Campus Mundival Svédországban

Csatári Flóra az ELTE Bölcsészettudományi Karának média és kommunikáció mesterszakos hallgatójaként a 2016-os őszi szemesztert töltötte kint Svédországban. Ennek kapcsán beszélgettünk a Campus Mundiról, az Erasmus+ programról és a kint szerzett élményeiről.

Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel Erasmus-ra? Mi keltette fel az érdeklődésed, vagy mi fogott meg ebben a lehetőségben?

Azt hiszem, hogy már egyetem előtt is bennem volt a vágy, hogy majd egyszer egyetemistaként kicsit lelépjek, és egy másik országban tanuljak, mert vonzott a lehetőség, hogy belülről ismerjek meg egy másik kultúrát, egy másik egyetemi képzést, és hogy egy nemzetközi baráti körre tegyek szert. Aztán egyre több olyan barátom lett itthon, akik Erasmusszal vagy más ösztöndíjjal külföldre mentek tanulni. Amikor az ő blogjaikat olvastam, élménybeszámolóikat hallgattam, vagy adott esetben meg is látogattam őket kint, azt hiszem, végérvényesen elmélyült ez a vágyam. Láttam, hogy ez a „töltsünk külföldön egy félévet a tanulmányaink alatt” iszonyatosan jó dolog, és nagyon mélyen beépültek azok a pozitívumok, amiket a barátaim ilyenkor gyűjtöttek. Ugyanakkor, ahogyan egyre közelebb került az Erasmus konkrét megpályázása, és egyre inkább realitássá kezdett válni a lehetőség, azt is felmértem, hogy anyagilag nagyon megterhelő lesz. Akármennyire is remek lehetőség az Erasmus+ program, azt gondolom, hogy így elsősorban a tehetősebb diákok engedhetik meg maguknak . Persze nekem szerencsém volt, mert az Erasmus mellé megpályáztam a Campus Mundi ösztöndíját, amit el is nyertem, így végül az Erasmus programon belül, de a Campus Mundi támogatásával utaztam.

Tudnál mesélni arról, hogy mi is ez a Campus Mundi?

Az Erasmushoz érdemes hasonlítani, ez is egy olyan lehetőség, ami egyetemi hallgatók külföldi mobilitását támogatja, azaz sikeres pályázat esetén a nyertes hallgatók külföldön – viszont nem csak az EU-ban – tölthetnek el egy tanulmányi időszakot egy általuk kiválasztott intézményben, vagy akár szakmai gyakorlatot is végezhetnek. Kicsit más, mint az ismertebb Erasmus, ugyanis nincsenek előzetes partnerkapcsolatok, a hallgatóknak maguknak kell egyeztetniük a küldő és a fogadó intézmény között. Épp ezért szabadabb is, hiszen sokkal több helyet megcélozhatnak vele az egyetemisták, nem csak a saját egyetemük meglévő partner-listájáról választhatnak, ráadásul magasabb ösztöndíjat kaphatnak, ami egyáltalán nem elhanyagolható, ha az ember olyan drágább nyugat- vagy észak-európai országba szeretne utazni, mint amilyen Svédország is.

Miért pont Svédországot választottad?

Mivel én eredetileg az Erasmus+ keretein belül gondolkodtam, már az MA felvételi előtt végignéztem azoknak a szakoknak az Erasmus partnereit, ahová jelentkezni terveztem. Amikor az MMI (Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet) listáját böngésztem, rá kellett google-oznom arra, hogy hol is van a Lundi Egyetem, ugyanis a város neve semmit nem mondott nekem. Na ebből a Google-keresésből lett szerelem első látásra. Először csak a várossal, mert ahogy a térképen letettem egy random helyre a sárga kis emberkét, és virtuális sétát tettem a városban, egyszerűen beleszerettem a csodás hangulatába. Aztán persze az egyetemmel is, ahol már az eleve biztató volt, hogy tökéletesen tudtam tájékozódni a képzésekről, kurzusokról és az egyetemi életről angolul. Ráadásul nagyon tetszett az, amit a Lundi Egyetem kínált, és az is kiderült, hogy ez egy nemzetközileg is jegyzett, rangos egyetem. Szóval nem kifejezetten Svédország miatt mentem, sokkal inkább maga Lund és a Lundi Egyetem mellett tettem le a voksomat. Persze megjelöltem két tartalék opciót is a pályázatomban, de magamban az egész folyamat alatt nagyon szorítottam azért, hogy Lundba mehessek.

(1)Nem egyszerű a papírmunka, az ügyintézés, a sok utánajárás. Mi a legnehezebb része a jelentkezésnek, szervezésnek? Mire érdemes odafigyelni?

Azt hiszem, rengeteg buktatója van, de nehéz ilyen általánosságban tanácsot adni, mert az, hogy kinek mi lesz nehéz, nyilván az ember alkatától is függ. Én például kicsit szétszórt vagyok, nekem nagyon kellett az, hogy ne csak úgy minden mindegy alapon próbálkozzak, mert akkor könnyen ellébecoltam volna. Amikor eldöntöttem, hogy pályázok, bekövettem a Lundi Egyetemet Instagramon, mert iszonyú jó hangulatú anyaggal frissült szinte minden nap, és ezek a képek motiváltak. Emellett azt is kiemelném, hogy érdemes elmenni minden tájékoztatóra, amit kari vagy szakos szinten tartanak, mert lehet, hogy unalmasnak és redundánsnak tűnnek, de én például egy ilyenen értesültem a Campus Mundi lehetőségéről, aminek hála sokkal könnyebb volt az egész lundi időszak.

Úgy, hogy mindent elrendeztél előre, mi volt, ami mégis meglepetésként ért?

Nem igazán ért semmi meglepetésként. Persze vannak olyan dolgok, amiket nem lehet előre tudni, de szerintem azokra is lehet készülni. Ilyen például, hogy nehéz megtippelni, mikor érkezik meg az ösztöndíj, mivel ez sok egymásra ható tényezőtől függ. Az én dolgomat az is nehezítette, hogy az Erasmus és a Campus Mundi szerződések papírmunkája egymásra épül, így hosszabb a procedúra. Én sok felsőbb éves hallgatót igyekeztem megkeresni mielőtt kimentem, akiknek volt már Erasmus tapasztalatuk, és így minden ilyen helyzetben a lehető legrosszabb opcióval számoltam. Maradva az ösztöndíj példájánál, sokaktól hallottam, hogy nagyon sokat kellett várniuk rá, így eleve erre készültem.

Mikor érdemes eltervezni, kitalálni, hogy szeretnél majd kimenni? Melyik évben például? MA- vagy BA-hallgatóként?

Ezt pár éve, még BA-sként megkérdeztem egy jó barátomtól, ő azt tanácsolta, hogy inkább várjak az MA-ig, mert addigra jobban körvonalazódik, hogy mivel szeretnék foglalkozni a saját tudományterületemen belül, ami segít egyetemet választani. Ehhez viszont az is hozzá tartozik, hogy akkor még csak az Erasmus, az Erasmus+ program elődje futott, amellyel csak egyszer lehetett külföldre utazni. Mivel az Erasmus+ minden képzési szinten lehetőséget biztosít a mobilitásra, szerintem megéri élni vele akár kétszer, egyszer a BA, egyszer az MA alatt is.

Szakmailag milyen pluszt adtak a külföldön töltött hónapok? Mit hoztál onnan haza magaddal?

Talán ezt a legnehezebb tömören megfogalmazni, mert rengeteg mindent. Az biztos, hogy szélesítette a látókörömet új impulzusokkal és az itthonitól lényegesen különböző képzési szemlélettel. Ezen túl módszertanilag is sokat tanultam, az itthoni szakdolgozati kutatásomban pedig jelentős segítség volt, hogy a Lundi Egyetem infrastruktúráját is használhattam egy fél évig. Olyan mesés könyvtáruk van például, hogy az első alkalommal tényleg majdnem könnybe lábadt a szemem tőle.

És emberileg?

Nem is az előzőt nehéz összefoglalni, hanem ezt! Szerintem sokat értem az öt svédországi hónapom alatt, és biztos, hogy önmagában a tudat, hogy sikeresen boldogultam egy ilyen félévvel külföldön, magabiztosabbá tesz. Nagyon közhelyes hasonlat, hogy kinyílt számomra a világ, viszont ez a legérzékletesebb is, minden szempontból. Bátrabban tervezek most már akármilyen külföldi lehetőséggel, és az új, külföldi barátaimnak hála úgy érzem, egy picit többet is látok a világból. Arról már nem is beszélve, hogy most már Magyarországon kívül is van egy olyan hely, ahol egészen otthon érzem magamat.

Mi volt a legjobb és legrosszabb dolog odakint, ami történt?

A legek nagyon hangulatfüggők. De most mondjuk a bringázást mondanám legjobbnak, mert itt Pesten egyáltalán nem közlekedtem két keréken, kint viszont annyira magától értetődő volt, hogy biciklivel közlekedjek a városban. Ráadásul egészen másnak láttam Lundot bringáról (főleg persze szép időben), mint mikor csak sétáltam, szóval teljesen beleszoktam a biciklizésbe, sőt igyekszem ezt a megszokást most már a pesti létemre is átmenteni.
A legrosszabbat talán jóval egyszerűbb kiválasztanom. Mikor kimentem, már hosszabb ideje tagja voltam Budapesten egy egyesületnek, ami az amerikai swing táncok köré szerveződik, ezért a tánc hobbiként és közösségi élményként is olyan meghatározó része volt az életemnek, amit Lundban nem igazán tudtam pótolni.

03 (1)

Volt időd a tanulás mellett szórakozni is? Gondolok itt most például Skandinávia felfedezésére.

Mivel itthon általában dolgozok a tanulás mellett, így a kinti félévet sokkal „könnyebbnek” éreztem, hiszen azzal párhuzamosan nem volt más kötelezettségem. Persze ott is voltak ijesztő időszakok, amikor mondjuk egy-két hétig semmi nem fért bele, de félév közben is igyekeztem sokat kirándulni, sok családtagom és barátom is meglátogatott, szóval így visszanézve azt mondom, jól kihasználtam az előző szemesztert. Igaz, hogy Skandinávia „tényleges” felfelezésével megvártam a félév végét. Az utolsó vizsgám után nem jöttem közvetlenül haza, hanem vettem egy InterRail jegyet, és a barátommal két hetet arra szántunk, hogy körbeutazzuk Svédországot, Norvégiát és Dániát. Ehhez mondjuk két hét nyilván édeskevés, de az utazás, és a téli skandináv táj örök emlék marad.

Kiknek ajánlanád Svédországot?

Bárkinek, tényleg. Meleg szívvel! Akár csak „nyaralásra” is, de akkor pláne, ha valaki szeretne kicsit hosszabb időt eltölteni egy másik európai országban. Erasmus-hallgatóként talán nem csöppen bulihegyekbe az ember, de a svéd rendszert szerintem érdemes kicsit belülről megtapasztalni. Ráadásul Svédországban bárhol könnyű angolul elboldogulni, szóval már csak ezért is érdemes megcélozni.

Ha megint mennél Erasmusra, hova mennél?

Vissza. Svédországba. Még ha nem is újra Lundba. Szívesen megnézném az Uppsali Egyetemet is, ami szintén igen híres, de Göteborg és Stockholm is vonz.

Amikor kimegy valaki tanulni, és látja, hogy kint „jobban megy minden”, elgondolkodik azon, hogy kimenjen végleg akár. Neked jutott eszedbe ilyen, kiköltöznél?

Nem is kell szerintem az, hogy úgy tűnjön, kint „minden jobban megy”. Egyszerűen annyira intenzív az élmény, biztos vagyok benne, hogy sokan játszanak a gondolattal, hogy hosszabb távra is maradnának. Én is megtettem. Amikor másodjára hazajöttem (egyszer voltam itthon karácsonyozni menet közben), sokan kérdezték: „Hazajöttél? Most már végleg?” Erre azt szoktam mondani, hogy remélem, nem végleg. Mert ha valamit hazahoztam magammal az egészből, akkor az az, hogy nekem kicsit kinyílt a világ. És szeretném, ha még tovább nyílna!

Fotók: Gondos Dóra

További információkat a Campus Mundiról itt, az Erasmus+ programról pedig itt találtok.