Hol a szoctám?

Az ELTE-n harmadával csökkent a szociális támogatásokra fordítható keretösszeg – az állam 1,8 milliárdnyi normatívával tartozik.

Az Oktatási Igazgatóság tájékoztatása szerint 2010. óta folyamatosan csökken a szociális támogatásra fordítható keretösszeg. Míg 2010-ben az egyetem 1,165 milliárd forintból költhetett a rászoruló hallgatókra, addig idén összességében 334 millió forinttal kevesebb jut nekik. Tehát az alaptámogatásra, a rendszeres és rendkívüli szociális támogatásra 2013-ban terv szerint 831 millió magyar forintja van az ELTE-nek. A hallgatói normatíva – egy államilag támogatott hallgató után járó összeg – 2008. óta egyébként is változatlan: 119 000 forint, melynek reálértéke évről-évre csökken, míg az államilag támogatott hallgatók száma (tehát akik után az egyetem a normatívát kapja), alig változott, 17.000 fő körül mozog. Idén ennek ellenére a felsőoktatási kormányzat 12.700 fős államilag támogatott létszámot állapított meg, és 511 millió forinttal kevesebb támogatás folyósításáról rendelkezett. A jelenség nem újkeletű, az ELTE felé 1,26 milliárd forintnyi 2012-es képzési támogatást sem utaltak el.

Az ELTE vezetése lassan egy hónapja levélben fordult az illetékes minisztériumhoz (EMMI), ahonnan a mai napig nem érkezett hivatalos válasz. Kormányzati forrásaink ugyanakkor több magyarázattal is szolgáltak. Egyrészt a gazdasági döntéshozók egyszerűen nem tudták eldönteni, hogy hol húzzák meg a nadrágszíjat, végül a hallgatói juttatásokra esett a választás, ahova pár milliárdot nem terveztek be. Ezután végiggondolták, hogy mely intézményekben tűnik fel kevésbé a hiány, majd a legnagyobb egyetemek amúgy is “magas” normatív támogatását kurtították meg (a “magas” igencsak relatív fogalom, hiszen fejkvóta alapon történik a támogatás, nincs valódi különbség kisebb és nagyobb intézmények között). A felháborodásra előbb 2014-es, majd 2013-as nyári korrekciót ígértek, azonban az ELTE ezt sem tartja elfogadhatónak, mert a 2013-as támogatást 2013 egésze alatt kell felhasználni ahhoz, hogy a hallgatókat ne érje hátrány.

Rendszeres és rendkívüli szociális támogatásra is csak államilag finanszírozott képzésben résztvevő hallgató pályázhat. A képzési területek között ez nagy arányú különbségeket eredményez: ha valaki beküzdi magát az önköltséges jogászképzésre (mert már tavaly, az 50 államilag finanszírozott hely esetében sem lehetett nagyarányú állami támogatottságról beszélni), kifizeti a tandíját a Diákhitel 2-ből, nem tud szoctámot igényelni.

Az A kategóriájú támogatottak egységesen a hallgatói normatíva 20%-át, 23.800, forintot kaphatnak havonta. A B kategóriába esők ennek felét: 11.900 forintot kapnak. A rendkívüli szociális támogatás arra szolgál, hogy egyszeri alkalommal valamilyen negatív életesemény vagy változás esetén segítséget nyújtson. 2012-ben az erre a típusú juttatásra kiutalt összeg 27 millió forint volt, míg a beérkező igénylés ennek többszöröse volt.

A szociális támogatás mellett a jól teljesítők tanulmányi ösztöndíjjal is gazdálkodhatnak, bár erre a az összegre jóindulattal is a zsebpénz kifejezést használhatjuk: ez minimum a normatíva 5 százaléka – 5.950 forint. A minisztériumi döntés azonban a tanulmányi ösztöndíjra is kihatott, 270 millió forinttal kevesebb áll az egyetem rendelkezésére.

A HÖOK 2012-es, a hallgatók szociális helyzetére vonatkozó kérdőívét kitöltők 40,2 százaléka dolgozik (nem szakmai gyakorlaton): az arány a nappali tagozaton 35,3 százalék, a levelező tagozatra járók esetében pedig 88,6 százalék. A hallgatók közül minden negyedik azért dolgozik, mert különben nem tudna megélni, minden ötödik pedig azért, hogy a családi kasszába tudjon befizetni valamennyit.

Összességében tehát nem történt más, mint hogy a Kormányzat előzetes figyelmeztetés nélkül szociális krízisbe sodorta az ország kiválóan teljesítő hallgatóit, mindezt úgy, hogy a már Alaptörvény által is támogatott hallgatói szerződés passzusait és törvényi kötelezettségeit szegte meg.