Szeretem az ELTE-t, mert… 8. – Interjú Balga Gáborral, az ELTE TTK tudományos és sportreferensével

Mit is jelent mentornak lenni? Milyen szerepe van a rendezvényeknek az elsőévesek hallgatói közéletbe való beilleszkedésében? Balga Gáborral, az ELTE TTK HÖK tudományos és sportreferensével beszélgettünk az ELTE-n eddig eltöltött másfél évéről, tisztségviselővé válásáról és persze arról, hogy miért választotta az ELTE-t!

Miért választottad az ELTE-t? Miért szeretnél középiskolai tanár lenni?

Elsősorban azért, mert Budapesten csak itt indul képzés földrajz–történelem szakpárral, illetve már kiskoromtól kezdve úgy gondoltam, hogy az ELTE-nek azért egy elég megbecsült neve van.

A tanárléttel kapcsolatos terveim története bonyolultabb. Semmiképp sem szerettem volna irodai munkát végezni, gyerekkel foglalkozni viszont annál inkább, úgyhogy szinte magától értetődő volt az, hogy a tanár leszek. Ezzel kapcsolatban pedig én is a tanáraimtól kaptam a legtöbb motivációt, sokan úgy gondolták, hogy illene hozzám az oktatás.

A földrajz–történelem párosítás egy kicsit vicces sztori. A történelem mellett kezdetben a magyar volt az, ami érdekelt, később azonban rájöttem, hogy az irodalom nem áll olyan közel hozzám. Ott álltam a leadási határidő előtt néhány nappal úgy, hogy nem tudtam, hogy pontosan mit szeretnék tanítani. Ekkor jutott eszembe a földrajz. Bementem az egyik fakultációt tartó tanárhoz, akitől megtudtam, hogyha elég keményen dolgozom, 3 hónap alatt még a földrajzot is meg lehet tanulni. Szerencsére ebből a tárgyból is elég jó érettségit tettem, és ez alatt az idő alatt sikerült is legalább annyira megszeretnem, mint a történelmet.

Úgy gondolom, hogy középiskolában már egy fokkal egyszerűbb kezelni a diákokat, mint általánosban, ezért is szeretnék inkább gimnáziumban tanítani. Ehhez még hozzá jön az is, hogy a középiskolákban már van egyfajta szűrőrendszer, ami a felvételiből adódik. Ezen keresztül nem csak az adott iskolák szűrik ki, hogy mely diákokat veszik fel, hanem én is könnyebben ki tudom választani, hogy hol szeretnék tanítani.

Most, körülbelül másfél év után hogy érzed itt magad? Jó helyre kerültél?

A motivációmat még nem vesztettem el, nagyon szeretek itt lenni. Tényleg úgy gondolom, hogy nekem ide kellett jönnöm. Persze vannak tárgyak, amiket nem teljesen érzek magaménak, de hát ezzel valamilyen szinten mindenki szembesülni szokott az egyetemi évek során; az órák nagy részét élvezem.

Mivel fogott meg az egyetemi közélet?

Elsősorban a mentorság volt az, ami megadta a kezdőlökést. Őszintén szólva az elején csak poénnak vettem ezt az egész mentorrendszert, aztán rájöttem, hogy itt azért elég komoly munka folyik. Kiderült, hogy szeretem ezt csinálni, szeretek emberekkel foglalkozni. Úgy voltam vele, hogy mindenképp tisztségviselő akarok lenni, csak nem feltétlenül másodévesként, hanem talán egy évvel később. Ennek ellenére felkerestek, hogy elég sok tisztség megüresedett, és hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni.

A mentorságod alatt milyen tapasztalatokat szereztél?

Emberileg rengeteget fejlődtem. Első félévben nemigen érdekelt semmi, rengeteg buliztam, munkaszinten pedig egyáltalán nem foglalkoztam a közélettel. Miután a második félévben beválasztottak mentornak, elkezdtem visszafogni magam, nem akartam én lenni a negatív példa a gólyák szemében. Emellett pedig a mentorrendszerre sem szerettem volna szégyent hozni, hiszen én is rengeteg mindent köszönhetek neki. Ezeket a nagyszerű élményeket akartam továbbadni a gólyáimnak.

41324181_534388193673454_6201721269759508480_o

Tudományos és sportreferensként milyen feladataid vannak?

Ironikus módon a tudománnyal és a sporttal még nem foglalkoztam túl sokat, azonban ebben a félévben rengeteg ezzel kapcsolatos feladatom lesz, például a méltán híres 5vös 5km Futóverseny körüli teendők ellátása. Ennek ellenére az elmúlt néhány hónap nem eseménytelenül telt, főleg kisebb kari rendezvények szervezésével foglalkoztam, mint a Tétékás Halloween, a Vizsgatemető, vagy például a Szemeszterzáró.

Szerinted a bulik a megfelelő helyek arra, hogy egy gólya beilleszkedjen a társaságba?

Ez az adott gólyától függ, semmiképp se mondanám, hogy a bulikkal mindenkit meg lehet fogni. Ha valaki szeret bulizni, annak nem kell mondani, hogy jöjjön, hiszen anélkül is részt fog venni a mulatságban, és nagy valószínűséggel még jól is fogja magát érezni. Aki kicsit ódzkodik ettől az egésztől, azt nem feltétlenül a buli irányából kell megközelíteni. Nem kell elkezdeni győzködni róla, hogy ne aggódjon, hogy jól fogja magát érezni, hogy jó buli lesz, hanem szervezni kell egy másfajta eseményt, ami neki is szimpatikus lesz; néhány gólyámmal egyszer elmentünk teázni is. Ide tényleg nagyon sokan eljöttek, olyanok is, akiket alapból nem is ismertem olyan jól.

Egyébként rengeteg ehhez hasonló, kevésbé tivornyázós eseményt szervezünk egy félév során. Ott vannak például a társasjátékos délutánok, amik minden szakon nagy népszerűségnek örvendenek. Az előző félévben ismét elindult a bioszosok BioMozija, amit ugyancsak rengetegen látogatnak hétről hétre. Tehát az a véleményem, hogy nem feltétlenül a buli a kulcs, minden elsőéves esetében meg kell találnunk a hozzá passzoló programot.

Neked milyen élményeid vannak a gólyatáborból?

Szerencsére a hírhedt bódvarákói sátras közeg még illett is hozzám, nem tántorítottak el a tábor nomád körülményei. Az egyetlen dolog, amitől ódzkodtam, az volt, amitől mindenki ideges egy kicsit: nem ismertem senkit. Ez hamar megváltozott, a mentoraim nagyon jó csapatépítő feladatokkal készültek, egész gyorsan sikerült beilleszkednem.

Miért érdemes részt venni a gólyatáborban?

Egyrészt az utóbbi néhány évben sokat szigorodtak a szabályok, mindenki jobban figyel mindenre, senkinek nem kell aggódnia semmiféle atrocitás miatt. Másrészt sokkal jobb úgy elkezdeni az egyetemet, hogy ismersz egy-két embert. A gólyatáborban mindenki szerez néhány barátot, és sokkal jobb úgy bemenni az első előadásodra, hogy tudod, hogy lesz ki mellé ülnöd.

Természetesen ha valaki nem jön el gólyatáborba, akkor sincs veszve semmi. A mentorok rengeteget segítenek, és rengeteg programot szerveznek kifejezetten olyan gólyáknak, akik nem tudtak részt venni a táborban. Ezek az események persze nem tudnak 100 százalékban átadni egy teljes gólyatábori élményt, viszont sokat segítenek a beilleszkedésben.