„Egy hídszerep jutott nekem”

Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, az ÁJK egyetemi adjunktusa közel hat évig volt hallgatói ügyek rektori biztosa. Az itt végzett munkáról beszélgettünk, és a rektori biztosi munkához fűződő viszonyáról kérdeztük.

 

Öt és fél évig volt rektori biztos. Ezalatt nem lehet mindenre kiterjedni, hanem egy-egy dologba lehet belekezdeni. Melyek a legnagyobb eredmények ebből az időszakból?

Talán az első, amivel foglalkoztam, az a szakkollégiumi stratégia volt. Volt öt szakkollégium, de nem volt egy tisztázott szempontrendszer, hogy melyek az értékek, amiket képviselünk, melyek a működési elvek, melyek az ELTE részéről tett vállalásoknak a minimum feltételei, hogy a szakkollégiumok jól működjenek. Az egyetem és szakkollégium szempontjait integráló anyagot kellett elkészíteni. Ez egy nagyon hosszú egyeztetés eredménye volt. Egy fontos eredmény, hogy a Szenátus ezt elfogadtatta. Az ELTE-nek az egyetemek közül egyedüliként van ilyen stratégiája, ami maga számára fogalmaz meg követelményeket azzal kapcsolatban, hogy hogyan viszonyul a szakkollégiumokhoz, milyen módon működteti ezeket.

Az is fontos lépés volt, amikor megalapítottuk az Egyetemi Sporttanácsot. Az egyetemi sport egy nagyon lényeges kérdéskör. Az infrastruktúra nem tette és nem teszi sok esetben ma sem lehetővé, hogy a hallgatók hozzáférhető módon, sok helyszínen, sokféle sportot űzzenek. Ezzel foglalkozni kellett és kell. A sport területén aktív kollégák – beleértve a BEAC-ot, az ELTE Sportirodáját, az EHÖK képviselőjét, a Sporttudományi Intézetet, a Sport Kft.-t, a szakszervezetet – fogalmazták meg, hogy nincs egységes sportirányítás, nincs egységes sportbüdzsé, kellene valamilyen egységes keret, amiben a fontos szereplők összehangolják a saját szempontjaikat, és erre alakult meg az Egyetemi Sporttanács. Később a Sporttanács előkészítő munkájának köszönhetően alapította meg az egyetem „az ELTE Sport Arca” elismerést, amit első alkalommal Kapás Boglárka, majd Burján Csaba nyert el. Szintén a Sporttanács koordinálta az Egészségfejlesztési Stratégia elkészítését, amit tavaly fogadott el a Szenátus.

A harmadik blokk, amit kiemelnék, az az erőszakmegelőzés általános kérdésköre, ami 2015-ben kezdődött el, amikor a Szenátus elfogadott egy koncepciót, ami kereteket, ajánlásokat fogalmazott meg. Ebből indult ki több kezdeményezés, például az, hogy folyt egy kutatás, ami az ELTE hallgatói körében feltérképezte azt, hogy erőszak-tapasztalat mennyire van jelen, mennyire vagyunk előítéletesek, ha sérelem ér minket, mennyire bízunk az egyetemi fórumok támogatásában. Ennek a folytatása lett az a gondolkodás, hogy szükség van arra, hogy legyen olyan intézmény, ami első helyen az egyetemi polgárokat támogatja. Ebből nőtt ki az egyetemi ombudsman intézményének kidolgozása, szakmai előkészítése. Ez egy több éven keresztül húzódó feladat volt, ami nagyon jó, hogy beért.

A napi munkánknak az is része, hogy a különböző hallgatói szereplőkkel, HÖK-kel, sportosokkal, más hallgatói szervezetekkel egyeztessünk a számukra fontos kérdésekről. Mivel jogász vagyok, ezért nekem kellett ellenőrizni a HÖK Alapszabály módosításait is, hogy azok törvényesek-e, összhangban vannak-e az egyetemi szabályzatokkal.

Mi volt a legnehezebb a rektori biztosi feladatok ellátásában?

Azt kellett megtanulnom, hogy hogyan folytassunk párbeszédet az egyetemi szereplőkkel úgy, hogy minden fontos témát érdemben vitassunk meg, minden vélemény kapjon kellő figyelmet, és találjunk jól működő kompromisszumot. Fontos témákat vetettünk fel, fontos vitákat folytattunk le.

DSC_1919

Annak idején HÖK-ös volt?

Érdekes módon nem voltam HÖK-ös. Szakkollégista voltam. Van egy hallgatói-szakmai-közösségi hátterem, elköteleződésem, amit nagyon szeretek, csak ezt nem a HÖK-ben éltem ki, hanem szakkollégistaként, a Bibó Szakkollégium tagja, később igazgatója is voltam. Én nem HÖK-ös fejjel gondolkodom, ami lehet, hogy nem is baj. A velük való kommunikációban így egy hídszerep jutott nekem, értenem kellett az ő szempontjaikat és a vezetését is.

Mi az, ami legjobban kimaradt, amit úgy érez, hogy szívesen befejezett volna, szívesen nekilátott volna, de nem jutott eredményre?

Nem mondok azzal igazat, hogy szívesen nekikezdtem volna ennek a dolognak, mert ehhez már nem volt energiám, de örülnék, ha már sínen lenne: ez az egyetemi kulturális közösségi tér létrehozása, létesítése, a korábbi Egyetemi Színpad mintájára. Azt gondolom, hogy ez egy fontos téma, amiért kellene még lépéseket tenni.

Képek: Burkus Dávid (ELTE Online)