2011. tavaszán jelentek meg az első sajtóhírek arról, hogy a kormány az állami egyetemek és főiskolák számának drasztikus csökkentését tervezi, majd egy évvel később került elő a Nemzeti felsőoktatáspolitika fejlesztési irányait (NFFI) tartalmazó stratégiai dokumentum, ami a felsőoktatási szféra területi és ágazati felosztását tartalmazta.

A 2012. március közepi verzió 7 területi régiót, illetve 4 oktatási területet lefedő fejlesztési pólust sorolt fel, kialakítási elvként pedig azt határozták meg, hogy egy képzéstípus legfeljebb 3-6  helyen legyen jelen az országban, az egyes felsőoktatási térségeken belül pedig szűnjenek meg a párhuzamosságok. Az átalakításokról és lehetséges összevonásokról akkor úgy nyilatkoztak, hogy az év végére születnek végleges döntések, és a minisztérium az intézményekkel közösen keresi a megoldásokat.

Ötletes megoldásokban nem szenvedünk hiányt. A keretszámvágások elleni tiltakozás hatására bejelentették, hogy nem lesznek keretszámok, majd egy héttel ezelőtt az Oktatási Hivatal tudatta az intézményekkel, hogy a hosszú akkreditációs folyamatok eredményeképp kialakított képzési kapacitásaik meglehetősen megcsappantak: tehát az új keretszámot mostantól hívhatjuk kapacitásnak. Anno a Corvinus integrációjának sajtóhíreire az egyetemisták némi kivárást követően demonstrációkkal válaszoltak, tehát most a kormány egész egyszerűen nem beszél intézményi összevonásról, hanem felülről, gazdasági kivéreztetéssel kényszeríti az intézményeket együttműködésre, vagy megszűnésre.

Orbán Viktor MTI-nek adott novemberi nyilatkozata, szerint a kormány segíteni fogja az egyetemeket, hogy az önerő híján elakadó fejlesztéseik megvalósuljanak, és szeretné az eladósodott felsőoktatási intézményeket is – azokat, amelyekben a diákok látnak jövőt – kimenteni az adósságból, felkínálni nekik „a tiszta lappal való indulást”. Lássuk a tényeket:

Felső-dunántúli felsőoktatási zónában a Széchenyi István Egyetemnek szánnak integráló szerepkört a NYME-vel szemben (10,359 milliárdról 5,149-re csökkent), de a cél legalábbis az összeolvasztás.

A Nyugat-Magyarországi Egyetem jelentős hallgatószám-csökkenéssel és adósságállománnyal rendelkezik. Idén 2008-as költségvetésének a NYME 44,2%-át, a SZE 71%-át kapja meg.

A Közép-dunántúli felsőoktatási zónában a Pannon Egyetem a Dunaújvárosi Főiskola annektálójaként léphet fel.

Mindkét intézmény a hallgatószám csökkenésével küzd, Dunaújváros jelentős, 700 millió forintra rúgó adósságállományt halmozott fel, 2008-as költségvetésének pedig idén a Pannon Egyetem 50,8%-át, a DF 36,5%-át kapja meg. 

A Dél-dunántúli együttműködési zónában a PTE és az EJF összevonása már az NFFI dokumentumban is leírt cél: a PTE költségvetése 17,813 milliárdról 10,8 milliárdra csökkent, az EJF sorsa pedig egyértelmű, a 2008-as 1,3 milliárd helyett a 2013-as 593 millióval nem tud fennmaradni.

Észak-Magyarországon az Eszterházy Károly Főiskola költségvetésének 4,373 milliárdról 2,931-re csökkentése arányaiban szinte pozitív, ugyanakkor a Károly Róbert Főiskola 2,047 milliárdról 806 millióra vágása egyértelműen jelzi azt az elképzelést, miszerint az állami szerepvállalás minimalizálható az erős vállalati mikrokörnyezetnek köszönhetően. Szóval a KRF-ből vagy magánegyetem lesz, vagy Eger és Miskolc egyenrangú felekként bekebelezik.

Észak-Alföldön senki nem titkolja, hogy Nyíregyházának a meglehetősen stabil Debreceni Egyetemhez kell csatlakoznia, már csak az a kérdés, hogy Nyíregyháza mikor adja fel.

2008-as költségvetésének a NYF 43,6%-val, a DE 61,2%-val számolhat, Nyíregyháza PPP beruházások miatt tetemes adóssággal rendelkezik, Debrecent orvosi képzése tartja a víz fölött.

Dél-Alföldi együttműködési zónában a Szegedi Tudományegyetem a legpotensebb intézmény, a műszaki képzési területen integrálhatja a Kecskeméti Főiskolát, agrár területen pedig Kecskemét mellett a Szent István Egyetem békési karait.

2008-as költségvetésének idén a KF 53,6%-át, 1,513 milliárd forintot, a SZIE 63,6%-át, 5,388 milliárd forintot, Szeged pedig 64,6%-át, 12,434 milliárd forintot kap.

Budapesten eredetileg képzési profil szerint tematizálták volna az intézményeket, példaként a University of London-t említik, amely nagyobb egyetemek közti szövetséggel jött létre, és aminek a mintájára Budapest is sokat profitálhatna egy ilyen ”együttműködéssel”. Nagy reputációval és jelentős lobbierővel bíró intézményekről van szó, akik nem akarnak egy tányérból enni, mert valószínűleg nem jutna mindenkinek megfelelő számú evőeszköz. Például a Corvinus nyilvánvaló megszűnését predesztinálja ez a koncepció, ami kiolvasható a SZIE-vel való összevonásából – A jelenleg két agrár-gazdasági profilú intézmény közös intézményi keretben középtávon gazdasági és agrár profilú kutatóegyetemmé válhat – és az ELTE elméleti közgazdászképzésének tervezett erősítéséből. Hiába a tiltakozás, ennél az étkezőasztalnál erőltetik a közös partedlihasználatot: a SZIE és a Corvinus pénzügyi kivéreztetése folyamatban van, a BCE a fennmaradásért cserébe társulhatna Gödöllővel, a SZIE békési karait pedig a fenntartói elvárásnak megfelelően idővel a Szegedi Tudományegyetemhez csatolják.

Ágazati felosztás

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalapítása volt az első ilyen látványos eredmény – a rektor szerint komolyabb zökkenők nélkül sikerült a három jogelőd integrációja, most pedig az NKE egy január 30-i MTI közlemény szerint 9, a közszolgálati továbbképzésben szerepet vállaló egyetemmel írt alá együttműködési megállapodást.

Pénzügyi-gazdasági felsőoktatási együttműködési zónában világos a BGF és a Szolnoki Főiskola összevonásának szándéka, Szolnok jelentős adóssággal rendelkezik, és 2008-as költségvetésének mindössze 22,2%-át – 445 millió forintot – kapja meg.

Művészeti klaszter

A párhuzamosságok megszűntetésének zászlója alatt az NFFI dokumentum egy művészeti együttműködést vázol az LFZE (zeneművészet) – MTF (táncművészet) – SZFE (színművészet) tengelyén. Ehhez képest Ascher Tamás, a Színművészeti rektora azt nyilatkozta, hogy már a villanyszámlát sem tudják fizetni 506 milliós költségvetésükkel (2008 óta összesen 414 milliós elvonás), az erős kultúrpolitikai támogatottságot maga mögött tudó Vidnyánszky Attila – a Nemzeti Színház leendő igazgatója – a Kaposvári Egyetem színházi intézetének vezetője pedig nem olyan rég a kaposvári színészoktatás reformjáról beszélt a sajtónak.

A Zeneakadémia már 2011 tavaszán csődhelyzetben volt, 2012-ben megadott kedvezőbb költségvetésük most ismét 207 millió forinttal lett kevesebb.

Az alkotóművészet területén is érdekes szelek fújtak az utóbbi időben, a MOME 788 milliót, az MKE 489 milliót kapott 2013-ra. Kérdéses, hogy a közel 300 milliós eltérést mi alapján határozták meg a két hasonló képzési struktúrájú, majdnem ugyanannyi hallgatót oktató intézmény között. Mindenesetre miután az MKE megkongatta a vészharangot, Lázár János az illetékesek feje felett átnyúlva kegyet gyakorolt, és ígéretet tett az MKE 2012-es költségvetésének visszaállítására.

Mindenki vonja le a következtetést, és szavazzatok facebook oldalunkon, vajon ki fog nyerni?