Dáváj-dáváj, megjöttek a szlávok!

Nem is lehet autentikusabb szlávos szórakozást találni, mint egy jó kis rasszolnyikevést. Főleg, hogy maga a helyszín is tartogatott meglepetéseket, amit – a jó szocreál hangulathoz méltóan – a szervezők/résztvevők beépítettek a programba. Na de mit is jelent mindez?

2017. október 12-én az ELTE Ajtósi Dürer sori Kollégium megnyitotta kapuit egy rendezvénysorozat programja előtt. Pontosabban a hátsó, kertre nyíló kapuit.

Ősszel meglátogathattuk már az angolos és a távol-keletes főzést. Ezek mind-mind más helyen, más étellel várták a lelkes egyetemistákat. Chilis bab és Csacsi-réti sütögetés után – ezen a bizonyos csütörtöki estén – sor került a szlávos főzésre is.  Természetesen a végeredményként rotyogó, üstben kavargó levest kemény munka előzte meg. Arról is érdemes beszélni, hogy nem akármilyen étel készült, hanem a már említett rasszolnyik. Nem összekeverendő Raszkolnyikovval, Dosztojevszkij híres szereplőjével. (A figyelmeztetés megalapozott, többen beleestek ebbe a csapdába. Bár nincs tudomásunk róla, hogy Raszkolnyikov ne ehetett volna rasszolnyikot.)  

Mámoros rasszolnyik.

Mámoros rasszolnyik.

Ez a csudabogár tulajdonképpen egy az orosz „másnaposlevesek” közül. Mind tudjuk, mit jelent ez, nálunk ilyen kategóriába esne, mondjuk, a húsleves. Vagyis ez egy, a hűtőben általában fellelhető alapanyagokból összedobható leves, ami segít túlélni az előző estét. Vagy az aznapit. Lényegtelen. Az „összedobható” esetünkben irónia, ha a mennyiségre gondolunk. Egy kérdés persze felmerülhet bennünk: mi van egy átlagos orosz hűtőben? Pontos válasz nem adható, de feltehetően van például:

  • savanyú uborka
  • füstölt kolbász
  • füstölt sonka
  • babérlevél
  • burgonya
  • répa
  • vöröshagyma
  • tejföl (?)
  • stb.

Ezek voltak a fő összetevők.

Maga a folyamat tehát már délután beindult, amikor is a sörpadpakolás (a kelleténél kevesebb) és a zöldségpucolás fázisa zajlott. Végeredményként egy eklektikus, „mindent kihordunk, amire ülni lehet”-összhatás kerekedett, és ez így volt jó.

A hússzeletelés és a piruló hagyma illatába burkolózott estén pedig lassan szállingózni kezdtek az emberek. Pontosabban a savanyú uborkát nem vagdosó, lelkes réteg. Elhűlve látták, milyen méreteket öltött az üst. Minden félelem eloszlott, nem gondolták, hogy bárki is éhen marad a végén. A büfében zene szólt (itt csak később indult be a hangulat, miután megjelentek az orosz pop igazi klasszikusai). Ha valaki esetleg kíváncsi lenne ezekre a remekművekre, bátran forduljon a szlávosokhoz playlistért.

A büfét persze érdemes „koleszos értelemben” venni – a lehető legpozitívabb mellékízzel: egyetemistákra szabott áron volt elérhető egy s más.  

A retróság természetesen elárasztott mindent, kezdve a kollégium belső tereivel egészen a diszkógömbként szolgáló kontakthibás lámpáig. Repkedtek az usik (usánkák), kint baráti körökben folyt a pletyka, eszmecsere, világmegváltó beszélgetés. Megszokott bűvészünk (Kiss László), fel-alá járkálva szórakoztatta az embereket. (Jelzem, hogy közkívánatra még horoszkópot is olvasott!) Kártyák, kezekben eltűnő, majd rejtélyesen visszakerülő fekete pamacsok keringtek az Ajtósi Dürer Kollégiumban.

Photo 12-10-2017, 22 11 26

Mutatványos sárga kötél, groteszk háttérrel

Később előkerült az elmaradhatatlan bölcsészkvíz, szláv témákra hangolva. A kérdések, valamint a tippek egyaránt érdekesek voltak.

Az est fénypontjaként pedig elkészült a gyöngyszem, maga a leves. Az igazán bevállalós evők tejfölt is rakhattak bele. Földön ülő és folyosókon lépdelő emberek szorongatták műanyag tányérjaikat.

Végeredményként tehát jópofa főzés kerekedett az egészből – igazi orosz vacsorával, lila szempillaspirállal és zenével.