Immáron 25 év telt el a hallgatói önkormányzatiság meghonosodása óta. Az elmúlt időszak során végbement változást már csak azért is érdemes megvitatni, hogy az esetleges szükséges lépések megtételéhez támpontot adjon.
A Rektori Hivatal Tanári Klubjában október 21-én Fábri György kommunikációért felelős főigazgató (aki az ELTE BTK hallgatói önkormányzatának egyik szervezője volt 1987-88-ban, majd 1988-1990 között az országos hallgatói önkormányzati szövetség, az OFÉSZ alapító elnöke) meghívására Palkovics László, Szócska Miklós, Pikó András, Székely Mózes és Vetési Iván beszélgetett informális keretek között, jelenlegi HÖK-ös vezetők előtt a HÖK létrejöttéről, jelenéről és jövőjéről. Az esemény apropója nem teljesen függetleníthető el az elmúlt hetekben sorra érkezett negatív hangú nyilatkozatoktól, noha korántsem a konkrét érintettekről és esetekről kívántak beszélni. Az önkormányzatiság alapgondolatairól mindenképpen érdemes szót ejteni, hiszen olyan alapvető társadalmi kérdéseket feszeget, amelyeknek fontos szerepet kell szánni a demokratikus párbeszédekben, vitákban.
Mindannyian ott voltak a hallgatói önkormányzatiság kialakulásakor, komoly szerepet töltöttek be magának az intézménynek a létrejöttében is. Vetési Iván, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának elnöke 1990-ben kezdte meg tanulmányait a BME VIK-en. A Schönherz kollégistájaként alapvetőnek tartotta, hogy aktívan részt vegyen a FEKOSZ (Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége) munkájában. „A kollégiumoknak már akkor is megvolt a saját életük, akkoriban 1000-en laktak a Schönherzben. Maguk szervezhették a tevékenységüket, így távol tudtak maradni a KISZ befolyásától, és ez vonzóvá tette a hallgatók otthonát”. 1990 után szerepük kibővült az érdekképviseleti feladatok ellátásával is. Az erős kollégiumi önkormányzatiságban való részvétel vezette el a hallgatói önkormányzatba való bekapcsolódásba.
Palkovics László akadémikus, felsőoktatásért felelős államtitkár a Műegyetem Közlekedésmérnöki Karán tanult, akkor még igen erős befolyással bírt a karon a KISZ. 1988-ra érezhetővé vált a megnövekedett igény és érdeklődés a hallgatói érdekérvényesítés helyes útra terelése iránt. Végül, amikor megalakult az első HÖK, ő lett az elnöke. Abban látta a hallgatói önkormányzatiságban való részvétel előnyeit, hogy megérezhette, mi a jó a többiek melletti kiállásban, kipróbálhatta, milyen vezetni másokat, jobb irányba befolyásolni a dolgok alakulását.
Szócska Miklós egyetemi docens – korábban egészségügyért felelős államtitkár – arról számolt be, a „vörös SOTE-n” jóval nagyobb hatalommal rendelkezett a KISZ szervezete. 1987 őszén választhattak először képviselőket az évfolyamon úgy, hogy nem feltétlenül csak KISZ-tagra lehetett szavazni. A Kommunista Ifjúsági Szövetség az egyértelmű politikai-ideológiai töltetű ellenszenvet fokozta azzal, hogy saját maguk között osztották fel a pénzeket. ’88-ban az önkormányzat megalakulásával egyértelmű célokat és követelményeket fogalmaztak meg: a pártpolitikát teljesen száműzni az intézményből, átírni az SzMSz-t, megszabadulni az ideológiai töltetű tárgyaktól és az orosz nyelv oktatásától (ezek összességében a hat évi orvosi képzésből másfél évnyi óraterhelést jelentettek). A képviselőválasztások érvényességéhez megkövetelték a 60 százalékos részvételt, és a KISZ-es negatív tapasztalatokból kiindulva kizártak minden anyagi érdekeltséget.
Székely Mózes, a Felsőoktatási és Tervezési Testület elnöke a többiekhez képest némiképp más módon került az akkor alakuló HÖK élére. Fizika szakon tanult egyetemünkön, és akkor kezdett neki a HÖK megszervezésének, amikor szembesült vele, hogy önkormányzati szervezet híján a kari tanács képviselőit csak kijelölni fogják. Beszélt arról, hogy „a KISZ-titkár” a fejekben az áldemokratizmus képviselőjeként élt, aki nem képességei vagy csoportos döntés, hanem felsőbb utasítás útján került oda, ahova. Kiváltságokkal rendelkezett és hatalma volt, beleszólhatott a munkahelyek betöltésébe és felvételi eljárásokba. Ezzel szemben a frissen megszülető HÖK-ösök „harcos attitűddel léptek fel”. A „borzasztó erős demokráciának” az is alapja volt, hogy egyáltalán nem kaptak díjazást az érdekképviseleti tevékenységükért cserébe.
Abban valamennyien egyetértettek, hogy csupán belső indíttatásból vettek részt akkoriban a hallgatók érdekképviseletében, nem pedig valamilyen ellenszolgáltatásért cserébe. Szócska Miklós azt is hozzátette, a közösségi életben való munkálkodás egyben sajátos szocializáció is. Egyébként mindegyiküknek van ma is társadalmi szerepvállalása, amit nem pénzért csinálnak, nem abból tartják el a családjukat, sőt inkább tőlük veszi el az idejüket. Visszagondoltak arra is, hogy akkoriban egyedül a hallgatók érdekeinek kellő reprezentálása volt a hivatásuk, és vajon felvállalták volna-e ezt a jóval inkább kibővült mai szerepet, mint például a különböző ösztöndíjakkal kapcsolatos feladatokat. Palkovics László nélkülözhetetlennek tartja ma is azokat a funkciókat, amelyekkel a hallgatói önkormányzatok az érdekképviseletben és a közösségi munkára ösztönzést érző diákok szocializációjában betölthetnek.
Az utóbbi néhány évben gyakorta megfogalmazódó kritika az, hogy „a hallgatói önkormányzatok a pártok keltetői”. Ennek kapcsán szóba jött, hogy 25 évvel ezelőtt a KISZ-szel való szembenállás mellett a hatékonyság jegyében is törekedtek a pártpolitika teljes kizárására, ellenkező esetben a HÖK is hiteltelenné vált volna. „Ez egy közösség alanyi jogon való képviselete, nincs köze a pártokhoz”. A legnagyobb dicséretek között tartották számon, amikor stabil, politikamentes hátterükről értekeztek.
Beszéltek arról is, hogy mennyire lehet legitim egy olyan képviselő, akinek a megválasztásán alig néhányan vettek részt, vagy egyáltalán nem is volt versenytársa. Azt, hogy milyen mértékben beszélhetünk a hallgatói érdektelenségről, elektronikus, Neptunon történő szavazás lehetőségével tesztelnék.
Az első hallgatói képviselők a felelősség tudatosítására helyeznék a hangsúlyt, mind az egyharmados részvétel gyakorlásával az intézményi tanácsokban, mind az egyéb tevékenységek ellátása kapcsán. Szeretnék, ha a hallgatói önkormányzati tevékenység tekintetében folytatódnának a gondolatcserék, és ebben benne lenne a hallgatók együttműködése, a közösség bölcsessége.
