1968 és a francia gondolkodás

Könnyebb bejárás a lányok szobájába? Marxista törekvések a nyugat-európai jólét közepén? Többmilliós sztrájk, De Gaulle, filozófia és társadalomtudományok. Izgalmas és meghatározó eseményegyüttes volt az alapja a Francia Intézet legújabb szimpóziumának.

Október 5-én megrendezésre került egy francia–magyar interdiszciplináris konferencia a Francia Intézetben. A Fő utcából a Duna hullámaira lepillantó épület az 1968-as események 50. évfordulója kapcsán vált az „event” színhelyévé. A programok egész nap látogathatók voltak, amelyek főleg a filozófia és a társadalomtudományok jegyében zajló előadásokat takartak. De mi is történt 1968-ban Franciaországban?

19688

1968, Párizs

Természetesen minden tavasszal kezdődött… Az események Párizsból, a nanterre-i fakultásról indultak. A diákság egyik legfontosabb jelszava a szexuális szabadság lett, nem enyhébb reakciót kiváltva ezzel, mint a fakultás bezárásának gondolatát. Az egyetemi – és általában társadalmi – változásokat követelő diáksághoz egyre többen csatlakoztak, így a helyzet egyre nehezebben volt kezelhető. Miután május elején a Sorbonne hallgatói is csatlakoztak a lázadáshoz, a főváros látképe teljesen megváltozott. Az utcai harcok átrajzolták Párizst, de természetesen ez még nem jelentette a végét az eseményeknek. Május 13-án már közel 1 millióan tüntettek a szakszervezetek szervezésében, a sztrájkmozgalom hatalmas méreteket öltött. Az igények közt ott szerepelt a béremelés, a rövidebb munkaidő és a szociális juttatások kiszélesítése is. Az emberek gyakorlatilag mindenhol sztrájkoltak: a gyárakban, a hivatalokban, a rádióban stb.

daniel-cohn-bendit

Dany le Rouge – a lázadások egyik legismertebb szereplője

Május 20-án már gyakorlatilag az egész országra kiterjedtek az események: nagyjából 5 millióan sztrájkoltak. Fordulat volt ez az eseményegyüttes több szempontból is: egyrészt De Gaulle töretlennek tűnő hatalma fogyatkozni látszott, másrészt a folyamatosan erősödő baloldal sokak reményeinek nem tudott eleget tenni, amikor nem volt képes monopolhelyzethez jutni a lázadások alatt. De Gaulle végül – tudva, hogy a hadseregre számíthat – megtagadta a lemondást, de ígéretett tett a különböző reformok megvalósítására. Új választásokat írt ki, ahol ugyan újra bizalmat kapott az állampolgároktól, de a társadalmi feszültségeket nem tudta megszüntetni. A lázadás pedig kezdett lecsengeni – többek közt pont a szervezetlenség miatt. Ezzel együtt elmondható, hogy 1968 egy új fejezetet nyitott mind a francia, mind az európai szemléletben.

196888

1968, Párizs

Ez a történeti alapozó különösen fontos, mert nélküle egyáltalán nem voltak érhetők az előadások. Ami valahol természetes, egy bizonyos szint felett azonban zavaró. Az első két előadás például – Bruno Karsenti (EHESS, Párizs) és Cyril Lemieux  (EHESS, Párizs) – rendkívül érdekes és izgalmas filozófiai és társadalomtudományi értelmezéseket fejtegetett. Mindez azonban kizárólag akkor volt igazán élvezhető, ha valaki jártas volt a marxista dialektikában, a strukturalista elképzelésekben, és pontosan tudta a történelmi hátterét az egész folyamatnak. Utóbbi valóban elvárható, ha valaki beül egy, az 1968-as eseményekről szóló szimpóziumra, az első kettő azonban nem feltétlenül. Mindez persze nem probléma, ha fel van tüntetve a esemény leírásában, és kapnak a hallgatók egy handoutot, vagy legalábbis leírhatják a kivetítőről a szükséges információkat…
Kicsit pontosítva: Bruno Karsenti Louis Althusser filozófiáján átívelve építette fel mondandóját. Szóba került az École Supérieure mint jelenség magyarázata és általánosságban az oktatási rendszer kérdése. Eljutottunk egészen a szocialista reprodukció – mint társadalomtudományi jelenség – lényegéig. Hiszen ennek az újratermelődésnek alapvetően az időtartamra kell építkeznie (az időtállóság a cél), a tudás jellegbelisége pedig tulajdonképpen másodlagos ezáltal. Nagyon leegyszerűsítve: olyan oktatás kell, amely fenntartja a „kívánt” állapotokat, és az átadott tudás ennek a célnak a függvénye. Ilyen szemszögből vizsgálva kifejezetten érdekes egy olyan létesítmény, mint az École Supérieure, amely sokkal inkább a „minőség”, nem pedig a „mennyiség” alapján dolgozik… De természetesen kitért az előadó Jacques Rancière kritikájára is, illetve Althusser fogadtatására általában.

althusser

Louis Althusser

A második előadó – Cyril Lemieux – egy sokkal inkább patchwork jellegű beszéddel érkezett. Az elején megemlítette az 1968-as gondolkodók legnagyobbjait, majd két irányzattal foglalkozott főleg: Alain Touraine és Pierre Felix Bourdieu elképzeléseivel. Kettejük perspektívája valóban szöges ellentétben állt egymással, és ez rányomta a bélyegét a francia szociológiára egészen napjainkig. Míg Touraine 1968-ban egy korszak végét látta szociológiai értelemben, addig ez Bourdieu véleményével nem volt összeegyeztethető. Míg Touraine új eszközöket, új szemléleteket igényelt  – tekintettel egy általa vázolt, új világrendre, addig Bourdieu csak a hatalom szociológiáját, az elemek összecsengését látta 1968-ban. (Ez természetesen egy nagyon egyszerű, nagyon pontatlan kivonata az elképzeléseknek.) Mindenesetre a két irányzat az idő előrehaladtával is megmaradt (bár Bourdieu „sikeresebbnek” tűnt).

Vagyis az előadások igen tartalmas, de előképzettséget igénylő programok voltak. Remek szakemberek – többek közt magyar professzorok is – beszéltek 1968 hatásairól. (Képviseltette magát például az ELTE is Fáber Ágoston és Takács Ádám kapcsán.)
A teljes program egyébként a következő volt:

http://www.franciaintezet.hu/binaries/content/assets/articles/programmes/1968-es-a-francia-gondolkodas_okt-5.pdf

Az 50. évforduló alkalmából pedig más jellegű programok is megrendezésre kerültek. Például két filmvetítéssel is várta vendégeit az Intézet: a Milou májusban (október 2-án) ésa Francia Nyár (október 4-én) című alkotásokkal.

Forrás:

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=20531
Képek forrásai:

http://www.wikiwand.com/en/May_1968_events_in_ France https://static01.nyt.com/images/2018/05/06/world/europe/06Paris68May1/xxParis68May-slide-G91R-superJumbo.jpg
https://www.independent.co.uk/news/long_reads/may-1968-paris-student-riots-demonstrations-sorbonne-nanterre-de-gaulle-a8335866.html
http://www.publicseminar.org/wp-content/uploads/2016/02/ althusser.jpg