A hagyománynak megfelelően szeptember utolsó péntek estéje idén is a tudomány jegyében telt. A Kutatók Éjszakáján országszerte több száz előadás és kísérlet várta a tudni vágyókat.
A programsorozathoz egyetemünk nyolc kara, könyvtára, Eötvös József szakkollégiuma és a Füvészkert is csatlakozott, így több mint kétszáz előadást kínált az érdeklődőknek. Mi is belevágtunk az éjszakába, hogy egyetemi éveink alatt vizsgált témakörökben bővítsük ismereteinket, vagy éppen tanulmányainktól teljesen eltérő tudományterületekbe nyerjünk betekintést.
Első állomásunk a Pedagógiai és Pszichológiai Kar volt, ahol azt próbáltuk kideríteni, mennyire ismerjük önmagunkat, ugyanis az ember viselkedésében jelentős szerepet játszanak a mélylélektani folyamatok, de mégsem vagyunk tisztában a személyiségünket alakító tényezőkkel. Az általunk kipróbált módszer az önértékelés és hangulat vizsgálatára alkalmazható, valamint a saját és társadalmi előítéletet is elkülöníti, mivel ugyanabban a társadalmi közegben élők között is felfedezhető egyéni variabilitás. A több részből álló implicit tesztben rovarok és virágok neveit kategorizáltuk, miközben az általuk kiváltott hangulatot reakcióink gyorsasága alapján mérte a számítógép. A technika – melyet 2010 óta 3-4 éves gyerekeken is alkalmaznak – hanggal és képpel, illetve ezek kombinációjával is működik több érzékszerv bevonásával.
Bepillanthattunk továbbá a szerencsejáték-kutatások világába, próbára tehettük megérzéseinket és megtapasztalhattuk, mennyire vagyunk fogékonyak a hipnózis iránt. A nagy érdeklődés övezte csoporthipnózist magyar és angol nyelven is ki lehetett próbálni, de aki lemaradt róla, bepótolhatja a félév során kifejezetten külsősök számára szervezett alkalmak során.
Utunk ezt követően a sokszínű Természettudományi Karra vezetett, mely többek között biológia, kémia, fizika, csillagászat, őslénytan és földrajz témakörökben biztosított számos alternatívát. Mi poláros fénnyel jártunk a viking navigáció nyomában, melynek során a mozik 3D-s hatását kialakító módszert is megismertük. A különböző 3D szemüvegek ugyanis a fény polarizációját szűrik ki eltérő módon. A kezdetleges piros-kék színszűrős szemüvegek segítségével a két szemben eltérő képek és színek hozták létre a 3D-s érzetet, míg később a szemüveg modernebb változatába épített két – vízszintes és függőleges irányban elhelyezett – polárszűrő lencse váltotta ki a térképzetet. A polarizációs napszemüvegek kiszűrik a csillanó felületeket, így sportolók hasznos eszközévé váltak.
A polarizációt az emlősök kivételével azonban a legtöbb élőlény érzékeli, így az ízeltlábúak például fotoreceptoruk segítségével. Kutatások bizonyították, hogy a házi méhek nem csak a Nap alapján tájékozódnak, hanem az égbolt polarizációs mintáit is követik, ennek köszönhetően borús időben sem tévednek el és az idő múlását is érzékelik.
A középkor híres hajósai, a vikingek őshazája a mai Dánia és skandináv államok területén helyezkedett el, mégis bejárták Grönland és Amerika partjait. Felmerült a kérdés, hogyan hajózhattak az északi szélesség 61. fokánál a hidegebb időszakokban, melyet a középkori klímaoptimum magyaráz – akárcsak azt, hogyan lehetett Mátyás királyt márciusban a Duna jegén királlyá választani. Ennél is érdekesebb a vikingek tájékozódási módszere, melynek során olyan eszközöket használtak, mint a napiránytű, árnyékpálca, vagy a napkő. Egy speciális kristály segítségével a poláros fény előnyeit kihasználva akkor is meg tudták állapítani a Nap helyzetét, amikor az épp nem látszott.
Azt est zárásaként csillagokat vizsgáltunk az épület bejáratához kihelyezett teleszkópokkal, de a Planetáriumban tartott előadások mélyebb betekintést nyújtottak a csillagászat témakörébe. A gyakorlati feladatok – mint a vulkánkísérletek vagy az evolúciós játékok – pedig iskolás csoportok kedvelt célpontjává váltak.
Az ELTE többi karának programjáról bővebben következő cikkeinkben olvashattok!
Fotók: Simó Szabolcs (a teljes galéria ITT megtekinthető!)
