Szeretem az ELTE-t, mert… 4. – interjú Barátosi Leventével, a BEAC sportösztöndíjas edzőjével

Mi az, ami megmozgat az ELTE-n? A színvonalas oktatáson kívül természetesen a BEAC: kívül-belül, szuper közösséggel, személyre szabottan. A Szeretem az Elte-t, mert… sorozat mai részében Barátosi Levente, sportösztöndíjas edző avat be minket az ELTE sportéletének rejtelmeibe.

– Miért választottad az ELTE-t?

Pszichológiát akartam tanulni, és úgy éreztem, hogy két választásom van: Budapest vagy Debrecen. Az akkori helyzetben és az ELTE jó híre miatt úgy éreztem, hogy Budapest és az ELTE mellett döntök. Hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem bánom, hiszen így kerültem kapcsolatba a BEAC-cal. Jelenleg ott dolgozom, és azóta is szoros kötelék fűz a klubhoz.

– Elvégezted a pszichológia alapképzést, és most szünetet tartasz. Sportösztöndíjas vagy, a BEAC-on dolgozol mint edző. Hogyan vezetett az út idáig?

Igen, most egy pár hónap szünet lesz az egyetemen, mivel csak szeptemberben indul a mesterképzés, de nem bánom. Lesz időm más dolgokkal is foglalkozni egy kicsit, aztán újult erővel vágok neki a mesterképzésnek. Jelenleg csoportos órákat tartok a BEAC-on, amelyek közé a TRX, funkcionális edzés, kettlebell és súlyzós edzés tartozik. Ezen kívül már személyi edzéssel is foglalkozom, így az egyedi igényeket is ki tudjuk szolgálni. 8 éve sportolok rendszeresen. Amikor Budapestre kerültem az ELTE-re, Virág Tünde és Kovács Bálint (jelenlegi kollégáim) edzését látogattam, és rajtuk keresztül jutottam hozzá a szakosztály edzéseihez. A szakosztályvezetők, Gölöncsér Dániel és Répási Károly hamar felfigyeltek rám, és egy szuper lehetőséget kaptam tőlük, amelyért mai napig hálás vagyok. Sportösztöndíjasként rengeteget tanultam tőlük. Később pedig szükségét éreztem annak, hogy én is elmerüljek az edzői lét világában és továbbképezzem magam. Szerencsére elmondhatom, hogy a sportösztöndíjas támogatásnak köszönhetően minden szemeszterben lehetőségem volt valamilyen képzést elvégezni, amely által jobb lettem, és profibb szolgáltatást tudok nyújtani a hallgatóknak.

50995102_400372497199553_2790777707791646720_n

– Hogyan hatottak egymásra a szakodon tanultak, illetve BEAC-os pályafutásod? Profitáltál a sportban, az edzői létben abból, amit az egyetemen tanultál, illetve fordítva: kaptál valamilyen többletet a sporttól a pszichológiához?

Mindenképpen hatottak egymásra. Úgy gondolom, hogy a pszichológiai háttér egyedi kombinációt hozott létre az edzőséggel. Sokkal figyelmesebbnek tartom magam, érzékenyebb vagyok a változásokra, a körülöttem levők hangulatára és állapotára. Ez már csak azért is fontos lehet, hogy aznap, akkor és ott mennyire terhelhető az adott egyén, másrészt segít szorosabb kapcsolatot kialakítani az edző és a vendég között. Másrészt segít a menedzsmentben is, vagyis hogy olyan hely legyünk, ahol nem egymás mellett, hanem együtt edzenek az emberek. Egy olyan hely, ahova büszkén járnak az emberek, és szeretnek ide tartozni.

– És milyen edzőnek lenni? Mi az, amit leginkább szeretsz benne, és mi az, ami a legnagyobb kihívást jelenti számodra? Képes bármi is kiütni egy edzőt?

Edzőnek lenni király. Ha nem lenne jó, nem csinálnám. De elmondhatom, hogy már 3 éve az vagyok, és szerencsére még mindig nem untam meg. Mindig találok új kihívásokat, kreatív megoldásokat, amelyekkel jobbá és érdekesebbé tehetem az edzéseket. Azt szeretem, amikor látom a fejlődést, a sikert a vendégeimen, ez önmagában már jó érzéssel tölt el. Még jobb, amikor fél év, egy év, vagy akármennyi idő után a vendég maga is észre veszi a fejlődést akár a sportban, akár a hétköznapi tevékenységeiben. Ha megengeded, idéznék párat, mert annyi jópofák szerintem:

„Levi, ha nem járnék TRX-re, ma tuti lekéstem volna a buszt, de utolértem, és még a tüdőmet se köptem ki.”

„Észrevettem mostanában, hogy erős vagyok! Mármint na, tudod, úgy jobban megy. Végre jól megrakott szatyorral tudok hazamenni, és meg se érzem.”

„Annyira jó, végre megvan a V a hasizmomnál. Sose hittem, hogy ez valaha sikerülni fog.”

„Végigfutottam a Spartant. Így is meghaltam, de ha nem gyakorlunk, tuti egy pocsolyában haltam volna meg.”

Ilyenek és hasonlók azok, amik elismerést jelentenek. Kihívás talán az, hogy csoportos óra ellenére igyekszem valamilyen szinten az egyén szükségleteire szabni a programot, és ez elég nagy fejtörést jelent, de megéri, hiszen a visszajelzések alapján jó az irány. Hát engem valószínűleg egy 44-es Kettlebell ütne ki. 😉

– A BEAC-on a sportolási lehetőségek nagyságának aránya nagyjából olyan, mint a választható szakok száma az ELTE-n. Miért választottad a TRX-et, illetve te magad miért ajánlod?

Amikor elkezdtem, akkor is nagyon jó fej edzők voltak, és motiváló volt a csapat is. Úgy éreztem, hogy itt fejlődhetek. Itt nem csak a pénzemet viszik, hanem foglalkoznak velem. Úgy gondolom, ez nagyon fontos, és igyekszem ezt most is visszaadni. Adott egy remek eszköz, amellyel kezdő szinttől egészen felső haladó szintig lehet dolgozni. Az egész testet át lehet vele mozgatni. Számos gyakorlatot és kombinációt dolgoztunk ki a már meglévők mellé, így változatos minden óra. Fejlesztjük az állóképességet, koordinációt, erőt és a testtudatot is. Támogató csapat vesz körül mindenkit, havonta csapatépítő programokat szervezünk, és nem utolsósorban ezt mind hallgatói áron kínáljuk.

– A TRX edzések sok visszajelzés alapján minden szempontból haláliak: a hangulat és a kimerülés, ami csordultig tölt élettel. Ráadásul az edzéseket különféle challenge-ekkel és csapatépítő estékkel, táborral egészítitek ki. Mesélj ezekről!

Ez így igaz. Annak köszönhetően, hogy barátom és kollégám, Bálint is tart edzéseket, rendkívül szerencsés helyzetben vannak a vendégeink, ugyanis eléggé különböző stílusban dolgozunk. Ezáltal változatosak az edzések, és a vendégek sem tolódnak el egyféle irányba, hanem szemezhetnek különböző szemléletekből és stílusokból. Ajánlom mindenkinek, hogy vegyesen vegyenek részt az edzéseken és látogassák mindkét edző óráját.

Idén vezettem be a Kihívásos rendszert. Ez alapján a legjobbak már egymással mérkőzhetnek meg egy havonta változó kihívásban. A hónap végén a kihívást teljesítők jutalomban, a legjobbak pedig örök dicsőségben részesülnek. Úgy látom, hogy nagyon sok ember elszigetelődik, nem találja meg azt a közeget, amelyben jól érzi magát. Igyekszem itt a BEAC-on egy olyan csapatot létrehozni, ahova örömmel tartoznak az emberek, barátokra találhatnak. Utóbbi nem ritka esemény. Az ilyen csapatépítő alkalmak remek lehetőséget adnak, hogy egy kicsit megismerjék egymást a vendégek, és másról is essen szó, ne csak az edzésről. 2018 nyarától pedig terv szerint minden augusztusban edzőtábort szervezünk, ahol több napon keresztül kint vagyunk a természetben, és megpróbáljuk túlélni a napi 2-3 edzést. Az izomláz, a jókedv és a hangulat garantált.

38392114_2155832364488348_5623128186452705280_o

– Hogyan látod az ELTE-sek hozzáállását a sporthoz, illetve miben szeretnéd te saját magadat fejleszteni?

Hogy őszinte legyek, elég vegyes, kissé elszomorító. Ez lehet az egész nemzetre jellemző tulajdonság, de nagyon kis százaléka sportol a hallgatóknak. A lehetőségek adottak akár testnevelés órák keretében is, amiért még kreditet is kapnak a hallgatók. Természetesen rengeteg tennivaló és vizsga terhel mindenkit, de fontos a testmozgás, fontos tennünk az egészségünkért. 40 év múlva már késő lesz. Most van szükség az alapozásra. Abban reménykedem, hogy a hallgatók egyre nagyobb szeletét tudjuk megszólítani, és egyre többen hallják meg vidám hangunkat. Bízom benne, hogy egyre többen látogatnak el az edzéseinkre, és választják az egészséges életmódot. Mint említettem többször is, ez nem csak fizikailag, de szellemileg is jó döntés, hiszen egy közösség részének lenni sosem rossz dolog.

Mindig van mit fejleszteni. Igyekszem jó szokásomat megtartani és minden szemeszterben elvégezni egy képzést, amely építi a tudásomat, újabb és újabb területeket nyitva. Amire érdemes lenne hangsúlyt fektetni, az szorosan kapcsolódik az előző részhez. Több hallgatót elérni, megszólítani és megkedveltetni velük a mozgást. Ez egy fontos és felelősségteljes feladat. Állok elébe!

– Mik a terveid a jövőre nézve?

Egy ideje – ha mondhatom így – probléma, hogy az edzéseink tele vannak, így szeretnénk nyitni új időpontokat, esetleg új helyszíneket. Mivel egyszerre egy edző nem lehet két helyen, így jól jön a segítség. Jelenleg egy új kolléga képzésébe kezdtem bele, amely remek feladatnak ígérkezik, és izgatottan várom, hogy együtt dolgozhassunk.

Bárki, aki kedvet kapott, és edzeni szeretne, az a beac.eronlet.fitnesz@gmail.com-on tud érdeklődni, vagy Facebookon, a facebook.com/beaceronlet/ oldalon. Várunk mindenkit szeretettel!

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]