Szeretem az ELTE-t, mert… – beszélgetés Blankó Miklóssal, az ELTE Online főszerkesztőjével

A több mint harmincezer ELTE-polgár mind-mind másként viszonyul az ELTE-hez, mindenkinek más az ELTE-s története. Ezekből szeretnénk felvillantani egyet-egyet a Szeretem az ELTE-t, mert… című sorozatunkban. Elsőként magazinunk főszerkesztőjével, Blankó Miklóssal beszélgettünk.

– Miért indítjátok ezt a sorozatot az ELTE Online-on?

– Több sorozatunk indult már az ELTE Online-on. Talán a legnagyobb sikerű az Olvassatok ELTE-seket! volt, amelyből egy antológiakötet is készült. Minden sorozatunkkal az a célunk, hogy minél több ELTE-s hallgatót-oktatót bemutassuk, hogy minél több álláspont, minél több élettörténet megjelenjen hasábjainkon. Ezzel a sorozattal pedig azt szeretnénk megmutatni: miért szeretjük az ELTE-t, hogyan jutottunk ide, és milyen hatások értek minket itt. Emellett szeretnénk, ha megjelenne az is, hogy miben szeretnénk, ha változna az ELTE vagy akár a saját képzésünk. Hiszen erre a folyamatos reflektálásra és párbeszédre szükség van. A sorozat első számában való szereplést pedig azért vállaltam el, mert hallgatói újságíróként és főszerkesztőként ritkán mutatkozom meg magánemberként, csak a cikkeimen keresztül ismerhetnek az Olvasóink, és úgy gondoltam, ez alkalommal kivételt teszek.

– Miért választottad az ELTE-t?

– Kiskorom óta tanár akartam lenni, éreztem, hogy ez az, amiben leginkább ki tudnék bontakozni, amivel a legjobban tudnék hatni az emberekre. És amikor szembesültem azzal, hogy milyen iskolai követelményeknek kell eleget tenni a tanársághoz, akkor valahogy rögtön az volt bennem, hogy az ELTE-re megyek. Aztán persze később megerősítették bennem ezt az észérvek is: a felsőoktatási rangsorok, a bölcsészkar közelsége a lakhelyemhez, az ELTE-s ismerőseim benyomásai. 12.-es koromban eljöttem a BTK nyílt napjára, és ez feltette a pontot az i-re, tudtam, hogy nekem itt a helyem. Így adtam be a felvételimet az ELTE BTK magyar–történelem szakos osztatlan tanári képzésére, s most harmadik éve végzem tanulmányaimat.

– Milyenek voltak az első egyetemi benyomásaid?

– Egy tehetséggondozó gimnáziumba jártam – bár ma már szinte minden iskolát így neveznek. Remek osztályfőnökeim és tanáraim voltak (történelemből, magyarból és latinból mostanáig a tőlük tanultakra építek). De voltak olyan tanárok is, akik sokszor korlátozni akartak, nem volt elég levegő körülöttem. Szóval az érettségi után úgy éreztem – ahogy szerintem sokan: végre szabad vagyok. Az első egyetemi óráim, szemináriumaim azt adták, amit vártam: tudományos minőséget és nyitott szellemiséget. Jó érzés volt, hogy azokat az oktatókat hallgathattam már az első félévben, akiknek a könyveit a különböző tanulmányi versenyekre készülve olvashattam. Úgy éreztem, most a helyemen vagyok, és ez az érzés bizony ritkán adatik meg az embernek.

– Nem volt furcsa, hogy egy kisközösségből egy nagy létszámú helyre kerültél, és csupa ismeretlen emberrel lettél körülvéve?

– De, nagyon szokatlan volt. Középiskolában közösségi ember voltam, rövid ideig űrt éreztem ennek a helyén. Az első hetekben csatlakoztam az ELTE Online-hoz újságírónak, és jó volt, hogy egy csapatban dolgozhattam. Szerintem mindenki megtalálhatja az egyetemen a helyét, hiszen annyi ilyen lehetőség van.

eo-20181122-DSC_8009

– Harmadik éve vagy az ELTE Online-nál, most éppen a főszerkesztői munkát látod el. Miket csináltál még itt?

– Fél év után lettem a közéletrovat vezetője, Zima Richárd akkori főszerkesztő kért fel rá. Nagyon sokat tanultam tőle és az akkori csapattól. Tavaly ősszel lettem főszerkesztő-helyettes, sőt ideiglenesen a tudományrovatot is vittem, majd idén januárban főszerkesztőnek választottak, és júniusban megerősítettek ebben a minőségben. Így az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat munkájába is becsatlakozhattam, és egy igen jó csapat tagja lehetek. Visszatérve, kipróbáltam mindent az ELTE Online-ban – a fotózást kiszámítva, de szerintem ezzel mindenki jól járt! Pont most néztem, hogy hamarosan megjelenik a századik cikkem nálunk…

– Közben hogyan alakultak az egyetemi tanulmányaid?

– Legnagyobb meglepetésemre egyre inkább a magyar felé tolódott az érdeklődésem, azon belül is a nyelvészet érdekel leginkább. Ennek az is az oka, hogy Balázs Géza professzor úr felhívására jelentkeztem a Magyar Nyelvi Szolgálató Irodába, ahol munkatárs és nyelvi tanácsadó, majd 2018 márciusától irodavezető lettem. Össze se tudnám foglalni, hogy mennyit tanultam itt, és persze tanulok nap mint nap. De a főszerkesztői és az irodavezetői munkám összekapcsolódik, mindkettő egy erősen humán hozzáállást igényel, sok szervezési, konfliktuskezelési és adminisztratív feladattal és nagy felelősséggel. Ezzel párhuzamosan a Mai Magyar Nyelvi Tanszék demonstrátora vagyok, immár második éve.

– Hol látod az ELTE Online helyét az ELTE-n belül?

– Azt gondolom, hogy egy tudományegyetemen megkerülhetetlen a hallgatói újságírás jelenléte. Az ELTE Online egyfajta alkotói műhely. Ki egy félévet, ki akár több évet tölt itt, a legkülönbözőbb karokról, és az őt is érdeklő egyetemi témákról ír. Van egy erős fotós csapatunk, akik tucatszámra örökítik meg a különböző egyetemi eseményeket, és igyekszünk egy-egy programról az ELTEvízió csapatával is összeállítást készíteni. Nagyon fontosnak tartom a magazinjelleget, tehát mi nem a nagy hírportálokkal kívánunk versenyezni, hanem érdekes, mélyebb írásokkal jelentkezünk egy-egy közéleti, kulturális, tudományos vagy sporttémában. És van már Savaria-rovatunk is a szombathelyi hallgatótársaink számára. Azt gondolom, hogy az ELTE Online egy fontos kommunikációs felülete az egyetemnek, és jelentős külső reprezentációs tényező is, hiszen sok középiskolás és ELTE iránt érdeklődő keresi fel oldalunkat.

– Mit tartasz az ELTE vonzerejének?

– A hagyományt, a sokszínűséget és a minőséget. A hagyományt, hiszen az ország legrégebbi folyamatosan működő felsőoktatási intézményéről van szó, ahol nemcsak a jelenkor, hanem az elmúlt évszázadok nagyjai közül is sokan kerültek ki. Szokták mondani, hogy Magyarországon két állandó intézmény van: a magyar keresztény egyházak és az Eötvös Loránd Tudományegyetem. A sokszínűséget azért, mert annyiféle ember jár ide, hogy kinyílik a világ mindenki számára. Teljesen megváltozott a véleményem például a természettudományokról, amióta ELTE-s vagyok. Két jó barátom is ELTE-s, az egyik kémia szakos, a másik joghallgató. Jó néha az ő szemüvegükön keresztül látni a dolgokat. Ez a sokszínűség az egyetemi oktatókra is vonatkozik. Ahogyan a minőség is, hiszen talán mondhatom azt, hogy a legjobbaktól tanulhatunk. A tudományos élet legfrissebb eredményeit is átadják nekünk, és azt a mindig megújulásra kész és nyitott szemléletet, amelyre egy értelmiségnek szüksége van. Talán ezekért szeretem az ELTE-t, meg mert úgy érzem, a helyemen vagyok.

– Miben kellene megújulnia szerinted az ELTE-nek?

Versenyképesebbé  kellene válnia a szervezet terén. Jobban kellene tudnia a menedzsment és a saját bevételek tekintetében is alkalmazkodni a 21. század kihívásaihoz. Ezekre vannak nagyon jó példák itt az egyetemen belül is, s hosszú folyamatról van szó. Jó lenne az is, ha az ELTE-t sújtó sajtótámadások sem egysíkúan látnák az egyetemen zajló folyamatokat. És fontos lenne egy nagy nyitottság a valós vagy vélt problémák megoldására, a hallgatók sérelmeinek kezelésére.

 

Képek: Csomos Attila (ELTE Online)