A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája egymás után keres és talál megoldást a hallgatókat érintő mindennapos problémákra a Jövőkép program keretei között: emelkedik a hallgatói normatíva, és egyre kevesebbet kell majd a Kormányablaknál sorban állni a szociális ösztöndíj miatt. Interjú Horváth Mihállyal, az ELTE HÖK elnökével.
Egyre többet lehet olvasni a Jövőkép programról. Mi is ez pontosan?
A Jövőkép programot a HÖOK indította 2017 tavaszán, a célja pedig az, hogy átfogó képet tudjon mutatni a magyar felsőoktatási intézményekben felmerülő általános problémákról, amelyeket minden hallgató a saját bőrén is tapasztal, és mindenkinek fontosak. A HÖOK elnöksége 21 magyarországi, 3 külföldi és 2 külhoni felsőoktatási intézménybe látogatott el, ahol hallgatói fórumokat tartottak, és a felmerülő problémákat összegezték egy dokumentumban. Az ELTE-n két ilyen fórum is volt: egy a BTK-n, egy pedig a lágymányosi campuson. Az így elkészült anyagot a HÖOK benyújtotta az Emberi Erőforrások Minisztériumához, amely így tárgyalási alapot képezett a további együttműködésre.
Milyen kérdések merültek fel ennek kapcsán az ELTE-n?
A helyzet az, hogy nincs olyan fontosabb probléma, ami csak az ELTE-hez kötődik, a legtöbb általánosan érvényes a hazai felsőoktatási intézményekben. Ilyen például a budapesti kollégiumi férőhelyek elégtelensége, az Oktatás Hallgatói Véleményezésének (OHV) újragondolása, a tudományos életpálya vonzóvá tétele, a hallgatói mobilitás megkönnyítése vagy akár a kötelező nyelvvizsga kérdése. Kiemelt problémaként jelent meg, hogy a hallgatóknak nagy bürokratikus terhet jelent a kollégiumi jelentkezés és a szociális ösztöndíj megpályázása. Általános probléma volt az is, hogy az ösztöndíjak mértéke tíz évvel ezelőtt emelkedett utoljára. A hallgatók nagy százaléka kénytelen az egyetem mellett munkát vállalni, ami nem optimális, ha az ember a képességeinek megfelelően szeretné elvégezni az egyetemet.
Tehát a cél egy olyan mértékű ösztöndíj, amiből egy hallgató fenn tudja tartani magát.
Igen. Azt szeretnénk elérni, hogy aki tényleg jól teljesít az egyetemen, annak ne kelljen mellette dolgoznia, hanem teljes mértékben a tanulmányaira tudjon fókuszálni. Elvi kérdés, hogy mihez kezdünk az intézményen belül rendelkezésre álló ösztöndíjkerettel. A felsőoktatási törvény megengedi, hogy a jogosultak felső 50%-a részesüljön tanulmányi ösztöndíjban, ám ha így tennénk, mindenkinek kevés ösztöndíj jutna, aminek egyáltalán nincs motiváló hatása. Ha pedig csak a legjobbakat díjazzuk, sokaknak elérhetetlen lesz az ösztöndíj megszerzése. A kettő között kell megtalálnunk a középutat, azt gondolom, hogy a cél az, hogy a legjobbakat és a középmezőnyt is motiválja az ösztöndíj, hogy úgy érezzék, megérte tanulni. A mostani emelkedés lehetőséget ad az intézmények számára, hogy ebbe az irányba mozduljanak.
Pontosan melyik összeg nőtt és mennyivel?
A Jövőkép Program kapcsán köttetett egy megállapodás, az EMMI és a HÖOK az elmúlt időszakban folytatott tárgyalások során közösen jelölte ki azokat a területeket, ahol kiemelten fontos a mielőbbi beavatkozás. A legfontosabb ezek közül az ösztöndíjak helyzetének rendezése volt. Az EMMI vállalta a szociális ösztöndíjak 40 százalékos emelését 2018 szeptemberétől. A Jövőkép Program alapján előterjeszti a Kormány számára a teljesítményalapú ösztöndíjrendszer átalakítását; a kollégiumok finanszírozásának és szabályozásának rendezését; a szakkollégiumok szabályozási környezetének és támogatási rendszerének fejlesztését; a családbarát felsőoktatás feltételeinek kialakítását; az intézményeknek az oktatás minőségének biztosítására, az oktatói munka hallgatói véleményezésére vonatkozó gyakorlatainak fejlesztését; a képzési és kimeneti követelményekről szóló miniszteri rendelet rendszeres felülvizsgálati lehetőségének biztosítását. A szociális ösztöndíj mennyisége 2018. szeptember 1-től 40 százalékkal nőtt, emellett az országgyűlés november végén elfogadta azt felsőoktatási törvényt módosító javaslatot, aminek értelmében a hallgatói normatíva egésze is 40 százalékkal emelkedik majd 2020 februárjától.
Az előző félévvel ellentétben 2019-ben a 40%-os növekedést már törvénybe foglalták, ami azt jelentette, hogy intézményi cselekvésre is szükség volt. A szociális támogatásnak ugyanis három különböző forrása van – a hallgatói normatíva, lakhatási támogatás és a jegyzettámogatás –, amelyeket a jogszabályban rögzített arányban kell kiosztani a különböző ösztöndíjak és támogatások között. Ez azt jelenti, hogy a normatívák megemelése által minden ösztöndíj nőtt volna egy kicsivel, de a mi célunk jelenleg nem ez volt, hanem az, hogy megőrizzük az előző féléves növekményt a szociális támogatásban.
2018 szeptemberében a kiegészítéssel 33%-kal sikerült megemelnünk az 1 pont után járó pontpénzt a szociális támogatásnál, ami egyrészt az adott félévben pályázók szociális helyzete, valamint az ELTE-n eleve magasabb rászorultsági támogatási keret miatt alakult így. Ebben a félévben az volt a cél, hogy legalább ugyanolyan növekményt tudjunk megállapítani a szociális ösztöndíjak terén, mint ősszel – anélkül, hogy a többi ösztöndíj csökkenne az előző évekhez képest. Ehhez szükség volt a HÖK és az egyetemi vezetés közti egyeztetésre arról, hogy mekkora mozgásterünk van; hiszen a cél érdekében az egyetemi belső elosztást is módosítanunk kellett. Nagyon vigyáztunk, hogy a többi ösztöndíjnál – különösképpen a tanulmányi ösztöndíj tekintetében – ne legyen érezhető változás. A hallgatói normatíva átcsoportosítása nem volt elég a tavalyi növekmény megtartásához, így egy másik alapforrásba is bele kellett nyúlnunk – ez pedig a lakhatási támogatás.
A lakhatási támogatást két célra lehet fordítani: a szociális ösztöndíjra és a kollégiumokra (tehát vagy a férőhelyek biztosítására, vagy felújításra). Az elosztás az utóbbi években 30-70 százalékos arányban történt a kollégiumi támogatás javára – erre a Nagytétényi Úti Kollégium felújítása miatt volt szükség, ráadásul a férőhelyek megtartása érdekében plusz helyeket is kellett bérelni, ami költséges volt. Most már szerencsére tudtunk változtatni ezen, ugyanis a renoválás befejeződött, ennek köszönhetően át tudtuk billenteni ezt az arányt kb. 60-40 százalékra. Február folyamán beadtuk a Szolgáltatási Igazgatósággal és az Oktatási Igazgatósággal közös előterjesztésünket a keretek módosítására, amelyet az egyetem döntéshozó szervei egyhangúlag támogattak.
Ezekkel az intézkedésekkel végül az előző félév 33%-os növekményét 40%-ra sikerült megemelni, így 2019-ben 1 milliárd 66 millió forint kerül összesen a rászoruló hallgatókhoz és családjaikhoz, amit kifejezetten egy ELTE-s sikernek tartok.
A HÖOK ösztöndíjreform-javaslatai között szerepel a támogatások igénylésével kapcsolatos bürokrácia csökkentése is. Hogyan képzelitek ezt el?
Tudni kell, hogy az eljárás a kollégiumi jelentkezés és a szociális ösztöndíj esetében is intézményspecifikus, az ELTE-n ez 2015 körül esett át utoljára egy nagy revízión. Ekkor történt az, hogy a karok különböző pontrendszereit egységesítettük. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy újra elővegyük és áttekintsük ezeket a kiírásokat – nemcsak a bürokrácia csökkentése érdekében, hanem jogi és adatvédelmi szempontból is. Az ezzel a gond, hogy nagyon nehéz egy ember szociális helyzetét objektívan megállapítani. Az a cél, hogy a lehető legpontosabb képet kapjuk, ám minél inkább erre törekszünk, annál több dokumentumot kell beszolgáltatnia a hallgatónak. Ez sokakat eltántorít attól, hogy egyáltalán pályázzanak egy olyan támogatásra, amire valójában lehet, hogy jogosultak lennének. Meg kell találnunk valahol az egyensúlyt, hogy egyszerre legyen a rendszer pontos, de ne is kelljen hozzá egyhetes kutatómunka és végeláthatatlan várakozás a hivatalokban.
Ami problémát jelent még, hogy az ELTE-n a kollégiumi helyek és a szociális ösztöndíjak kiosztása két különböző pontrendszer szerint történik. Mindkettőben vannak jó és elavult elemek is, de tulajdonképpen ugyanazt a képet hivatottak felmérni: hogy milyen a hallgató szociális helyzete. A kétféle pályázatot emiatt szeretnénk összefésülni. Szeretnénk ennek kapcsán más intézményekből átvenni a jó példákat, és szeretnénk bevonni majd a hallgatókat is, hogy tőlük kapjunk releváns visszajelzéseket arról, hogy mely pályázati dokumentumok beszerzése jelenti a legtöbb nehézséget számukra.
Külön kategóriát képeznek ebből a szempontból a külhoni hallgatók, akiknek rengeteg plusz adminisztrációval jár megtalálni a Magyarországon bekért dokumentumok külföldi megfelelőjét. Ennek a revíziónak ezért a végső lépése az lesz, hogy erre is megoldásokat találjunk.
Milyen előrelépés történt ezzel kapcsolatban?
Az ELTE Hallgatói Önkormányzata az év elején választott új szociális alelnököt, Mayer Katalint, akivel már a kezdetektől fogva egy nagyobb projektben gondolkodtunk, amelyben a szociális és a kollégiumi területen dolgozó HÖK-ösök, az ELTE Szolgáltatási Igazgatósága és a Minőségügyi Iroda működnek együtt. A célunk az, hogy a szociális helyzet felmérése minden félévben egy alkalommal történjen meg, és ha egy hallgatónak egy adott félévben bármilyen szempontból igazolnia kell a szociális helyzetét, akkor csak az arról szóló dokumentumot kelljen benyújtania. Én azt szeretném, hogy ez a rendszer már szeptemberben egységes legyen, de természetesen semmit nem fogunk elkapkodni, nem szeretnénk olyan rendszert bevezetni, amit nem teszteltünk le alaposan. Most ott tartunk, hogy Kata felvette a kapcsolatot a többi egyetemmel, hogy beemelhessük az ő jó gyakorlataikat; valamint a külhoni magyar nagykövetségekkel, hogy foglalkozni tudjunk a külhoni hallgatóknak szükséges dokumentumokkal. A következő lépés az lesz, hogy fókuszcsoportos beszélgetéseket szervezünk a hallgatókkal, amelyek alapján összeállítunk egy kérdőívet, ezt pedig a Minőségügyi Irodával közösen fogjuk kiértékelni.
Milyen nagyobb projekteken dolgozik most a HÖOK ezen kívül?
Az EMMI kezdeményezésére 2019-ben elindul a Tanítsunk Magyarországért program, amelynek keretében egyetemista hallgatók és középiskolás diákok fognak hátrányos helyzetű általános iskolás és szakképzésbe járó fiatalokat mentorálni. A kezdeményezés célja, hogy már rövid távon tehetséges mentorok jelenjenek meg az általános iskolában és a szakképzésben, csökkenjen a szakképzési rendszerből kieső fiatalok aránya, a hátrányos helyzetű fiatalok is sikeresen eljussanak a szakmaszerzésig, az egyetemisták és a középiskolások pedig lehetőséget kapjanak, hogy hazájukért tanítsanak.
A közoktatásra fordított figyelem mellett nem feledkeztünk meg a tanárjelöltjeinkről sem. Negyedik alkalommal rendezte meg a HÖOK keretein belül működő Bölcsész Hallgatók Szövetsége a KonTra – Konferencia a tanárképzés releváns alapjairól rendezvényt Debrecenben. Öt évvel ezelőtt kezdte meg tanulmányait az osztatlan tanárképzésben részt vevők első évfolyama, sokan nemsokára diplomát szereznek. Olyan mérföldkőhöz értünk, amely lehetőséget kínál az eddigi tapasztalatok és problémák felszínre hozására és közös álláspontok kialakítására, hogy közösen dolgozzunk e tanárképzési forma javításán. A kétnapos ülésen a résztvevők közös munkája alapján egy olyan javaslatcsomagot állítottak össze, amelyre a szakpolitikai döntéshozók mérvadóként tekinthetnek az előttük álló időszakban. Ez az elkövetkezendő hónapokban kiemelt fontosságú lesz, hiszen az új Nemzeti Alaptanterv formálódó végleges anyagához kapcsolódóan az EMMI Felsőoktatásért Felelős Államtitkársága egy új tanárképzési stratégia összeállításán dolgozik.
Fotók: Burkus Dávid (ELTE Online)
