Beszélgetés a Krétakör és a 7. Berlini Biennálé közös projektjének nyertes csapatával.
A tizennégy órás buszút vége felé járunk, már átértünk a magyar határon, magunk mögött hagytuk Berlint és a biennálét. A Krétakör két napig zajló akcióját és szociokulturális tehetségkutató show-ját vezető Gulyás Marci pezsgőt ránt elő, koccintunk. És gratulálunk a magyar nemzeti identitás témájában kiírt versenyt, az IllumiNation projektet megnyerő csapatnak, a KÜMÁ-nak. Övék a díj, az ötezer euró, és a lehetőség, hogy megvalósíthassák a bemutatott terveiket. De kik ők? Jöttek, láttak, győztek? Mivel? Mit is akar ez a néhány főnyi egyetemista a nemzeti identitással? És egyáltalán: miért fontos ez nekünk hallgatóknak? Zötyög a busz, recsegni fog a diktafonfelvétel, őszintén szólva kicsit elnyűttek vagyunk a kétnapos kaland után. De azért beszélgetünk rendületlenül.
Bár az elmúlt napokban nyilván rengetegszer el kellett mesélnetek, de ezzel a kérdéssel kezdeném én is: tulajdonképpen mi a KÜMA és miben áll a projektetek lényege? Nekem úgy tűnt, ez az egész olyan, mint a humanisták peregrinációja, igazi reneszánsz szellemű vándordiák-program.
Tulajdonképpen igen. A KÜMA a Külföldön Tanuló Magyar Egyetemisták Szövetsége, egy szervezet, amelynek célja, hogy létrehozzon egy hallgatókat, gimnazistákat segítő hálózatot, amely információkat ad a külföldön tanulás lehetőségeiről, majd a kint tapasztalatokat szerzetteket visszahozza a magyar munkaerőpiacra. Úgy kellene működnie ennek, mint Széchenyiék korában: világlátottá válni és kamatoztatni a tanultakat Magyarországon.
Ha jól veszem ki, akkor ti magatok is jócskán érintettek vagytok ebben a problémakörben egyetemi hallgatóként, külföldön tanulóként. Kik alkotják pontosan a csapatot?
Négyen indultunk kezdetben, ez bővült ki a jelenlegi hat főre. Azóta foglalkozunk ezzel, mióta külföldön élünk. Egyelőre a hálózat csak a barátaink, ismerőseink körében működik, ezt szeretnénk kiterjeszteni. Az ötlet tehát nem egyik napról a másikra jött. Úgy gondoltuk azonban, hogy segíthetnénk más diákoknak is, nemcsak a barátainknak. Én egyébként Gacsalyi Boglárka vagyok, Bécsben tanulok pénzügy szakon. A csapathoz tartozik még Gál Tamás, aki a BGF-en tanul nemzetközi gazdálkodást angolul. Nagy Gábriel Bécsben gazdasági szakos; Dömötör Dávid szintén, ő most épp Texasban tölt fél évet, de utána jön vissza Magyarországra. A másik két csapattársunk Londonban tanul, Berényi Benjámin és Csák János, üzleti-gazdasági szakon.
[bquote]”Úgy kellene működnie ennek, mint Széchenyiék korában: világlátottá válni és kamatoztatni a tanultakat Magyarországon.”[/bquote]
Honnan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozzatok, és mik a tervek?
Tekintve, hogy most itthon nincs kialakult rendszer, amely információt közöl a külföldi továbbtanulás lehetőségeiről, főleg a gimnazisták körében, szeretnénk kiépíteni egy ezzel foglalkozó hálózatot. Ez úgy nézne ki, hogy ha valaki külföldön akar tanulni, akkor megkereshet minket, mi pedig információt szolgáltatunk neki és segítjük: lesz kapcsolatunk az egyetemekkel, diákszervezetekkel, szakkollégiumokkal, így tudunk szállást is biztosítani, segíteni akár az albérletkeresésben, akár a megfelelő egyetem kiválasztásában. Egy adatbázist hoznánk létre, amiben megtalálhatóak lennének a hasznos ösztöndíjak, továbbtanulási programok. Emellett minden jelentkezőnek lenne egy mentora az adott országban vagy városban, aki ellátja releváns információkkal, és válaszol az összes kérdésére.
A prezentációtokban azt is elmondtátok: a másik fontos cél az, hogy a diák a külföldi tanulmányai után visszatérjen a magyar munkaerőpiacra. Ez remekül hangzik, de első hallásra számomra kicsit megvalósíthatatlannak tűnik. Hogyan szeretnétek ezt elérni, milyen eszközökkel?
Nyilvánvalóan ez esetben a munkahelyteremtés lenne az első. Például nekem nagyon sok barátom csak amiatt nem jön vissza Magyarországra, mert kint többet keres. Viszont itthon vannak a barátai, a családja – tehát hazavágyik. A munkahelyteremtésre több mód is lenne. Egyrészt vannak vállalkozó szellemű társaink – ahogy nekem is van például egy olyan ötletem, hogy létrehozzak egy hotelt sérült emberek számára –; őket segítenénk a vállalkozásaik elindításában. Ebben az esetben az lenne az alapelv, hogy külföldi tőke bevonásával egyrészt működőképes lenne a vállalkozás, másrészt lehetőség lenne olyan fizetést biztosítani, hogy megérje hazajönni a magyar diákoknak. Sokunknak van ilyen célja, ötlete. Illetve nagy multicégekkel szeretnénk felvenni a kapcsolatot, akik ugyanígy segítenének nekünk, akik magasabb fizetésért alkalmaznának külföldi tapasztalatokkal, és ezáltal szélesebb látókörrel rendelkező diákokat. Az átlagkereset Magyarországon bruttó 217000 Ft volt januárban és februárban, ez kb. 750 euró havonta, míg Bécsben ez 1500-2000 euró körül mozog. Ha már egy köztes összeget lehetne találni, ami a magyar embereknek is nagyon jó, de ami miatt még az olcsóbb munkaerőt kereső cégnek is megéri bejönni, akkor már lenne lehetőségük a diákoknak itthon elhelyezkedni. Ez a fő koncepció: a nagyobb multicégekkel megállapodni, hogy a külföldről visszajött tanulókat magasabb fizetéssel fogadják, illetve a diákok maguk indítsanak új vállalkozásokat. Ebben segítenénk, illetve természetesen a gyakornoki pozíció megszerzésében.
[bquote]”Aki sokáig kint van, az előbb-utóbb szeretne visszajönni. Ehhez szeretnénk megteremteni a megfelelő lehetőségeket.”[/bquote]
Ez iszonyú nagy projektnek tűnik, hogyan lehet ezt konstruktívan elkezdeni, hogy működőképes legyen, és kiépüljön a rendszer? A kezdőlökés tulajdonképp megvan, nyakatokba hullt ötezer euró, de hogyan tovább?
Első körben mindenképpen a honlapot szeretnénk beindítani, ahova információkat tennénk fel mind az egyetemekről, a kijutásról, a szálláslehetőségekről, illetve az ösztöndíjakról. Elérhetőségeket gyűjtenénk a kint tanulókhoz, hogy segítséget tudjanak nyújtani azoknak, akik szintén kimennének tanulni. Mindezt a mentorprogram keretében. A második lépcsőfok a gimnáziumokban való prezentációsorozat lenne és a nyári táborok szervezése gimnazistáknak, egyetemistáknak egyaránt. Itt vendégelőadókat hívnánk, és olyan releváns problémákkal foglalkoznánk, mint ami a két nap alatt felmerült: foglalkoznánk a magyar identitás kérdésével, lényeges lenne, hogy a fiatalok lássák, mit lehet tenni az országban, miért érdemes visszajönni. Nagyon fontos emellett, hogy ne csak olyan emberek jussanak ki tanulni, akiknek van pénzük rá, hanem hátrányos helyzetűeket is támogassunk. Nagyobb cégek segítségét fogjuk ebben kérni. Például az én iskolámban ez úgy működik, hogy akik megtehetik, beadnak egy közös alapba, elhozzák kis falvakból a jól tanuló, tehetséges embereket; mindenüket fizetik, csak azért, hogy segítsenek. Hasonló rendszert szeretnénk mi is.
Ez a pénzügyi oldala a dolognak, ezt értem, és remélem, hogy valóban lehet olyan cégeket találni, akik felismerik ennek az ügynek a fontosságát, és áldoznak erre. De nincs emellett egy presztízsbeli oka is, hogy a kint tanulók szívesebben maradnak külföldön? Mit gondoltok, tudtok, vagy lehet egyáltalán ezen változtatni?
Szerintem ez csak szóbeszéd. Aki sokáig kint van, az előbb-utóbb szeretne visszajönni. Ehhez szeretnénk megteremteni a megfelelő lehetőségeket. Olyat nem fogunk tudni nyújtani, mint ami külföldön van, de a cél, hogy egyáltalán legyen esélye visszajönni annak, aki szeretne. A kint tanulók tapasztalataim szerint jobbára hazavágynak, jobban éreznék magukat itthon, szeretnének hazajönni, ha lennének lehetőségek. Ezt kívánjuk megteremteni a szervezettel és a cégekkel. Ez pedig mindenkinek nagyon fontos, aki továbbtanul, az új törvény után pedig még fontosabb. És hangsúlyoznám, hogy nemcsak azt szeretnénk, ha kimennének a diákok tanulni, hanem azt is, hogy miután tágul a látókörük, sokkal több mindent tanulnak, új tapasztalatokat szereznek, akkor azt hozzák haza, és itthon kamatoztassák.
Igen, azt gondolom, ez valóban életbevágó mind nekünk, mind a következő generációnak. Nem a múltban keresni a lehetőségeket, de a vándordiákok és a mecenatúra múltban jól működő példájából okulni, és számolni a jövővel. Még ha kicsit utópisztikus is a cél. De ne győzedelmeskedjen a (sajátosan magyar) szkepticizmus. Az első nagy indítólökést sikerült elérni: gratulálok a pályázat megnyeréséhez és őszintén kívánom, hogy sikerüljenek a terveitek, hiszen ebből mi magunk profitálhatunk a leginkább.
A kép forrása: KÜMA
