Minél több kaput kell kinyitnunk – interjú Sujtó Attilával, az ELTE HÖK új elnökével

Török Márk-ügy, tusványosi szabadegyetem, célok és nehézségek – ezekről beszélgettem Sujtó Attilával, aki augusztus elsején lépett hivatalba az ELTE Hallgatói Önkormányzatának új elnökeként; a poszton Kiss Edinát váltotta.

Nem hagyhatom ki a kérdést – miért indultál EHÖK-elnöknek?

Az ELTE-s és az ELTE HÖK-ös hallgatói közösségtől én rengeteg tapasztalatot, ismeretséget, pozitív élményt kaptam, ebből szeretnék valamit visszaadni elnökként is. A másik része meg az, hogy vannak olyan minden hallgatót érintő területek, amikkel kell foglalkozni, és amikkel már volt tapasztalatom foglalkozni. Azt gondolom, hogy megvan a kellő tapasztalatom, rálátásom és – mindenféle nagyképűség nélkül – talán a respektem is a kari, vagy akár az egyetemi vezetés szemében.

És milyen célok hajtanak?

Elnöki programomat három pillérre építettem, az egyik a hallgatói rendezvényszervezés rendbetétele. Rettentően gyűlölök rendezvényekkel foglalkozni, ezért is szeretném azt, ha a jövő érdekképviseletének kevesebb fejfájást okoznának ezek. Egy olyan keretrendszert hoznánk létre az Egyetem vezetésével együttműködve, amelyben benne van, hogy milyen módokon lehet rendezvényeket megvalósítani, és hogy ezekben a folyamatokban kinek mi a felelőssége. A rendezvényszervezéssel kapcsolatos ügyeknél vannak sokkal fontosabb dolgok is, ezért spórolnánk meg hosszú távon rengeteg időt egy ilyen koncepcióval.

Szeretném, ha egy megfelelő rendszert ki tudnánk dolgozni az utánpótlásképzésnek is. Vannak jó gyakorlatok részönkormányzati HÖK-ökben, így egy közös tudástranszfer létrehozása stabil alap lenne. Ennek a területnek a fejlesztésével a célunk a hallgatói érdekérvényesítés erejének fenntartása.

A harmadik cél az oly régóta hajtott O(M)HV-reform – jelenleg a kérdőív nem teljesíti azokat a kritériumokat, amik alapján el lehetne fogadni validnak, és amely magával vonhatná az OHV nyilvánosságát is. De azt is el kell érnünk, hogy a kérdőívnek következményei is legyenek, akár negatív, akár pozitív, ez nyilván hosszabb folyamat. Volt már szerencsém majdnem mindegyik dékánnal találkoznom, ők nyitottnak mutatkoztak erre, valamint, úgy érzem, a részönkormányzati elnökök is magukénak érzik ezt a célt.

Ami pedig a pályázatom megírása óta történt, és nem tehetjük meg, hogy ne foglalkozzunk vele, az a szombathelyi integráció. Az érdekvédelmi rendszerbe bele kell őket is kapcsolni, a szabályzataikat, a tanulmányi ösztöndíjak és szociális támogatások rendszerét is át kell néznünk, ez a munka valószínűleg az őszi félévet meg fogja határozni.

attis

Fotó: Vörös Endre Tamás, ELTE Online

Gondolom, állandó kérdés és probléma az is, hogy hogyan lehetne a HÖK-öt közelebb hozni a hallgatókhoz.

Igen, de egyrészt szerintem először a HÖK-öt kellene közelebb hozni a HÖK-höz – benne vagyunk ebben a szervezetben négy-ötszázan, és nem ismerjük egymást. Ezért szeretnék évente pár alkalommal fórumot szervezni, ahová minden ELTE-s érdekképviselettel foglalkozó hallgató meghívást kapna, és ahol mindenki feltehetné a kérdéseit.

Másrészt pedig úgy gondolom, hogy ez a barátságosabbá tétel nem az EHÖK feladata, ezt részönkormányzati szinten lehet megvalósítani – transzparens működéssel, minőségi érdekképviselettel. Az EHÖK bizonyos szempontból akkor jó, ha a működése nem okoz fennakadást, és szintézist teremt a részek között, ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne időnként kezdeményező is.

Milyen feladataid voltak megválasztásod óta, még a hivatalba lépésed előtt?

Egyrészt ismerkedés a megfelelő testületekkel, szervezetekkel és az Egyetem vezetőivel. Kiss Edinával jelen voltam majdnem minden olyan megbeszélésen, ahol neki elnökként ott kellett lennie, ez részben a gólyatáborok előkészítését jelentette.

Részt vettél a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban (Tusványos), erről mesélnél?

Ez az erdélyi magyarok számára egy nagyon fontos rendezvény, gyakorlatilag egy fesztivál, bár nem tudnám egyetlen magyarországihoz sem hasonlítani. Idén először jelent meg itt az ELTE, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel közös sátrunk volt. Nem volt célunk az, hogy elszívjuk a hallgatókat a Sapientia elől, hiszen az egy nagyon minőségi tudományegyetem, inkább arra kerestünk választ, hogy mi miben tudunk segíteni a külhoni magyaroknak, erre egy nagyon jó alkalom volt ez. Illetve a megjelenés gesztusával kifejeztük azt is, hogy nekünk fontosak a határon túli magyar kapcsolatok. És persze nagyon jó élmény volt, gyönyörű helyen voltunk, és érdekes volt megtapasztalni a székely fiatalok világlátását és a miénkétől némiképp eltérő magyarságtudatukat is.

Egy nemrégi törvénymódosítás értelmében a hallgatók legfeljebb négy évig lehetnek hallgatói önkormányzati tisztségviselők. Mi a véleményed erről, illetve a Török Márk-ügyről?

Nagyon egészségtelen és kirívó az, hogy valaki ilyen sokáig hatalmon maradjon, mint Török Márk a Szegedi Tudományegyetem HÖK-elnökeként, de óriási hibának tartom ezt azonosítani a hallgatói önkormányzatisággal. Ugyanakkor ez a jelenség rámutatott a rendszer hibáira is, de ELTE-s szinten elképzelhetetlennek tartom, hogy egy kézben összpontosuljon valamilyen hatalom ilyen sokáig. Nem akarom Márktól elvitatni az eredményeit, mert – mindamellett, amit a sajtó egyik oldalról bemutat, hogy kivel milyen gyanús kapcsolatban volt, ami vagy igaz, vagy nem – nyilvánvalóan vannak elismerésre méltó sikerei is.

A négy év akár reális korlát is lehet, csak az a kérdés, hogy ezt az időtartamot mire értjük, mi számít tisztségviselőnek. Nem szabad nagyon megkötnünk a saját kezünket, mivel a hallgatói önkormányzaton belüli előrelépésekkel a négy év nagyon gyorsan eltelik: kell az, hogy valaki az adott karon legyen tisztségviselő, majd esetleg elnök, aztán intézményi szinten tisztségviselő, majd elnök. És mire valaki eljutna egy HÖOK-os tisztségig, kifullad a négy éve. A HÖOK-ba (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) igenis olyan hallgatókat kell választani, akik intézményi szinten már sok mindent láttak.

Azt viszont semmiképp sem tartom szerencsésnek, hogy ezt a törvényt visszafelé érvényesítsük, hiszen amikor Török Márk jelölt volt, ez még nem volt érvényben, ennyi erővel maradhatna is még négy évig – hiszen például szerződést sem módosítunk visszamenőleg.

Attila és Barna NAZ_8427-1920x1272

Mezey Barna, az ELTE rektora gratulál Sujtó Attilának megválasztása alkalmából (fotó: Nagy Ádám Zoltán)

Hogy fognak zajlani az idei gólyatáborok, orientációs napok?

A gólyatáborok a tavalyi gyakorlatoknak megfelelően működnek, például minden táborban lesz idén is pszichológus, aki éjjel-nappal a hallgatók rendelkezésére áll. Ami még jó, az az, hogy úgy érzem, a gólyatábori szervezések következtében szorosabb lett a kapcsolat a részönkormányzati HÖK-ök és a dékánjaik, illetve az adott kari vezetések közt is – például az is jelzi a bizalmat a HÖK felé, hogy a Tanító- és Óvóképző Karon is lesz orientációs tábor.

Milyen céljai vannak még akár az EHÖK-nek, akár a HÖOK-nak?

Kiemelt cél a hallgatói normatíva, ezzel összefüggésben pedig az ösztöndíjak, szociális támogatások emelése. Most nagyjából ott tartunk, hogy az egyetemeknek a munkaerőpiaccal kell versenyezniük – azokból az ösztöndíjakból, amiket egy hallgató kaphat, nem feltétlenül tudja biztosítani a saját megélhetését. Nem csak hosszú távú célként kellene az egyetemnek alternatívának lennie, hanem a tanulással töltött évek alatt is meg kellene élnie a hallgatónak. Van, ahol ez különösen nagy problémát jelent, például az Informatikai Karról már az első- és másodéves hallgatókat is magas fizetésekkel próbálják elcsábítani a tanulmányoktól.

Ez összefügg a fiatal generációk világhoz való hozzáállásával is – azt tapasztalom, sokkal kevésbé könnyű megragadni és fenntartani a figyelmüket, például egyetemi szinten is, márpedig a felsőoktatás és a HÖK is egy lassan őrlő malom. Célunk az is, hogy megteremtsük a fiatalok motivációját, hogy legyenek érdeklődőek, kihívások elé állítsuk őket – bár ezt nyilván sokkal korábban kellene elkezdeni. Úgy érzem, sokszor mi isszuk meg a levét annak, amit a közoktatásban főztek. De például az ösztöndíjak külső motivációként is jól működhetnek, nekünk pedig minél több kaput kell kinyitnunk a fiatalok számára, és biztatni őket.

Kiemelt kép: Nagy Ádám Zoltán