Miután az ELTE több szinten is jelezte, hogy kiáll a CEU mellett, ma délelőtt az Állam- és Jogtudományi Kar, illetve a Társadalomtudományi Kar is szolidaritási akciót hirdetett. Az ÁJK-n ez egy különleges előadássorozat formájában valósult meg, amelyen a kar nyolc oktatója az egyetemi autonómiáról beszélt.
A zsúfolásig telt terem bejáratánál CEU-s kitűzőt viselő szervezők készültek az eseményre, láthatólag nagy körültekintéssel. A logikus sorrendben felépített, körülbelül tízperces „minielőadások” során az oktatók saját szakterületük aspektusából beszéltek a kialakult helyzetről.
Dr. Földi András a jogtörténet szempontjából, a tudomány művelésének egyházi monopóliumától kezdve, az első egyetemek alapításán át azon időszakok rossz emlékéről tartotta előadását, amikor az állam keményen szabályozta a felsőoktatási intézmények működését. Végül megnevezte a tanszabadság elkötelezett támogatóit, nem utolsó sorban Eötvös Lorándot.
Dr. Király Miklós az európai egyetemek helyzetére tért ki. Felidézte a Magna Charta Universatitum című dokumentumot, melyet Bolognában írt alá mintegy 400 rektor (köztük az ELTE rektora is), és amely leszögezi, hogy az egyetem független intézmény mindenféle gazdasági-ideológiai hatalommal szemben. Az autonómiát sokféleképp lehet veszélyeztetni: alapvetően az intézmények döntik el a felvétel feltételeit, az előadások tartalmát, szervezeti, gazdasági, személyzeti függetlenséggel bírnak. Ha ezek közül bármelyik meggyengül, az veszélybe sodorja az oktatás szabadságát.
Dr. Fleck Zoltán a nyugati típusú jog válságára hívta fel a figyelmet: a jog értékének hanyatlásával és az állami centralizációval szemben a jogászprofesszorok szerepét hangsúlyozta.
Dr. Arató Krisztina politikatudományi szempontból közelítette meg a kérdést: ő már valóban említette a CEU-t, ahol Magyarország kormánya áll az egyik, és diffúz csoportok (kutatók, tudományos közösségek és nemzetközi tudományos közösségek) a másik oldalon. A kormány konfliktusszűkítő (a törvénymódosítás célja csak a versenyhelyzet biztosítása) magatartást fejt ki, a vele szemben állók pedig már a jogállamiság, demokrácia, tanszabadság kérdését feszegetik a vita kapcsán.
Dr. Hack Péter témája a jogállam volt, érdekes felvetést említett: ő abban bízik, néhány évtized múlva a 2017-es évről úgy írnak a történelemkönyvekben, mint amikor a magyar alkotmányosság válságba került, de a korban élő tudósok, értelmiségek és diákok kiállásának köszönhetően a veszély elhárult.
Dr. Somody Bernadette alkotmányjogász az autonómiáról szólt: a mérce fontosságát hangsúlyozta, mellyel egy közhatalmi döntést alkotmányjogilag megítélünk, és arról, hogy bármely autonómiába való beavatkozást demokratikus igazolással kell magyarázni. Az egyetem a demokratikus társadalom alapintézménye, mely képes tükröt tartani a hatalomnak: képes független elemzéseket, értékelést és kritikát nyújtani.
Dr. Lévay Miklós egy 2005-ös Alkotmánybírósági Határozatot hozott, mely kijelenti, hogy a tanszabadságot a felsőoktatási intézmények szabadsága határozza meg.
Végül Dr. Nagy Marianna közigazgatásjogász azt a fontos tényezőt említette, hogy a tudomány és a kutatás már nem nemzeti kérdés. Tudományos kérdésekben csak a tudomány dönthet. A jogvédelem pedig az, amely megvédi a felsőoktatási intézményeket a rossz hatósági döntésekkel szemben.
A pontosan kilencven perces rendezvény végén vastaps dicsérte az előadókat. Tipikusan a jogi karra jellemző előadás született, mely úgy járta körül a felsőoktatási törvény kérdését, hogy közben a lehető legkevesebbszer hangzott el a CEU kifejezés. Pontosan, jogászosan, miközben a hallgatóság tisztában volt a szavak metaforikus jelentésével.
Holnap este sor kerül még egy előadásra a szolidaritási akció keretein belül, részletek itt.
Kiemelt kép: Zima Richárd (ELTE Online)
