Bizonyára mindannyian bosszankodtunk már azon, minek is töltjük ki a kérdőíveket, ha nem látjuk az eredményeket, vagy éppen nem is az az oktató kapja meg a kiértékelést, aki valójában tartotta az órát. Az OMHV-val kapcsolatos ellenérzésekről beszélgetett az ELTE, a BME és a BCE.
Az OMHV rendszer megújításának lehetőségeiről, szervezett módszertani workshopot az Educatio Nonprofit Kft. február 26-án az Európa Pontban, amelynek keretében az ELTE, a BME és a Corvinus Egyetem képviselőivel megtartott kerekasztal-beszélgetésen osztották meg egymással tapasztalataikat.
A hallgatók kitöltési kedvének növelése érdekében a három egyetem különböző módszerekkel él. A BCE-n a pozitív ösztönzés próbálkozásai kudarcba fulladtak, de azóta, hogy inkább kényszerítő jelleggel bírják rá a hallgatókat a kitöltésre (pl. előbb kezdődik a vizsgajelentkezés a kitöltőknek), 50% körüli a kitöltöttség aránya. Az ELTE-n a néhány féléve bevezetett +8 rangsorpont mellett a vizsgaidőszakban minden eddiginél erősebb OMHV kampány zajlott, aminek eredményeképp rekord született a kitöltöttség tekintetében.
A Karrierközpont szerint az ELTE egyik előnye, hogy a karok egymás közötti versenyként is felfogják a kérdőívek kitöltését (nem véletlen, hogy mindenki számára láthatóvá teszik az aktuális állást). Ez a fajta versengés egyébként a Minőségügyi Iroda véleménye szerint a BCE-n nem része a szervezeti kultúrának, náluk elképzelhetetlen lenne ezzel ösztönző hatást elérni.
Ahogy a BME vezetősége hangoztatja: visszacsatolás nélkül nem is működhet jól a rendszer, ezért különösen nagy hangsúlyt fektetnek a hallgatói véleményezésre. A tapasztalatok szerint az első félévesek körében nagy népszerűségnek örvend maga a lehetőség is, de a lelkesedés hamar elfogy, amikor a következő félévben nem látják az értékeléseket a tantárgyak mellett. Alapvetően ott is a pozitív ösztönzést pártolják, noha vitákat vált ki, az esetleges ajándékok reményében mennyire torzul a válaszadás. Egy ottani felmérés alapján viszont a hallgatók 70%-a tölti ki felelősségteljesen a kérdőíveket.
Ha azt hinnénk, hogy leginkább a hallgatók érdekeit szolgálná az oktatói véleményezés, tévedünk. Az intézmények különösen érdekeltek ebben, hiszen nem egy olyan akkreditáció van, ahol az eredmények publikálása külön feltétel. Sőt, finanszírozási szempontból nézve is lehet jelentősége.
Ne feledkezzünk meg a harmadik erősen érintett félről sem, az oktatói karról. A BCE tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg a rendszer módszertanilag nem megbízható, anyagi erőforrások hiányában nem forrott ki teljesen, addig az oktatók nem is veszik komolyan az egészet. A BME-n az okoz gondot, hogy mivel az alkalmazott módszertan megítélése teljesen szubjektív, ha ezzel nincsenek tisztában a tanárok, rossz következtetéseket vonhatnak le a statisztikákból.
A beszélgetés során említést tettek egy műegyetemi tanárról, aki a kapott érdemjegyek és az OMHV pontozások közötti korrelációt vizsgálta, amelynek alapján arra jutott, hogy amelyik évben rosszabb jegyek születtek, őt is „lepontozták”. Ennek alapján ellenzi a működő rendszert az objektivitás hiánya miatt. Egyébként több oktató is saját kérdőívet csinál és töltet ki diákjaival. Ennek oka lehet például, hogy többet vagy mást kérdezne, illetve elégedetlen a működő rendszerrel. S ugyan lehet, hogy az így kapott válaszokból többet profitál az adott tanár, de az összehasonlíthatóság mindenképp sérül.
A kiértékelt eredmények egy részét az adott oktatóról a felette álló vezetőség is megkapja, így mindhárom egyetemen hatással lehet az előmenetelre. A BME egyes karain emellett jelentősebb pénzösszegek is ez alapján kerülnek kiosztásra jutalomként. Ezzel szemben a BCE-n az „év oktatója” díj elnyerésében bír jelentőséggel az értékelés, míg az ELTE-n „nem anyagi díjazások” kiosztása során kerülhet előtérbe.
Kinek a dolga egyáltalán az OMHV-val kapcsolatos feladatok ellátása? Nálunk alapvetően a tartalmi, szakmai és minőségbiztosítási feladatokat az intézmény látja el, a vezetőség szerint a hallgatók motiválása pedig elsősorban a velük legközvetlenebb kapcsolatban álló szervezet, a HÖK teendője. A BCE HÖK szervezete is részt vesz minőségügyi szervezet munkájában fejlesztési javaslatok tételével és népszerűsítéssel egyaránt. A BME-n ezzel szemben a munka oroszlánrészét a hallgatói képviselet végzi, még a kiértékelést is, de például a nemrégiben beszerzett új szoftver költségét az egyetem állta.
Fotó: Kelemen Ádám
