Több, mint egy év zárva tartás után hétfőtől újra látogatható az Egyetemi Könyvtár Nagyolvasója. Az avatáson Mezey Barna elmondta, hogy a digitális világ nem az ő terepe – de (még a költségmegvonás és a kisebb dolgozói létszám ellenére is) az Egyetemi Könyvtár egyre inkább megfelel az újabb és újabb igényeknek is, erről Kálóczi Katalin, az intézmény főigazgatója beszélt. Az ünnepségen a freskók restaurálásáról készült lesifotók és könyvritkaságok is előkerültek.
A pénteki ünnepséget Mezey Barna, az ELTE rektora nyitotta meg. Az egyetem létérdeke, hogy legyen könyvtár, szögezte le, ugyanakkor fontos megvizsgálni, hogy a mai világban mit is jelent a könyvtár fogalma. Személyes hangvételű beszédéből kiderült, hogy a digitalizált világot nem érzi magáénak, („nyolc ablak villog egymás mellett, nem megy ez nekem”), de a humoros személyes történetek mellett általános jelenségekről is beszélt: arról, hogy ebben a türelmetlenséget szülő digitalizált, mókuskerékszerű világban különösen fontos a könyvtár, amelynek szelleme azt üzeni, hogy légy nyugodt, fontold meg, ülj le, értsd meg. Lehetőséget ad az elmélyülésre, szakrális jellege pedig olyan alapvető velejárója, amit a legmodernebb intézmény sem tud levetkőzni magáról. A felújítás kényszerítő tényezői mellett kiemelte, hogy az egyetem kancellárja, Scheuer Gyula és ő maga is kiállt a munka szükségessége mellett, és köszönetét és gratulációját fejezte ki mindannak a könyvtárosnak és műszaki dolgozónak, aki részt vett benne.
Az eszmei bevezető után Kálóczi Katalin, a könyvtár főigazgatója mesélt a felújításról. 2013-ban a könyvtár 249 millió forintot kapott energetikai korszerűsítésre, a munkálatok 2014-ben indultak meg. Az összes nyílászárót kicserélték, és felújították a teljes fűtési rendszert is. Mindezzel április 30-ára lettek készen, felmerül tehát a kérdés: miért volt zárva az olvasó egészen mostanáig? A korábbi beázás során megrongálódott mennyezeti freskók restaurálása miatt, amely csak az energetikai korszerűsítés lezárulta után kezdődhetett meg. Az omladozó mennyezetről és a restaurálás munkálatairól a beszédek alatt kivetített látványos fotók is tanúskodtak. A teremnek nem csak a külseje, de a tartalma is megújult: gazdagabb, frissebb állomány váltja föl a korábbi, 18. századit, amely egy zárt, védett, felújított raktárba került. Ezek a kötetek a könyvtár tíz-tizenkét évvel ezelőtti mélypontra jutása óta voltak itt, amikor is az olvasók megcsappant száma miatt úgy látták, kevesebb praktikus hely is elegendő. Kálóczi Katalin azonban Mezey Barna szavaira reagálva kiemelte, hogy az olvasás igénye nem tűnt el, a bezárás előtt egyre többen érkeztek a nagyterembe, és bízik benne, hogy a jövőben folytatódni fog a növekedés. A „láthatatlan könyvtárosok” logisztikai és védelmi munkájuk során háromezer polcnyi könyvet csomagoltak el (ez vajon hány tonna? – tette föl a költői kérdést az igazgató), és korábbi háttérmunkáikat is folytatták. A munka tehát nem állt meg, ugyanakkor a munkatársak száma a 2013-as költségmegvonás értelmében 36 százalékkal csökkent. Az olvasók türelmükért cserébe, ahogy Kálóczi fogalmazott, nem egy teljesen megújult épületet kapnak, hiszen például az akadálymentesítés még várat magára, de egy újrafestett termet és számos új szolgáltatást: januártól a hosszas raktári várakozás helyett a szabadpolcról rögtön kölcsönözhetünk, sőt, ha az elektronikus kérőlap segítségével otthonról rendelünk, akkor a raktári könyvekre sem kell várnunk. A könyvtár összes, vagyis közel 2,5 millió cédulája most már digitális formában is hozzáférhető. Az igazgatóasszony a nyitott intézmény képének fontosságáról is beszélt, erre aktuális példa a Quaestura iroda, amely a közeljövőben a könyvtárba költözik.
A beszédek után különleges élmény részesei lehettünk: olyan könyvritkaságokat nézhettünk meg, amelyeket még kiállításokon sem látni, mivel azokon biztonsági okokból csak a hiteles másolatokkal találkozhatunk. A vitrinek szemlélésével azonban még nem ért véget az ünnepi avatás: az emeleten Cséka György könyvtári szakember az állomány legértékesebb, legdrágább köteteit mutatta be – fehér kesztyűs kézzel szedve ki azokat biztonságos tokjukból. Az előadó szerint az „egyik legnagyobb nagyágyú” Dante Isteni színjátéka, amelynek illusztrációin a színek tökéletesen épek, szemet gyönyörködtetően élénkek, és a keresztény cenzúra jelei is megtalálhatóak benne: az ördög képét valaki elővigyázatosan kisatírozta.
Minden régi könyv kiváló állapotban van, ennek nem csak a gondos odafigyelés az oka, de az is, hogy, ahogy Cséka György fogalmazott: „az analóg könyvtechnika masszívabb, mint bármi, amit ma ki tudunk találni”. A régi nyomtatványok mellett egy 19. századi angol fotós, Roger Fenton munkáiból is található jó néhány a könyvtárban. Fenton volt a világ első haditudósítója, különleges fotózási eljárása miatt képeinek felbontása nagyjából két gigapixel lenne, tehát megapixelben mérhetetlen, fotóit az aukciókon pedig körülbelül 10-12 millió forintért adják el.
Az Egyetemi Könyvtár Dísztermének újbóli megnyitása rendkívül informatív és élvezetes élmény volt, méltó ünnepség a könyvtár szakrális jellegéhez. A felújítás eredményét pedig hétfőtől ti is meg tudjátok nézni – mindenképp érdemes.
Képek: Nagy Ádám Zoltán, ELTE Online
