Nyílt levelet írt az SZTE Oktatói Hálózata

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) több oktatója és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) nyílt levélben fordult Balog Zoltán miniszterhez, Palkovics László államtitkárhoz, Szabó Gábor szegedi rektorhoz és az egyetem dékánjaihoz. 270 egyetemi dolgozó írta alá a levelet, amelyben méltatlan munkakörülményeikről számolnak be, és arról a megalázó helyzetről, hogy a doktori ösztöndíjak emelésével a diák többet „keres”, mint oktatója. Az egyetemi oktatók béremelése ugyanis tíz éve várat magára. Az oktatók a levélben részletesen leírják az SZTE és az egész felsőoktatás területén belüli további súlyos, az oktatókat érintő problémákat.

A levélben kifejtik, hogy bár örömmel értesültek arról, hogy a doktori képzésre járó hallgatók ösztöndíja az első két évben havonta 140 ezer forintra, a második két évben havonta 180 ezer forintra emelkedne, ugyanakkor végtelenül méltánytalannak tartják, hogy a hallgatói ösztöndíjak és az oktatói bérek között kiáltó lesz az aránytalanság. “Így az a megalázó helyzet jönne létre, hogy a doktorandusz és több oktatója bére 2018-ban körülbelül azonos lenne, pedig egy adjunktus akár már 20 éve oktat az egyetemen, és már 10 éve megszerezte a PhD-fokozatot. A tanársegédeknek 40 ezer forinttal lenne kevesebb a bérük, mint a hallgatók ösztöndíja, úgy, hogy a tanársegédek közül is sokan doktori fokozattal bírnak” – olvasható a levélben. A doktori hallgatók rendelkeznek további kedvezményekkel is, míg az oktatók csak minimálissal (pl. a habilitációs eljárás egy részének támogatása). Ezáltal az oktató és a tudós tekintélye is sérül, sőt a helyzet, érvelnek a levélírók, nem csak az oktatót alázza meg, de ezáltal magát a kart és az egyetemet is.

A levél második felében méltatlan munkakörülményeikről írnak. Először is a kötelező heti 40 munkaóra és az elvégzendő feladatok aránytalanságáról. Feladataiknak ugyanis csak a felét teszi ki az óraadás és a kurzusaikkal kapcsolatos teendők (beadandók javítása, vizsgáztatás, tananyagfejlesztés stb.), ezek felett számos egyéb feladat hárul rájuk. Kutatásra azonban csak a heti 40 óra elenyésző részében, leginkább afelett jut idő, ráadásul a tanársegédek és az adjunktusok nem vehetnek ki alkotói szabadságot.

A méltatlan munkakörülmények másik aspektusa az irreális pénzügyi helyzet, vagyis az, hogy az oktatók nem hogy tiszteletdíjban nem részesülnek, de nem egyszer nekik kell fizetniük tanulmányaik megjelenéséért. Az egyébként elvárandó konferenciákon való részvételért és azok tartásáért, illetve szakdolgozatok vezetéséért és bírálatukért sem kapnak külön illetményt. Sőt, ahogy fogalmaznak: „Azért is gyakran saját zsebből fizetünk, hogy taníthassunk (saját gép, saját nyomtató, könyvbeszerzések stb.), többünknek óráinkra saját költségünkön kell fénymásolnunk.”

Az oktatók, ahogy a levélben is írják, azt követelik, hogy 2016 januárjától az adjunktusok és tanársegédek is kapják meg minimum azt a bért, ami a bértábla szerint jár a doktori fokozattal rendelkező pedagógusoknak a közoktatásban. Mivel munkaköri elvárás a konferencia-részvétel és a publikálás, kérik továbbá, hogy minden oktatónak legyen éves kerete, amely biztosítja az ehhez szükséges anyagi fedezetet. Követeléseik között szerepel továbbá, hogy a lektorok és a nyelvtanárok is kapják meg minimum azt a bért, ami végzettségüknek, fokozatuknak megfelel a pedagógus bértáblában.

Az egyetemi tanárok kitérnek arra is, hogy a nem oktató-kutató státuszban lévő dolgozókat rendkívül hátrányosan érintik a tervezett változások, amelyek a bérfeszültség fokozódásához vezetnek. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a tervek szerint a nem oktató-kutató dolgozók béremelését az egyetemnek kell kigazdálkodnia. Ez a béremelés bár nevetségesen csekély az egyes dolgozók számára, a bértömeget tekintve kigazdálkodhatatlan az egyetem számára, így a dolgozókat a tömeges elbocsátás fenyegeti – olvasható a nyílt levélben.

A nyílt levél teljes szövege ezen a linken olvasható.

 Forrás: hvg.hu

Kép: moly.hu