Érdekes kombináció. Darwin és Freud? Hogyne! A Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport valóban a darwini alapokra helyezett vizsgálódást tűzte ki céljául még 1999-ben. 2018. 04. 25-én pedig mindez megismerhető volt egy tudományos előadás keretein belül, amit nem akárki tartott…
Prof. Dr. Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára volt az előadó. Pontosabban a tanár, a kutató, a hallgatóság és minden egyéb aspektusa az eseménynek. Mindez már előrevetíti, hogy összeszedett, remek szereplésről volt szó az ELTE TTK szervezésében. A durván 6o perces ismertető alatt (Evolúciós magyarázatok a mai pszichológiában) rengeteg, a kutatócsoport eredményeire vonatkozó téma került elő. Ezek közül lesz érdemes csipegetni, előtte azonban nézzük, hogy mit kell tudni a Kutatócsoport munkájáról:
Dr. Bereczkei Tamás
Tekintettel arra, hogy a Kutatócsoport nemcsak pár konkretizált témát érint munkája során, a legváltozatosabb szakterületekkel és vizsgálati módszerekkel találkozhatunk. Tudományos területeik közt megemlíthetők olyan, hétköznapi értelemben vett közvetlen és általános vizsgálati jelenségek, mint például a párválasztás, szexuális vonzerő, gyermekkori szocializáció és az önzetlenség. Érdemes egyébként böngészni a Kutatócsoport oldalát, mert rengeteg hasznos információval szolgálnak. Itt is a link, ami nagyban segítette a cikk létrejöttét:
http://www.evoluciospszichologia.hu
Az aktuális kutatások esetében két nagy vizsgálati „csapásirányt” kell említeni: egyrészt a párválasztás és az arc szerepének, az arra adott reakciók szerepének és ezek kapcsolatának vizsgálatát, másrészt a proszociális viselkedés vizsgálatát különböző kísérleti technikák segítségével, illetve valós helyzetekben. Persze emellett egyéb, hasonlóan izgalmas témákban is zajlanak kutatások pl.: a humor jelentősége a párkapcsolatokban, a machiavellizmus jelentősége és jellegzetessége stb. Utóbbi kiemelkedően fontos, mert az előadás során ez került leginkább központi szerepbe. De mi is pontosan a machiavellizmus?
Elmondható, hogy kettős természetű a machiavellizmus fogalma. Egyrészt utal egy világnézeti stílusra, másrészt egy élet-stratégiára, különböző taktikák együttesére. Bizonyára mindenki hallotta már a jól ismert tartalmi tömörítést és egyszerűsítést, miszerint a „cél szentesíti az eszközt”. Mindez egyfajta erkölcsi relativizmusra utal, illetve egy erősen negatív attitűdre az emberekkel kapcsolatban. A machiavellista nézet alapja az elképzelés miszerint „ha én nem használom ki a lehetőséget, ha én nem lépek meg valamit (általában negatív cselekedetre vonatkoztatva), akkor más úgyis meg fogja”. Valóban, ez nem utal sok bizalomra a többi emberrel kapcsolatban. Nem véletlen tehát, hogy a machiavellista emberekre jellemző, hogy érzelmileg és empatikus értelemben függetlenítik magukat egy-egy szituáció alól. Logikus következtetés volna, hogy egy „jó” machiavellista jó elmeolvasó is. Hiszen, ha belegondolunk, igazán manipulálni, jól halászni a zavarosban akkor lehet, ha könnyen kiismerjük a többieket. Ezzel szemben, és ezt egészen megdöbbentő volt hallani, egy 2oo7-es vizsgálat eredményei (Paál and Bereczkei 2007) alapján nincs összefüggés a kettő közt. Akkor mégis mitől olyan „ügyes” egy machiavellista? (Itt felmerülhetnek erkölcsi dilemmák az „ügyes” szó használatával kapcsolatban. Ugyanakkor, és ezt az előadó is hangsúlyozta, ha belegondolunk, rengeteg esetben generálja a világ a machiavellista attitűdöt. Egy-egy cég vagy vállalkozás élén például kiemelkedően fontos az erre való hajlam. Vagyis ez egy tiszta példa arra, ahogy a klasszikus értelemben vett erkölcsiség ütközik a siker-, illetve profitorientáltsággal.)
Szóval ki a jó machiavellista végül is?
Egy másik feltételezés az volt, hogy a machiavellisták (ugyan az elmeolvasás teszten nem remekeltek) motiváltak mások feltérképezésében, abban, hogy gondolatokat, érzelmeket tulajdonítsanak egy-egy egyénnek. Az erre irányuló vizsgálat (Esperger és Bereczkei 2011, Esperger and Bereczkei 2012) valóban kimutatta a machiavellisták eredményességét. Mindez a spontán mentalizáció nevet viseli és a gyakorlatban a következő eljárást igényelte: a kísérleti személyeknek képeket mutattak emberekről a legkülönbözőbb szituációkban. A magas pontszám pedig egyenesen arányos volt a késztetéssel, hogy minél többet derítsenek ki másokról, minél több gondolatot rendeljenek hozzájuk. Valószínűleg ez, és nem az empátia a sikeresség kulcsa esetükben.
Evolúció…
Egy utolsó kísérletet említve talán még egy fontos aspektusát sikerül megfogni a jelenségnek. Természetesen a társas tevékenység terén remekül vizsgálható a machiavellista mentalitás, erre volt felület az un. „Közjavak játék”. (Czibor és Bereczkei 2011, Czibor and Bereczkei 2012) Ami itt egyértelműen kiderült az az, hogy a machiavellisták veszik leginkább figyelembe a többiek lépéseit, illetve saját döntéseiknek következményeit. Ez egyfelől hatással van a saját anyagi és eredménybeli gyarapodásukra, illetve a későbbi megítélésükre. Minderre pedig tökéletesen rávetíthető a már említett „halásszunk a zavarosban” életfilozófia.
Természetesen rengeteg egyéb kísérlet is foglalkozott a machiavellista jellemvonások feltérképezésével. Ez alapján a három témapont alapján azonban leszűrhető, hogy mi az alapvető stratégiára vonatkozó attitűd. Persze az előadás sem kizárólag erre korlátozódott és az egyes elemeket érintve is sokkal tartalmasabb volt. Összesítve nagyon izgalmas, jól struktúrált és, ami nagyon, fontos jól érthető volt Dr. Bereczkei Tamás előadása!
Forráslista:
http://www.evoluciospszichologia.hu/2-machiavellizmus.html
http://www.evoluciospszichologia.hu
Képek forrásai:
http://news.wgcu.org/post/evolutionary-psychology-description-and-call-positivity
https://divany.hu/eletem/2015/05/11/barlanglako_oseink_genjeit_hordozzuk_es_ez_igy_is_marad./
https://aeon.co/essays/can-neuroscience-rehabilitate-freud-for-the-age-of-the-brain
