1848. március 15-e történelmi jelentőségű eseményeiben nemcsak Petőfi, Jókai vagy Vasvári, hanem az ELTE (akkori nevén a Királyi Magyar Tudományegyetem) diákjai is fontos szerepet játszottak, és a forradalom az egyetemi életben is változásokat hozott.
Március 15-én a Petőfi vezette, Pilvaxból elinduló forradalmi csapathoz elsőként az orvos-, mérnök-, és jogászhallgatók csatlakoztak, majd tíz óra körül az egyre növekvő tömeg a bölcsészettudományi kar elé érkezett, ahol az előadások éppen befejeződtek. Az Egyetem téren Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, felolvasták a 12 pontot, majd az újabb diákokkal és polgárokkal kiegészülő, akkorra már ötezer fős tömeg továbbhaladt a Landerer nyomda felé. Délutánra a hallgatók visszatértek az órákra, de ekkorra a forradalom gépezete már megállíthatatlanul beindult: másnap – látva, hogy az eseményeket nem lehet szó és tettek nélkül hagyni – a rektor is összehívta az egyetemi tanácsot. A vezetőség úgy határozott, hogy kiáll a 12 pont, és ezzel a forradalom mellett, és tanítási szünetet rendelt el. A diákok a hír hallatán a rektort vállukra véve és az egyetem zászlaját lengetve vonultak utcára.
Március 17-én a fiatalok is benyújtották saját, egyetemi oktatással kapcsolatos reformjavaslataikat, amelyeket nem 12, hanem 9 pontban gyűjtöttek össze, és a legtöbb oktató is egyetértett vele. A tervezetet küldöttség vitte a pozsonyi országgyűlésbe, és később számos részlete be is került az Egyetemről szóló 1848. évi XIX. törvénycikkbe, így például az intézményi függetlenség és a tanítás, tanulás szabadságának elve.
Március 19-én indult újra a tanítás, immár kizárólag magyarul – a forradalomnak köszönhetően vált teljessé az 1844-ben megkezdett átállás a latin nyelvű oktatásról. A magyarul nem beszélő tanárokat nyugdíjazták vagy áthelyezték. Az egyetemi tanács engedélyezte, hogy ülésein az elkövetkezendőkben a hallgatóság is képviseltesse magát.
Egy ideig ugyan folytatódtak az előadások, a diákok nagy része mégsem volt jelen: rengetegen csatlakoztak a nemzetőrséghez, majd 1848 májusában a frissen szerveződő honvédzászlóaljakhoz, hogy életüket áldozzák a magyar felszabadulásért. Bár a harcok idején már nem zajlott oktatás, nem állt meg az élet az egyetem falain belül sem: a karok oktatóinak szervezésében katonaorvosi, hadmérnöki tanfolyamok indultak, hogy segítsék a honvédség küzdelmét. 1849-ben az Egyetem tanári kara ünnepélyes nyilatkozattal kötelezte el magát a független magyar kormány mellett – a megtorlás idején ezért sokuknak súlyos árat kellett fizetniük.
Ugyan már ebben az időszakban elkészültek az egyetem karainak haladó szellemiségű reformjavaslatai, melyeket Eötvös József egy végső tervezetben össze is gyűjtött, a (több esetben hátrányos) változások és változtatások a harcok leveréséig várattak magukra.
