Hetedikesként, na meg gimnáziumi tanárként szentségtörés lenne ilyet állítani. De ezt a cikket nem nekik írtuk. Jó a nyár, szó se róla, de a lényeg mindig utána történik…
Kell a kikapcsolódás, egyetemistaként meg pláne. Legtöbben az indexleadás után feltoljuk a partyszemcsit és fesztiválozunk, felkeressük elhanyagolt, régi barátainkat, sokat utazunk, élményt gyűjtünk, az előrelátóbbak meg pénzt is. Örülünk annak, hogy letudtuk a vizsgákat és ezzel minden nehézséget is egy évre. Látni sem akarjuk a jegyzeteket többé. Tehát megérdemelten vetettük bele magunkat a nyárba, majd üdítőt szürcsölve elégedetten dőlhetünk hátra a víkendház teraszán. Előbb-utóbb azonban minden nyár végén eljön a pillanat, amikor elfogytak a programok, napokig semmit sem csinálunk. Pihenés címén, este csak ülünk a sötét szobában Facebook barátunkkal és várjuk, hogy felvillanjon valami piros ott a bal felső sarokban, és csak görgetünk, görgetünk…
– Na, de miért jön el ez a pillanat?
– Azért, mert az egyetemista élet egyetem nélkül pont olyan lenne, mint egy jó hideg fröccs, bor és szóda nélkül. Semmilyen.
Az egyetemen találkozunk nap, mint nap sorstársainkkal, akikkel együtt szenvedünk a vizsgaidőszakban, akikkel együtt tombolunk két vizsga között, és akikkel együtt örülünk, ha átmentünk. Velük beszéljük meg a világ dolgait a folyosón, hazafelé a buszon vagy „otthon” a koleszban/albiban. Együtt éljük meg a főváros igazi szépségeit, és azt is, amikor a Lipótmezőről száműzött kellemes, jellemes alakokkal találkozunk a megállókban. A sok közös élmény miatt végül egymás társaságát élvezzük a legjobban, és mondhat bárki bármilyen hajmeresztő nyári sztorit, a legemlékezetesebbek mindig év közben esnek meg, amikor másnap kelni kell a 8:30-as gyakorlathoz.
Egyetemistaként egyszerre élhetjük meg a felelőtlenség és a felelősség különös szabadságát. Mint egy uszoda a nagybetűs és a kisbetűs élet határán, ahol úgy tanulhatunk meg úszni, hogy azért közben még leér a lábunk, de a partról már senki sem kiabál be fölöslegesen. Ez az a hely, ahol még belefér, hogy az úszás órák után, minden csütörtökön dobjunk egy seggest a medence széléről. Mindnyájan komoly célokkal jöttünk az ELTE-re és mindnyájan eredményesen akarunk majd elmenni innen, eközben azonban fontos, hogy teljes szívvel átéljünk mindent, ami ebben a néhány évben történik velünk, jót és rosszat egyaránt.
Szóval napokon belül megkezdődik az év, az üres poharat végre elviszik, helyére pedig tesznek egy újat. Ezen nem szabad keseregni, gyorsan tölteni kell bele valamit, valakiket, és a szeptembernek örülni kell.
