Nemrég alakult meg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban az a munkacsoport, amely a Nemzeti Hallgatói Szolgáltató Rendszer (NESZ) létrehozásának lehetőségét vizsgálja – így neveznék azt az állami gazdasági társaságot, amely a felsőoktatási kollégiumok, sportlétesítmények, menzák, büfék üzemeltetését fogná össze központi szinten. Bár részleteket egyelőre nem árult el a kormányzat, sokan már most államosítást vizionálnak. Tényleg eljön a grízes tészta és a munkásszállóra hajazó kollégiumok reneszánsza?
A NESZ-szel foglalkozó munkacsoport felállításáról nem az Nemzeti Felsőoktatási Törvény, hanem egy 2011. októberi kormányhatározat rendelkezik. Az NFTV egy korábbi, kiszivárgott verziójában ugyan még szerepelt egy hasonló szolgáltató rendszer létrehozása, de a végleges, decemberben elfogadott törvényszövegből ez már kimaradt. A törvény ugyanakkor szabályozza az egyetemi szolgáltatásokat és azok ellátását: a felsőoktatási intézmények számára 2012. szeptember 1-jétől kezdve lehetőséget ad olyan gazdasági társaságok létrehozására, amelyek ezen feladatok (étkeztetés, lakhatás, sport) ellátására szolgálnak (az oktatási, művészeti, tudományos alaptevékenységgel azonban nem állhatnak kapcsolatban). Ezzel a lehetőséggel azonban az intézmények nem kötelesek élni. Emellett a törvény nem utal semmiféle állami beavatkozásra sem.
Most akkor lesz államosítás vagy sem?
A NESZ-ről kiszivárgott információk egyelőre nem adnak sok támpontot a lényeges kérdésekkel kapcsolatban. A minisztérium az ügyben megjelent cikkekre reagálva az MTI-nek elmondta, hogy államosításról nincs és nem is lehet szó, hiszen az állami felsőoktatási kollégiumok, sportlétesítmények, menzák és egyéb szolgáltatóegységek – egyes új építésű, beruházói tulajdonban lévő PPP-s diákszállókat kivéve – eleve a magyar állam tulajdonában vannak. A jelenleg zajló „megvalósíthatósági” vizsgálat arra terjed ki, hogy az állam hogyan tudná a hallgatóknak nyújtott szolgáltatásokat minél hatékonyabban és költségtakarékosabban megoldani – tájékoztatta az Eduline -t a minisztérium sajtóosztálya –, hiszen a „fenntartó állam felelőssége” a versenyképes felsőoktatás, amelynek „fontos összetevői” a versenyképes hallgatói szolgáltatások.
Jelenleg tehát a külföldi példák vizsgálata illetve a lehetőségek számba vétele folyik, érdemi információkat őszre ígért a kormányzat.
Az mindenesetre nem meglepő, hogy az egyetemek, illetve a büféket, menzákat üzemeltető cégek, vállalkozók már elméleti síkon sem örülnek az ötletnek. Utóbbiak közül sokan úgy gondolják, a tervezett intézkedések, akárhogy is nézzük, államosítást jelentenek – többen évek óta működtetnek egy-egy egyetemi büfét vagy étkezőt, és akár egyedüli jövedelemforrásuktól eshetnek el, ha bekövetkezik „a legrosszabb”.
Az étkezési, és főképp a lakhatási szolgáltatások színvonala sokat nyom a latban a felsőoktatási intézmények versenyében. Ha azok igazgatása egy külső, független személyhez vagy társasághoz kerül, az iskolák okkal félhetnek attól, hogy rajtuk kívül álló okokból, központi döntés alapján esnek intézményeik megszorítás vagy átszervezés áldozatául. Az ilyen változások hátrányos következményei viszont éppen az egyetemen, főiskolán (és annak hallgatóin) csapódnának le, annak ellenére, hogy a döntésbe lehet, hogy nem is lenne beleszólásuk. Az intézményeket emellett mindenképpen rosszul érintené, ha a kollégiumok, amelyek felújítására, vonzóbbá tételére saját forrásból áldoztak az elmúlt években, vagy ha a sportlétesítmények, amelyek bérbe adásával gyakran jutnak mellékbevételhez, kikerülnének az irányításuk alól.
Ugyanakkor a kollégiumok, menzák fenntartása sokszor hatalmas anyagi terhet ró az amúgy is rossz gazdasági helyzetben lévő intézményekre – így sok főiskolának, egyetemnek megkönnyebbülést jelentene, ha ettől a kötelezettségtől megszabadulhatna.
