kutatása folyamatos nemzetközi jelenlétet vár el. Jelenleg négy EU-s pályázatom fut: az általam koordinált TEMA+ Erasmus Mundus Európai Mesterképzés, két Horizon 2020-projekt (a Coventry, illetve a Barcelonai Egyetem koordinálásával), valamint most indul egy Erasmus+ Strategic Partnership Program. Utóbbit az Utrechti Egyetem koordinálja: egy közös oktatási jegyzet és segédanyag-csomagot állítunk össze, amelynek témája Európa újkori története huszonegyedik századi szempontból.

A napokban olvashattunk olyan híreket, miszerint a kormányzat több egyetem összevonását tervezi az ELTE-vel. A kormányzat cáfolta ezt, de megkérdezem: Ön szerint ez milyen elképzelés?

A sajtóhírekben a University of Londonra hivatkoznak. Amikor Londonban tanultam, megtapasztaltam, hogy egy nagyon laza konglomerátum fogja össze az ottani intézményeket. Ennek a motivációja az, hogy a nemzetközi rangsorokban a nagyobb egyetemek jobban tudnak teljesíteni. Franciaországban is szinte az összes nagyvárosban az egyetemeket összeterelték. Ennek látszik az eredménye: egyre nagyobb súllyal jelennek meg a francia egyetemek a nemzetközi listákon. Szerintem ez elkerülhetetlenül meg fog történni Budapesten is, hiszen nem igazán szerencsés a fővárosi felsőoktatási intézmények nagy száma a csökkenő hallgatói létszám mellett. Az a kérdés, hogy hogyan fog mindez megvalósulni. A hírek szerint a laza konglomerátum létrejötte nem sértené az intézmények autonómiáját, ami jól hangzik, de az ördög itt is a részletekben rejlik. Az a nagy kérdés, hogy ez a folyamat hogyan, a résztvevők milyen fokú bevonásával fog elindulni, illetve megvalósulni. Erre – mint említettem – a magyar felsőoktatás nemzetközi megítélése miatt szükség lenne. Természetesen az integráció idővel a redundáns területek egyszerűsödéséhez vezetne, ami érdekeket sérthet, de egy okos reformból a hazai felsőoktatás egésze profitálna.

Képek: az ELTE Online archívumából