Michael Jordan minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója – és sokak szerint ezzel együtt a legjobb is. Az NBA, majd a világ meghódításáig hosszú és rögös út vezetett, amihez a tehetségén túl a páratlan versenyszellemére is szüksége volt. Cikksorozatunk hatodik része Jordan énközpontú gondolkodásának hatásáról, valamint a Doug Collins edző menesztését kiváltó okokról szól.
5. rész: a Chicago Bulls felépítése
Az 1987-88-as szezon legemlékezetesebb pillanatát egy Detroit Pistons elleni találkozó hozta. A harmadik negyedben Jordan egy elkövetett (és nem befújt) szabálytalanság után megszerzett egy lepattanót az ellenfél gyűrűje alatt, ami után Rick Mahorn lerántotta őt a nyakánál fogva. Charles Oakley csapattársa védelmére kelt, majd összeverekedtek. Hamarosan a többi játékos is csatlakozott hozzájuk. A mérkőzést a Bulls nyerte végül, viszont kitört a háború a két csapat között.
Az alapszakasz után Jordan először kapta meg a szezon legértékesebb játékosának járó díjat (MVP). A rájátszás első körében a Cleveland Caveliers volt az ellenfél, akiket öt meccsen sikerült legyűrniük. Az ötödik, mindent eldöntő meccsen Scottie Pippen pályafutása során először bekerült a kezdőbe, s ezt 24 ponttal hálálta meg. A második körben a Detroit Pistons volt a Bulls ellenfele, kívánni sem lehetett volna jobb párosítást az alapszakasz történései után. A Pistons már az előző idényben elkezdett készülni erre a párharcra, és külön szabályokat vezettek be arra, hogy limitálják Jordant.
A „Jordan Rules” alapja a Detroit fizikális védekezése volt, MJ ellen igyekeztek erre még egy lapáttal rátenni. A legtöbb csapat – ahogyan korábban a Pistons is – egész meccsen keresztül két emberrel védekezett Jordan ellen, ami miatt valaki mindig üresen maradt. A Detroit ezen is változtatott, az első három negyedben csak egy ember fogta őt. Többnyire Joe Dumars fogta, ugyanakkor időnként Isiah Thomas és Dennis Rodman is védekezett ellene. A negyedik negyedek kezdetétől már ők is két emberrel védekeztek rajta, viszont így a Bulls többi játékosa nem kerülhetett jó dobóformába a meccs korai szakaszában.
A másik fő szabály az volt, hogy Jordan védőjének mindig arra kell törekednie, hogy MJ balra induljon el, lehetőleg a bal kezével kelljen dobnia. A magasemberek feladata az volt, hogy ne tudjon az alapvonal felé elindulni, hanem csak kifelé, a könyök felé. A taktika működött, a Detroit 4-1-re nyert. Jordan az alapszakaszban 35,0 pontot átlagolt, az első körben mindig efölött dobott, a Pistons ellen viszont csak egyszer lépte át a 30 pontos határt. (36 pontot szerzett a Bulls egyetlen győzelme során a második mérkőzésen.)
Donald Sterling, a Los Angeles Clippers tulajdonosa még a párharc alatt felvette a kapcsolatot a Bulls vezetőségével, hogy megszerezze Jordan játékjogát. Draftjogok érkeztek volna cserébe, köztük az 1988-as játékosbörze első hat választási joga közül kettő. Krause úgy gondolta, hogy a megfelelő lépésekkel ez egy jó ellenérték lehet, ráadásul a ligában egyre többen gondolták úgy, hogy Jordan köré nem lehet bajnokcsapatot építeni. Reinsdorf végül nemet mondott a cserére, mert az még tovább rontotta volna a városon belüli megítélését, miután a White Sox csapatát már majdnem Floridába költöztette.
Charles Oakley és Michael Jordan
Krause és Jordan viszonya tovább romlott 1988 nyarán. A draft előtt cserélt a Chicago és a New York, a Bulls odaadta Charles Oakley játékjogát a hat évvel idősebb Bill Cartwright jogaiért. Oakley azon játékosok közé tartozott, akik közel álltak Jordanhez, ráadásul pont együtt voltak akkor, amikor kiderült az üzlet. (A Mike Tyson – Michael Spinks összecsapást nézték meg élőben.) A cserének általánosságban negatív volt a megítélése, ugyanakkor Cartwright extra keménységet hozott a csapat palánkja alá, míg Oakley távozásával Horace Grant is több lehetőséget kaphatott. A két csapat kicserélte egymással a draftjogaikat is, így a játékosbörzéről Will Perdue érkezett.
Ebben az évben a Bulls nyári ligás együttesét Phil Jackson és Tex Winter közösen irányították, ahol a csapatot utóbbi támadórendszerében (triangle offense) játszatták. Krause nem titkolt célja az volt, hogy Jackson is elsajátítsa ezt a rendszert, pedig az első csapatnál Doug Collins soha nem használta azt, ahhoz túlságosan is önfejű volt. Ezzel egy időben Jordan új, jobb feltételeket garantáló szerződést kapott. A megállapodás nyolc év alatt huszonöt millió dollárt garantált neki, ami elsőre nagyon jól mutatott, ugyanakkor hamar alulfizetett játékossá lett ismét.
Az 1988-89-es szezon tele volt feszültséggel. Egy novemberi meccsen Jordan szóváltásba keveredett a Utah Jazz tulajdonosával, aki nehezményezte, hogy MJ a sokkal alacsonyabb John Stockton mellől zsákolt. Jordan válaszul a következő támadásnál átzsákolta a 6 láb 11 hüvelyk magas Mel Tulpint, hátha ő már elég magas ehhez. A médiától eközben egyre több kritikát kapott, hogy nem teszi jobbá a csapattársait, míg Larry Bird és Magic Johnson igen. A csapatsikerek sem jöttek igazán, sokáig közel ugyanannyi győzelmük volt, mint vereségük, Collins pedig az irányítóposztban látta a gyengeség legfőbb okát.
Scottie Pippen és Horace Grant javuló teljesítménye miatt egyre gyakrabban jöttek a győzelmek, márciusban viszont így is meglepő lépésre szánta el magát Collins: Jordan lett a csapat irányítója, így még többet volt az ő kezében a labda. A kezdetben ez egy hat meccses győzelmi sorozatot eredményezett, miközben Jordan sorra jegyezte a tripladuplákat. Collins úgy látta, hogy olyan játékot mutat be, mint anno Oscar Robertson, ugyanakkor hamar meglett a hátulütője is ennek az összehasonlításnak.
Jordan a meccsek közben folyamatosan a statisztikáit vizsgálta, hogy mindig tudatában legyen annak, hogy mit kell még tennie egy újabb tripladupla eléréséhez. Ennek az eredménye egy hat mérkőzésből álló vereségsorozat lett. Az edzői stábban is egyre több feszültséget generált MJ új szerepköre, ugyanis Winter egyértelműen ez ellen volt, aminek hangot is adott. Collins hamarosan eltiltotta őt az edzések látogatásától. A szezonvégi vereségek miatt végül az ötödik helyen fejezték be az alapszakaszt 47-35-ös mérleggel, a rájátszásban pedig a Cleveland Caveliers várt rájuk.
A Cleveland az alapszakaszban az összes meccsét megnyerte a Bulls ellen, ezért sokan őket tartották az esélyesebbnek. Ezért is volt meglepő, hogy három meccs után 2-1-re a Bulls vezetett, sőt, a negyedik meccsen a kezükben volt a továbbjutás. Jordan a meccs hajrájában kihagyott egy büntetőt, majd a hosszabbítást behúzta a Caveliers. Az ötödik meccs hasonlóan szorosan alakult. Három másodperccel a vége előtt előnybe került a Cleveland. Az időkérés során Collins felrajzolt egy figurát, aminek a végén Dave Corzine dobott volna. Jordan végtelenül felháborodott, magának akarta a labdát, ami után az edző gyorsan felrajzolt rá egy figurát. Jordan bedobta a győztes kosarat, a Bulls továbbjutott.
A második körben a New York ellen 4-2-re nyert a Chicago, majd következett ismét a Detroit Pistons. Az első meccsen MJ Isiah Thomas ellen védekezett, aminek az eredménye az lett, hogy a Pistons irányítója 3/18-as mezőnymutatóval zárt. Ez elég volt ahhoz, hogy nyerjen a Chicago, amivel megszakította a Pistons huszonöt meccsig tartó hazai veretlenségi sorozatát. A következő meccsen Thomas 33 pontot szerzett, a Pistons egyenlített. A harmadik találkozón hét perccel a vége előtt 14 ponttal vezetett a Detroit. Innentől kezdve – először a széria során – Jordan megállíthatatlannak bizonyult, 17 ponttal egészítette ki az addig szerzett 29 egységét. Három másodperccel a vége előtt természetesen MJ süllyesztette el a győztes dobást.
A negyedik meccsen az első perctől kezdve duplázta őt a Detroit, aminek a vége egy 5/15-ös mezőnymutató lett, a Pistons ismét egyenlített. A mérkőzés után Collins azzal vádolta Jordant, hogy túl sok dobást vállal, miközben túl keveset értékesít, ezért MJ az ötödik meccsen mindössze nyolc alkalommal próbálkozott. Ez természetesen újabb vereséghez vezetett, s az sem volt meglepő, hogy a hatodik meccsen kiestek. Collins az ötödik meccs után bizalmasan azt mondta Reinsdorfnak, hogy amíg ott van Jordan, nem lesznek bajnokok. Alig egy hónappal később már nem ő volt az edző.
A következő részben Phil Jackson edzői kinevezésének hatásairól olvashattok.
A cikk Roland Lazenby Michael Jordan: The Life című könyve alapján készült, ami először 2014-ben jelent meg az Egyesült Államokban. A statisztikák ellenőrzésében a Basketball Reference segített.
Képek forrása: Pinterest
