Bojár Gábor nem akart tudós lenni, úgy érezte, nem lenne belőle jó kutató. A fizikus diploma megszerzése után programozó, majd üzletember lett belőle. Február 13-án az ELTE Sikerek 10. előadásán jártam az Aula Magnában.
Bojár Gábor 1973-ban végzett fizikusként az ELTE-n, ám nem kutatóként vált híressé, hanem üzletemberként. A fizikus diploma megszerzése után az ELTE Geofizikai Tanszékén dolgozott programozóként, ahol főleg 3D-s modellezéssel foglalkozott. Ez volt az alapja annak a projektnek, melynek keretein belül egy olyan szoftvert hozott létre, amely a világon elsőként geológiai szerkezeteket volt képes térben megjeleníteni, mindezt kisméretű, személyi számítógépeken.
Nem sokkal ezután, 1982-ben hozta létre a Graphisoft vállalatot, ahol megalkották az ArchiCAD szoftvert. A program díjat nyert többet között a Müncheni, majd a Hannoveri Világkiállításon, illetve ezen keresztül tervezték, illetve jelenítették meg a Paksi Atomerőmű bonyolult cső- és vezetékhálózatát.
A sikerek ezzel nem értek véget, 1999-ben a Wall Street Journal Europe a régió 10 legsikeresebb menedzsere közé választotta Bojár Gábort. Nem sokkal később a Graphisoftot bevezették a Frankfurti, majd a Budapesti Értéktőzsdére is. Nagy lépést jelentett az 1998-ban Óbudán létrehozott Graphisoft Park, mely olyan informatikai cégeknek ad otthont, mint az SAP, a Microsoft, vagy az Apple. Az irodakomplexum egyik legnagyobb célja, hogy olyan kényelmes, élhető és egészséges munkahelyet biztosítson a fiatal és tehetséges munkavállaló számára, amely már az állásinterjú során megragadja őt.
Tudósjelöltből vállalkozó: mi is az az informatikai forradalom?
Bojár Gábor kezdetben tudós szeretett volna lenni, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia kutatói mindig is nagy tiszteletnek örvendtek, erre a megtiszteltetésre pedig ő is vágyott. Akkor még eszében sem jutott, hogy ő egyszer talán üzletember lesz, hiszen az üzletemberek sem akkor, sem ma nem örvendenek feltétlen tiszteletnek. Ennek ellenére mégsem lett belőle tudós. Nem volt elég türelmes, pedig az nagyon fontos ahhoz, hogy valakiből jó kutató legyen. Akkoriban egy végzős évfolyamra körülbelül 5 fizikus munkahely jutott, ő pedig nem volt a legjobbak között. Mi a tudós és a menedzser közti különbség? A tudós egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon; ezzel szemben a menedzser pedig kevésbé ért sok dologhoz.
Aki sokat gondolkodik, az elfelejt tenni. A sikeres menedzserek nem buták, de nem is túl okosak.
Amikor végül programozó vált belőle, azt vette észre, hogy kollégáit az teszi boldoggá, ha a szoftvereiket a szakmailag hozzáértő kollégák elismerik. Őt az tette büszkévé, ha használták a programját, ez pedig egy sokkal elérhetetlenebb célnak bizonyult; a világon elkészült programok körülbelül 5%-át használják.
A tudományos világ és az üzleti világ között egy hatalmas szakadék húzódik, amely az elismerés mibenlétéből fakad. Egy kutatónak az az elismerés, ha a tudóskollégái elismerik a munkáját. Az üzleti életről azonban nem lehet elmondani ugyanezt: a piacon verseny van, ahol a „kollégák” egymással versenyeznek. Egész addigi életében a mentorai, tanárai az ő sikerét a saját sikerüknek élték meg, de ha az üzleti életben valaki sikert ér el, az mások szemében nem elismerést, hanem irigységet szül, ami az ember természetes önzéséből fakad.
A Graphisoft-vízió
Amikor 1982-ben az elsők között létrejött a Graphisoft, még fogalmuk sem volt arról, hogy ők egyszer egy építészeti szoftvert fognak létrehozni. Bojár Gábor azonban egy dologban biztos volt: meg akarta találni a legjobbakat, és motiválni őket. Az egyetlen célja az volt, a program felhasználói bebizonyítsák, ők még nála is jobbak. Mivel a Graphisoft fejlesztői kifejezetten a 3D-s modellezéshez értettek, ehhez kellett piacot keresniük. A programot nyugaton próbálták eladni, eleinte azonban rengeteg próbálkozásuk kudarcba fulladt. Mint már említette, programjukat továbbra is olcsóbb személyi számítógépekre fejlesztették. Ez problémát jelentett, hiszen a fejlett nyugati cégek nem szorultak rá, hogy egy kevésbé fejlett személyi számítógépen végezzenek hasonló feladatokat, hiszen megvolt a pénzük a drágább, nagyobb komputerekre. Végül az építészek voltak azok, akik megfelelő piacot jelentettek. A legnagyobb sikereket az Apple gépein érték el, ezzel a céggel máig kölcsönös és szoros kapcsolatot ápolnak.
Következő lépésként meg kellett mutatni a célközönségnek, hogy ez a szoftver tényleg hasznos. A látványtervek nem arattak nagy sikert; a hozzájuk hasonló cégek is ebben a cipőben jártak. Ekkoriban azonban a konkurens AutoCAD nevű program már jelentős piaci részesedéssel bírt. Ekkor jöttek rá, hogy nem olyan szoftvert kell alkotniuk, amely jó, ha van, hanem olyat, ami elengedhetetlen a munkához. A 2 dimenziós rajzok, melyeket készíteni lehetett az AutoCAD-del, valóban szükségesek voltak, hiszen anélkül valóban nem lehet házat építeni. A ház viszont 3D-s modell nélkül is felépül; ez volt a probléma. Akkoriban egy kézzel készült skiccet sokkal kifejezőbbnek gondoltak, mint egy pontos, sablonos 3 dimenziós modellt. Ugyanolyan programot már kár volt csinálni, mint amilyen az AutoCAD, hiszen az emberek nehezen hagyják el azt, amit már megszoktak.
Ekkor, 1992-ben született meg a Virtual Building koncepciója, amelynek keretein belül a 3D-s modellből automatikusan 2 dimenziós modellt hoztak létre. Hogy miért is volt olyan sikeres az ArchiCAD? A program segítségével az építészek gyorsabb, pontosabb munkarajzokat készíthettek, amikben a hibákat is egyszerűen kijavíthatták. A szoftver legnagyobb előnye azonban nem ebben rejlett. Az ArchiCAD hatalmat adott az építészek kezébe. Egészen addig az építészek rengeteget panaszkodtak arra, hogy az épületből végül nem az lett, mint amit ők megálmodtak: az elkészült tervrajzokban sokszor akadt hiba, amik az építkezést rossz irányba terelték. A Graphisoft legújabb szoftvere ezt akadályozta meg. Pontosan az került a tervrajzokra, amit az építész térben elképzelt.
Az informatikai forradalmak
Sokan egyetértenek abban, hogy az embert a bonyolultabb információk hatékony átadása emelte ki a többi faj közül. Az egykori törzsekben tisztelték az öregeket, hiszen rengeteg tapasztalatból fakadó tudás volt az ő birtokukban, az emberi memória viszont véges. Erre a problémára nyújtott megoldást a második informatikai forradalom, amellyel megjelent az írásbeliség. Csak azok a civilizációk tudtak igazán nagyra törni, akik le tudták jegyezni az információt. Ahol volt írás, ott fantasztikus alkotások születtek. Ez mind szép és jó, azonban itt jött az újabb probléma. Az alexandriai könyvtárban rengeteg írást tároltak. Olyan sokat, hogy át se lehetett látni. Az akkori tudósok újra és újra feltalálták azt, ami már létezett, ugyanis a hatalmas könyvtárukban nem találták meg az ezzel kapcsolatos információkat.
Jelenleg a harmadik informatikai forradalom elején járunk, és fogalmunk sincs, hogy hová fog vezetni ez az egész. A robotika és a mesterséges intelligencia gyökeresen meg fogja változtatni az életünket, sokkal radikálisabban, mint azt az ipari forradalmak tették. Mi fogja átalakítani radikálisabban az emberi faj jövőjét? A génmanipuláció vagy a mesterséges intelligencia?
Ezek a felfedezések természetesen veszélyeket is hordoznak. Sokan attól félnek, hogy a robotika vagy a mesterséges intelligencia sok területen átveheti az ember egyedülálló szerepét. Az emberi faj történelmének során az volt a tapasztalat, hogy akit elnyomtak, az sok esetben képes volt fellázadni. Mit tehetünk viszont akkor, ha feleslegessé válunk?
Bojár Gábor nem tanult üzleti iskolában, még üzlettel kapcsolatos könyveket sem olvasott. Fizikusként azonban megtanulta, hogy lássa rendszerben a dolgokat. Ennek a szemléletmódnak köszönheti a sikereit.
