Diszkréten szór a matek

Minden karon, minden szakon létezik egy rettegett tárgy, amelyhez már – a hallottak miatt – eleve úgy állsz hozzá, hogy ez nem fog menni: felkészíted az otthoniakat, hogy lehet, hogy lesz néhány UV-d, de ezzel nincs semmi gond, hiszen a többség ugyanezt fogja tenni.

Mumus-tárgyak – 2. rész

Az ELTE Informatikai Karán néztünk körbe, hogy melyik az a tárgy, amely a legnagyobb gondot okozza a hallgatók számára. Nem volt nehéz megtalálnunk: előző félévben a Diszkrét matematika I. című előadással birkóztak meg legnehezebben a diákok.

Hogy mit is takar pontosan a diszkrét matek nevű kurzus? „A tárgy programozó szakos hallgatóknak szól. Célja egyrészt a matematika diszkrét (nem folytonos) területeinek az informatikában felhasználható eredményeivel történő megismerkedés. Másrészt nagyon fontos a tárgy szerepe a hallgatók absztrakt gondolkodásának fejlesztésében, mely elengedhetetlen az elméleti számítástudományi és a programozáselméleti tárgyak mélyebb megértéséhez” – árulta el a tárgyat oktató Burcsi Péter.

A kurzust a 2010-2011-es év első és második szemeszterében (összesen 4 félév) 1154 hallgató vette fel, ebből 270-en nem tudták teljesíteni az elvárásokat. A bukási arány láttán elkezdhetjük keresni az okokat – a tendencia azt mutatja, hogy ilyenkor vagy a tanárban, vagy a tantárgyban keressük a hibát –, hiszen vagy úgy gondoljuk, hogy a kurzus a “teljesíthetetlen” pecséttel van ellátva, vagy a vizsga kérdései olyanok, amelyekről (hiába tanultunk meg mindent) még nem is hallottunk.

Éppen ezért megkérdeztünk néhány hallgatót, mit gondolnak a kurzus teljesíthetőségéről, az előadásokról, és a nagy bukási arányról. Ez esetben a tendencia is megbukott, a leendő informatikusok többsége ugyanis nem a tantárgyban, és nem is az előadóban látja a hibát.

Bálintnak – második nekifutásra ugyan, de – sikerült a vizsgája, ami szerinte csak azon múlott, hogy tanult, hiszen szerinte a tanár úr oly módon állította össze a vizsgakérdéseket, hogy a diákok pontosan tudhatták, mire számíthatnak.

„Szerintem az, hogy sok ember megbukott, csak a szerencsétlenségükön múlhatott. Persze volt, aki valóban nem tudta az anyagot, nem értette, vagy nem is tanult rá. Igazából a kiadott tétellistából válogatott a tanár úr, szóval tudhattuk előre hogy milyen bizonyítások/tételek kellenek majd. Persze csak azokat adta, amiket előadáson megbeszéltünk, átrágtunk, ráadásul nagyon érthető, vicces példákkal tarkított magyarázatokat kaptunk a tételekre, illetve bizonyításokra.”

Az elsőéves fiú azt is elmondta, szerinte sokan nem gondolnak bele, hogy a diszkrét matematika valójában egy hasznos tárgy, amelyre később nagy szükségük lehet, ezért nem árt, ha kellő figyelmet fordítanak a megtanulására.

„Sokan azt mondják, ennek a mateknak semmi köze a programozáshoz. Pedig igenis van! A halmazos műveletek és a számelmélet rendkívül fontos lehet a programozás során. Utóbbi azért, mert olyan hasznos dolgokat tanulhattunk meg, ami nagyban lerövidítheti egy program futási idejét, ami nem mindegy, hogy 2 perc, vagy 5 másodperc. Biztos vannak, akik úgy mentek át a vizsgán, hogy puskáztak, de ez majd egyszer vissza fog ütni.”

Bálint szerint sokat számított a felkészülése során az, hogy korábban minden előadáson részt vett, emellett a tankönyv és az Internet is a segítségére volt a tanuláskor.

„Azt tudnám javasolni minden diszkrét matek hallgatónak, hogy járjanak be órára és figyeljenek. Számomra ez bőven elég volt ahhoz, hogy a vizsgaidőszakban fel tudjak készülni.”

Dánielnek ugyan nem sikerült a vizsga, de ezzel együtt úgy gondolja, senki nem panaszkodhat Burcsi tanár úr előadásaira, hiszen azok teljes mértékben hozzájárultak a vizsga sikerességéhez.

„Ő az egyik legjobb előadó az ELTE-n, és akkor is ezt fogom mondani, ha lediplomáztam. Aki Dr. House-os példával illusztrálja a matekot, hivatalosan is a legjobb ember a Földön. Az, hogy nem sikerült a vizsgám, teljes mértékben az én hibám, mert nem tanultam eleget. Nem lett volna nehéz, ha készülök rá. Sokan megbuktak, de ez szerintem annak tudható be, hogy első vizsgaidőszakunk volt. Természetesen a vizsga kemény, de egyáltalán nem teljesíthetetlen.”

A vizsgáról és a nagy bukási arányról természetesen az előadót is megkérdeztük: ő úgy gondolja, hogy a tananyag nagy mennyisége ellenére sokan a tanulást az utolsó pillanatra hagyják, ezért nem tudnak alaposan felkészülni a vizsgára.

„Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a hallgatók képességeivel többnyire nincs probléma, de sajnos a középiskolában sokan nem sajátítják el azt az ismeretanyagot és gondolkodásmódot, amely a diszkrét matematika tárgy elvégzését megkönnyítené. Ez még mindig nem lenne nagy baj, de a hallgatók egy része csak későn ismeri fel, hogy több időt és erőfeszítést kellene a tárgyra szánnia. Szerencsére a tavalyi óraszámváltozás (több gyakorlat, kevesebb előadás) úgy tűnik, javította a sikeres teljesítés arányát”– mondta Burcsi Péter.

A tanár úr emellett elárulta, sokat segíthet, ha a folyamatos tanulás mellett a hallgatók a házi feladatokat is elkészítik, valamint, ha kérdésük van, akkor segítséget kérnek.

„Ha több időt fordítanak a tanulásra, az nem csak a jegyben fog megtérülni, hanem más tárgyak absztrakt fogalmainak megértésénél, megtanulásánál, valamint bonyolultabb programozási problémáknál is.”