Sik Andrást, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék tanársegédjét kérdeztük a Mars Science Laboratory küldetésről és arról, hogy mi fán terem mostanában az űrkutatás.
A Curiosityt 2011. novemberében indították el a vörös bolygó felé. Mekkora előrelépés a korábbi Mars-expedíciókhoz képest ez a mostani? Illetve, mivel a rover – ezen programon belül – nem tér vissza a Földre, hogy lehet úgy kutatni a bolygót, hogy nem vagyunk ott?
A Phoenix leszállóegység 2008-ban lezárt egy nagyon fontos időszakot a Mars kutatásában. Egészen addig azt próbáltuk bizonyítani, hogy van H2O a bolygó felszínén. Ezt a Phoenix bebizonyította. Tehát már nem a „Follow the water” a jelszó, hanem a „Search for carbon”, vagyis az élet keresése lett a fő célkitűzés. Ennek a filozófiának a zászlóshajója a Mars Science Laboratory küldetés, amely egy minden korábbinál nagyobb mozgó leszállóegységet juttat a felszínre 2012. augusztus elején. Ha ez sikerül, akkor hosszú évtizedek után újra biokémiai vizsgálatokat végezhetünk majd a felszínen.
A Mars Science Laboratoryhoz egy egészen új leszállási technológiát, az égi daru rendszerét dolgozták ki, amellyel fékezőrakéták és egy daruszerű szerkezet segítségével engedik a Mars felszínére a Curiosityt. Így elkerülhető a légzsákos, 10 perces pattogás. A rover körülbelül akkora, mint egy Trabant, és egy marsi évre, vagyis picivel kevesebb, mint két földi évre tervezik a működését. Éppen ezért, a napelemtáblák már nem megfelelőek az egység energiaellátására. Így rákerült egy már 20-30 éve használatos „elem” amelynek a neve RTG – radioizotópos thermo generátor – amelyet semmiképpen sem nevezhetünk nukleáris reaktornak. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a természetben radioaktív úton elbomló atommagok bomlási hőjét alakítja át elektromos energiává. Ezzel akár 14 éven keresztül is biztosítottnak tűnik a rover energiaellátása.
Hogyan és milyen szempontok szerint választották ki a Curiosity leszállóhelyét?
Ez bármilyen hasonló küldetésénél lényeges pont, hiszen annak ellenére, hogy a roverek mozognak a felszínen, ez nem jelenti azt, hogy bejárják az egész bolygót, maximum néhány 10 km-es távolságot. Majd az itt gyűjtött anyagok és a rover által elemzett minták alapján próbálunk meg az egész bolygó adottságaira következtetni. A hosszú felkészülési idő alatt négy helyre szűkült a lehetséges landolási területek száma, amelyek mindegyike egykor nedves, vizes környezet volt. Végül a Gale-kráterre esett a választás, amely kráternek egy torkolathoz hasonló részén landol majd az egység, ahol a kutatók szerint sok leülepedett és megkövesedett maradvánnyal találkozhat majd.
Hogyan érinti a Curiosity a te témádat, a Mars morfológiáját?
Több mint tíz éve foglalkozom már földtudománnyal, így a Mars morfológiájával is, de azért azt látnunk kell, hogy az bolygókutatásnak tulajdonképpen a végső kérdése mindig az, hogy választ kapjunk az élet lehetőségének az esélyére. Így aztán a Mars kutatásának is az a végső kifutása, hogy megismerve a bolygó fejlődéstörténetét kiderítsük, vajon voltak-e olyan időszakok, amelyek kedveztek az általunk ismert élet formáinak a kialakulásához, az élet elterjedésének a Marson. S talán az is elképzelhető, hogy ezeknek a maradványai még ma is fellelhetőek, vagy a legoptimistább szakemberek szerint még ma is létezhetnek élő organizmusok formájában a bolygón. Persze, csak olyan eszközökkel tudjuk kutatni az élet nyomait, amelyek az általunk ismert életformák kimutatására alkalmasak, ha gyökeresen más formában léteznek vagy léteztek, azokat nem biztos, hogy észrevesszük őket.
Milyen környezetben képzelik el a kutatók a Marson az életet?
Számos nemzetközi konferencia szólt már erről. Úgy gondoljuk, hogy nincs élet a felszínen, hiszen nagyon alacsony a hőmérséklet, folyamatos finom szemcsés por hullik a légkörből és ehhez jön hozzá a sugárzás is, hiszen a Marsnak nincs se ózonrétege, se mágneses tere. Éppen ezért a felszín alatt lenne érdemes keresni az élet nyomait, hiszen itt már kedvezőbbek a feltételek vagy talán sokkal mélyebben, eltemetett jéglencsék belsejében. Így kicsi az esélye, hogy négylábú zöld idegenek kezdik el tisztogatni a rover alkatrészeit.
Miért fontos az, hogy a rover steril legyen, vagyis ne vigyen magával semmilyen baktériumot vagy más élő anyagot?
A Naprendszer kutatásában egyre fontosabbá válik, hogy egyik irányba se fertőzzünk. Nem csak az, hogy a Földre ne hurcoljunk be idegen életformákat, hanem az is, hogy mi se vigyünk földi szervezeteket idegen bolygókra vagy holdakra, , mert ezeket később tévesen ottani életformaként azonosíthatnánk. Tehát ma már a űreszközöket hővel, vegyszerekkel és sugárzással is fertőtlenítik, csírátlanítják. A visszahozott mintákkal hasonlóan körültekintően bánnak el, sőt az is felmerült, hogy ezeket először a Nemzetközi Űrállomáson vizsgálják majd meg.
Folyamatosan csökkentik a NASA költségvetését, mi fér bele ebbe?
George W. Bush Constellation programja, amely egyértelműen célul tűzte ki, hogy a 2030-as évek elejére amerikai ember lépjen a Mars felszínére, 2008-ban sajnos parkolópályára került, és Obama elnök inkább a Föld műholdas megfigyelésére helyezte a hangsúlyt. Persze emellett marad azért pénz az „exploration”-jellegű programokra is, amelyek a Naprendszer kutatását célozzák. Új célként a 2020-2025 közötti évekre egy kisbolygó emberekkel történő meglátogatása szerepel a NASA programjában, mivel ez lehetne a próbaküldetése egy későbbi emberes Mars-expedíciónak is.
Akkor mondhatjuk, hogy lassul a Naprendszer felfedezésének a programja?
Néhány évvel ezelőtt még azt válaszoltam volna, hogy az emberes programok csúsztatása jót tesz az űrszondákkal zajló kutatásnak, hiszen nem kell annyi pénzt elkölteni az emberes programokra, így több marad az ember nélküli eszközök fejlesztésére. Most már mondhatjuk azt, hogy valóban veszített a tempójából a Naprendszer kutatása. Hiszen a NASA például 2018-ra tervezett egy következő leszállóegységet a Marsra, ám ezt mostanra lefújták, és ami még szomorúbb, hogy ezzel a leszálló egységgel közösen küldte volna az Európai Űrügynökség a saját roverjét, amely így biztosan nem fog megvalósulni. Ezért Európa a kínaiakkal tárgyal, hogy egy kínai-európai ember nélküli Mars-küldetés megvalósuljon és így az európai leszállóegység – amely már több éve épül – végre eljusson a bolygóra.
Kínának milyen tervei vannak?
Ahogy a Hold meghódítását az orosz-amerikai űrverseny provokálta ki a Hidegháborúban, hasonló versenyt prognosztizálnak szakemberek és jó magam is a következő évtizedekben akár a Hold, akár a Mars tekintetében. Hiszen Kína a harmadik nemzet az amerikaiak és az oroszok után, aki önállóan képes embert juttatni a világűrbe. És ha majd kialakul a verseny az USA és Kína között, akkor valószínűleg a NASA sokkal több forrást is fog kapni, mint most, hiszen az űrkutatásnak – mivel alapkutatás és ezért hosszú idő alatt térül meg csak – mindig is volt presztízs-jellege.
De Amerika már kezd filozófiát váltani, hiszen mindenki tudja, hogy a NASA anyagi gondokkal küzd, éppen ezért kezd liberalizálódni az amerikai űrtevékenység Például már magáncégek kapnak lehetőséget arra, hogy embereket vigyenek fel a világűrbe, nem elsősorban kereskedelmi céllal, hanem a NASA alvállalkozóiként, így a NASA-nak nem kell majd dollármilliókat fizetnie az oroszoknak, hogy a Szojuzokkal vigyék fel az amerikai űrhajósokat a Nemzetközi Űrállomásra. Pont a napokban volt a SpaceX magáncég első sikeres startja, amikor egy Falcon-9-es rakétával juttatták fel a világűrbe a Dragon űrkabint, amely ezt követően össze is kapcsolódott a Nemzetközi Űrállomással.
