1971(!) óta rendszeresen szervezi meg nyelvjárásgyűjtő tanulmányútjait az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete. A programot még Dr. Benkő Loránd indította el, lényege a különböző (főleg Kárpát-medencei) magyarlakta területek felkutatása, az ottani emberek nyelvi sajátosságainak megismerése, a térségek nyelvpolitikai, nyelvhasználati sajátosságainak felmérése. Idén áprilisban 53 fős oktatók és hallgatók alkotta csoport indult útnak a szlovéniai Lendva környékére nyelvjárásgyűjtésre. A programban azonban nem csak a muravidéki falvak látogatása szerepelt, egyéb izgalmas helyszínekre is eljutottak.
A Lendva környéki településeken ötfős diákcsoportok egy-egy oktató jelenlétében napokat töltöttek adatközlőkkel, 3-4 órányi lejegyezhető nyelvi adat felvételét készítették el, amelyeket a kísérő egyetemi tanárokkal a helyszínen ki is elemeztek.
A program azonban nem kizárólag „csak” a nyelvjárásgyűjtést tartalmazta. A Muravidéken eltöltött napok után a résztvevők Észak-Olaszországba utaztak, amiből egy kisebb művelődéstörténeti túra kerekedett. Egyrészt itt is előkerült a helyi nyelvpolitika, a kisebbségi nyelvhasználók és a többnyelvűség állapotának tanulmányozása. Emellett ugyanakkor megnézték Gardo városát és annak környékét, amely a magyar történelem szempontjából is fontos, valamint előadásokat hallgattak az Udinei Egyetemen.
„Az előző gyűjtések rendkívül pozitív élménye, és az (idén is) nagyszerű programterv motivált a részvételre.”- válaszolta Wendl Dávid hallgatótársam arra kérdésre, hogy miért döntött úgy, hogy idén is részt vesz a programon. Ez volt a harmadik alkalom, hogy elment a nyelvjárásgyűjtésre. Nem csak őt, hanem Grund Ágnest is megkérdeztem élményeiről, neki ez már a hetedik (!) alkalom volt, hogy csatlakozott a csoporthoz.
Talán a legjobb, ha ők beszélnek helyettem, és idézem a tőlük származó élménybeszámolókat:
„Minden félévben ezt várom a legjobban, persze a vizsgaidőszak végét leszámítva, és ha valami miatt nem tudok menni, azt mindig nagyon sajnálom. A nyelvjárásgyűjtés lehetőség arra, hogy az ember, amíg lehet, igazán egyetemistának érezze magát, mert ugye ennyi időnk utazni később már csak szerencsés esetben lehet. Kirándulni, jókat enni, beszélgetni, tapasztalni és tanulni a magyar nyelvről, történelemről, kultúráról, magyar szakosnak és általában ELTE-snek érezni magunkat – nekem ez a nyelvjárásgyűjtés.” (Ági)
„Számomra talán a legnagyszerűbb élmény az volt, amikor egy határon túli magyar ember – a szeretetteljes vendéglátás keretében őszintén mesélt el nekünk olyan történeteket a helyi hagyományokról, kultúráról, háborúról, amiket nem olvashattunk, és nem olvashatunk talán soha, semmilyen történelemről vagy néprajzról szóló könyvekben. És ezek a történetek mind ékes muravidéki magyar nyelvjárásban hangzottak el.” (Dávid)
„Azon túl, hogy például gyönyörű diftongusokat használó kedves emberekkel lehet beszélgetni, a nyelvjárásgyűjtés természetesen közösségi élmény is. Minden alkalommal vannak nagy beszélgetések, közös éneklések, zenélések, néha tengerparti ücsörgések, valamint csapatépítő jellegű és egyben rendkívül szórakoztató játékok. Ha a tanárainkat kizárólag az egyetemi előadások keretében hallgatjuk, sosem tudhatjuk meg, kinek ki a legkedvesebb vagy legutálatosabb kollégája valójában, ki szokott azzal felvágni, hogy olvasta az összes Jókait, pedig nem is, vagy hogy nézett már filmet nyelvészeti konferencia keretein belül.” (Ági)
„Nehéz volna bármihez is hasonlítanom a nyelvjárásgyűjtést. Olyan történelmi, kulturális, néprajzi, nyelvtörténeti, dialektológiai, gasztronómiai és még sorolhatnám, milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagítja a résztvevőit, amilyeneket máshonnan aligha szerezhetne ilyen könnyen.” (Dávid)
Ezek persze csak részei azoknak az élményeknek, amiket Ági és Dávid leírtak a nyelvjárásgyűjtéssel kapcsolatban, de nincs az a platform, ahol elférne az a karakterszám, amennyiben beszámoltak nekem a programról. Ilyenkor érzi az ember azt a FOMO-t, hogy már megint miből maradt ki, a nyelvjárásgyűjtés az egyik legizgalmasabb program, amit ez az egyetem kínál, és úgy hallottam, nem csak magyar szakosokat várnak, mert ez művelődéstörténeti program is, úgyhogy ha legközelebb (ősszel) meghirdetik… Hát akkor, tudjuk, mi a dolgunk.
A képeket készítették: Romhányi Andrea és Tüske Tamás
