Winkler Márta – Iskolateremtő, a szó szoros értelmében

Az ELTE Sikerek egy, az ELTE Alumni által szervezett előadássorozat, amelynek keretében olyan ELTE-n végzett kutatók, professzorok és tudósok történeteit hallhatjuk, akik igen sikeres karriert tudhatnak maguk mögött. November 21-én Winkler Mária tartott előadást az Aula Magnában.

Család és korai évek

Nagyon szerény körülmények között, ám rendkívül szép helyen, a Mátrában nőtt fel. Winkler Márta boldogan gondol vissza az édesanyjára, aki pontosan tudta, mi az, amit egy gyermek közelébe kell vinni. Halk szóval, hihetetlen türelemmel szólt hozzá, és szerencsésnek gondolja magát, hogy ezeket a tulajdonságokat ő is megörökölte.

Ha türelemre szoktatod magad, sokat mondhatsz magadénak az életben.

Az, hogy ma még egészségben élhet, ilyen jó munkabírással és idegrendszerrel, az édesanyjának köszönheti.

Kezdeti kísérletek

Winkler Márta hihetetlen energiával, lelkesedéssel vágott bele az önálló tanításba, egykori első osztálya nagyon szép emlékként gondol vissza azokra az évekre. Ennek a lelkesedésnek sokan nem örültek, több kolléganője is megjegyzést tett rá. Nem tudták elfogadni, hogy sok mindent máshogy szeretett volna csinálni, mint a többiek. Például, ha az osztálya figyelme lankadt, sokszor óra közben is levitte őket az udvarra. A friss levegőn töltött idő később mindig meghozta az elvárt teljesítményt.

Ahelyett, hogy receptekről csacsogott volna kollégáival a tanáriban, az udvaron szaladgált, játszott a gyerekekkel. Rettenetes érzés volt számára, hogy a gyermekek nem tudtak megmozdulni az osztályteremben, pedig nekik a mozgás a lételemük. Ezt a mozgásigényt próbálta meg felhasználni a tanításhoz, megpróbálta úgy szervezni tanítványai életét, hogy kimozoghassák magukat. Ennek tudatában felszedte a leszögezett padokat az osztályteremben, amit az igazgatója furcsállt, de nem nézett rossz szemmel. Ettől kezdve már oda mozgatta az asztalokat, székeket, ahová csak akarta, amit az adott feladat megkívánt.

Iskolapélda

1979-ben Péterffy András dokumentumfilmet készített róla Iskolapélda címmel. Winkler Márta azt hitte, hogy igazgatója ezt nem fogja megengedni, ám ő mégis rábólintott a projektre.
Az utóbbi években néhány filmklub ismét elkezdte vetíteni a dokumentumfilmet, ezekre pedig Mártát is sokszor meghívják.

winkler marta_default

A Kincskereső Iskola megalapítása

Winkler Mártának nagyon nehéz dolga volt a Váli utcai iskolában, ugyanis kiszivárgott, hogy máshogy dolgozik, mint a legtöbb tanító. Kollégái nem nézték jó szemmel látogatóit, akik módszerei iránt érdeklődtek. Úgy érezte, hogy ezt a megterhelést már szervezete sem preferálja. Miután ellátogatott az orvosához, majd kiderült, hogy minden eredménye rendben van, a doktor csak ennyit kérdezett tőle: „Márta kérem, tud maga sírni?”

Zokogva hagyta el a rendelőt, ezután pedig tett egy rövid sétát a városban, aminek a végére már tudta, hogy iskolát akar alapítani. Sajnos akkoriban ez nem ment olyan könnyen, hivatalnokok söpörték a földre a kérelmét, ám ő azokat felvette, és másnap ismét próbálkozott. Céltudatosságának meglett az eredménye, a Kincskereső Iskola megnyitotta kapuit.

Úgy érezte, a legfontosabb dolog, hogy közel kerüljön a gyermeki világhoz. Minden diákját meg akarta ismerni, ami azzal kezdődött, hogy az első napon már kívülről tudta minden tanítványa nevét. A gyerekek képességeinek egészét szerette volna látni, abba fogódzott, amiben legjobb volt a gyermek: a nehezen beszélőt a jó kézügyességén keresztül ösztönözte, arra a tulajdonságra koncentrált, amiben tudta, hogy a gyermek sikeres lesz. Ez segített felépíteni az önbizalmukat, az így nyert energiát pedig átfordította azokra a képességekre, amikben gyengébbek voltak.

A gyakorlatot igazítsátok a gyerek esze nyílásához!

A konfliktusok esetében igyekezett minél jobban megismerni a történetet, hisz olyan megoldásra volt szükség, amelyet a sértett is elfogadott. Ezen megoldások igazi eredményét csak akkor lehetett látni, mikor a gyermekek Mártával együtt ítéltek meg helyzeteket, szépen lassan pedig önállóan is képesek voltak ellentétek megoldására.

A komplex látás- és tanítási mód szükséges a gyerekeknek ahhoz, hogy szemléletük, világképük táguljon, több irányból tudjanak megközelíteni egy adott problémát. Ez a gondolkodó, vitatkozó szellem – amit ő is igyekezett megteremteni – nagy segítség abban, hogy valóban értékes alkotások jöjjenek létre. Nem szabad elszakadni azoktól a módszerektől, amik segítenek a gyerekeknek. Ezért olyan fontos a zene, az ének, a játék, a mozgás.

A gyerek számára nagy teher, hogy megértse a felnőttek gondolkodásmódját, hogy abban örömet találjon. Nagyobb teret kell engedni a gyermek autonóm szükségleteinek, nem a felnőtt által kigondolt rendszert kell ráerőltetni a diákokra, hanem hagyni kell, hogy saját szükségleteik alakítsák szokásaikat. Ahhoz, hogy a gyerekek alkotni tudjanak, nagy belső önuralomra van szükség, fontos, hogy a gyermek saját eszközeivel tudja fegyelmezni magát.

Az órákon történő szabad alkotás lehetősége eredménytelen nyüzsgésnek, lármázásnak tűnhet, és bárkiben felmerülhet, hogy mindez eredménytelen. Ennek ellenére a munka folyamatos és tudatos irányítása folyt: meghatározott célért dolgoztak, a gyermekek bizonyították az elkészült munkát, a megtanult verset. Úgy kell megszervezni a tanórát, hogy a gyermek csak gondolkodással tudjon kijönni abból a helyzetből, amibe került.

ki-megnyito-0012

Dalok, játékok munka közben

Ha egy szóval akarnók jellemezni a nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint ének…Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.

  • Az ének társas kapcsolatokat épít.
  • Az ének erősíti az önismeretet.
  • Az éneknek fegyelmező ereje van.
  • Az ének feloldja a konfliktusokat.

A gyerekek figyelmének lankadása esetén odaillő dalokkal terelgette vissza őket a munkához. Ez a megoldás sokkal hasznosabbnak tűnt, mint az, ha dörögve szólt volna rájuk. Az énekléssel, amibe sokszor a gyerekek is bekapcsolódtak, jó hangulatot teremtett, ami ugyancsak hozzájárult a teljesítőképesség növeléséhez.

Amikor nagyritkán fel kellett emelnie a hangját, a gyerekek megszeppentek, hiszen ez igen szokatlan volt. Ha ilyen történt, mindig elénekelt velük egy dalt, hogy helyrebillentsék a rossz hangulatot.

Sok névnapi, születésnapi köszöntőt is tanultak, aminek a technikai dolgozók, a konyhásnénik is nagyon örültek, hiszen ezeknek a daloknak ők voltak az egyik első számú „célpontjai”. Egy névnapot sem mulasztottak el.

Az ének, a játék máig fontos szerepet játszik az iskola életében. Minden évben, a Kincskereső Iskola évnyitóján a tanárok egy ajándékkal készülnek a gyerekeknek és a szülőknek. Az ünnepséget a tanári kar énekléssel kezdi, utána pedig egy mesét adnak elő bábjátékokkal. Az iskola idén lett 30 éves.

„A Tanárnő minden egyes gondolatát megvalósította, az oktatási gyakorlata mögé pedig tudatos elméletrendszert épített. Márta azzal tanít a legtöbbet, hogy folyamatosan tanul, folyamatosan építkezik. Van egy nagyon határozott értékrendszere, amiből nem enged, de amit csak tud, azt megtanul és beépít. A tanítóképzés nagy szerencséje, hogy amikor csak hívják, Winkler Márta odalép a hallgatók elé, átadja nekik azokat a kincseket, amiket mindaddig gyűjtögetett. A leendő tanítók pedig egy nagyon hiteles embertől kérdezhetik meg, hogy mi az, ami ilyen gazdaggá teheti a tanítói hivatást.”

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]