Az esztétika rövid története

Szeptember 25-én ismét adott volt a kérdés: Mi az esztétika? Immáron harmadjára gyűlt össze a Teams felületén indított csoporthívásban száznál is több résztvevő, hogy meghallgassa az online rendezvénysorozat újabb előadását. A választ most Seregi Tamással, az Esztétika Tanszék habilitált adjunktusával együtt keresték az érdeklődők.

A feleletre nem is kellett sokat várni – Seregi már az első percben megadta: az esztétika – egyszerűen definiálva – egy modern tudományág. Természetesen hamar kiderült, hogy ez a válasz talán mégsem olyan egyértelmű, mint amilyennek előszörre tűnik. A nehezebb kérdések nagy része csak ezután következett. Ha valóban tudomány, mit vizsgál? Mikor és miért született meg ez a terület? Egyáltalán, minden kor számára ugyanezt jelentette az esztétika?

Seregi szerencsére nem hagyta elveszni hallgatóságát a rejtélyek között. Megfejtésükhöz segítségül hívta Alexander Gottlieb Baumgarten Esztétika című írását, s egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy a mű 1750-es megjelenése egyet jelent az esztétika terminusának születésével is. Egy – a szerzőtől vett – idézet volt számára a kiindulási alap a téma további tárgyaláshoz: „az esztétika az érzéki megismerés tudománya”. E gondolathoz Seregi a modern filozófia felől próbált meg közelíteni. A Baumgartennél felmerült érzéki megismerést azzal az alsóbbrendűnek tartott érzékivel azonosította, melyet Leibniz egy zavaros, az értelem által meg nem tisztított, a tudományos figyelemre méltatlan világként írt le. Seregi azonban arra is rávilágított, hogy Baumgarten nem arra törekedett, hogy a tudományt süllyessze le ennek az érzékiségnek a szintjére, hanem – épp ellenkezőleg – ezt az átláthatatlan, bűnös területet akarta kitisztítani azáltal, hogy az érzékit a tudás méltóságára emeli. Ennek értelmében Baumgarten „a szépen gondolkodás művészete”-ként tekintett az esztétikára, amely viszont nem megfeleltethető a szépről való elmélkedéssel – míg a tiszta, takarékos, elegáns, világos gondolati formákkal annál inkább.

Seregi a tárgykör tudományos aspektusának fejtegetését az esztétika céljának ismertetésével folytatta: a különböző esztétikai minőségek (pl. szép, fenséges, komikus, tragikus stb.) megközelítésével, rendszerezésével azonosította azt. Ezután rátért az esztétika kulturális jelenlétére, s ezen belül is az udvari kultúrában betöltött szerepére. Az esztétika tudományára irányuló igények egy jelentős részének eredetét ebben a már-már tisztán esztétikaivá váló, udvari világban próbálta meg tetten érni.  Az udvari élet kérdéskörének pontosabb, jobb megértéséhez a Rizsporos intrikák című filmet ajánlotta, mely a vizsgált környezetet szemléletesen, izgalmasan mutatja be.

Mindemellett Seregi azt is kiemelte, hogy a baumgarteni esztétika kapcsán a művészet mint olyan nem kerül szóba, tehát az esztétika nem művészetelméleti tudományként született. Majd beszélt arról is, hogy Baumgarten és követői az esztétika elsődleges feladatának sokkal inkább a kulturalizálódás elősegítését, a közös érzék (sensus communis) kialakítását, valamint az emberi elme és a természet közötti közvetítő szerep létrehozását tartották.  

Az előadás hátralévő részében arról is szó esett, hogy miként formálódott az esztétika fogalma az idők során, illetve, hogy ez a változási folyamat hogyan fonódott össze a társadalom átalakulásával. Ezzel kapcsolatban Seregi elmondta, hogy Hegel már úgy hivatkozott előadásaiban a művészetre, mint az esztétika tárgyára. Később pedig azokat a tényezőket is részletezte, melyek az esztétika udvari kultúrából való továbbterjedését, illetve a munkás- és paraszti életben való megjelenését jellemezték. Szerinte e jelenségeket elsősorban a városiasodásra és a szabadidő megjelenésére lehet visszavezetni, melyek közvetett és közvetlen hatására elterjedt és megváltozott az az ízléskultúra, ami előtte csak a felső rétegek sajátja volt. Seregi arra is ráirányította a hallgatóság figyelmét, hogy míg az előbbiek függvényében egy hatalmas esztétikai terület nyílt ki, addig maga az esztétika tudományának egy szegmense ekkorra már a művészetekre helyezte a fókuszát. Ugyan az adott korban nem ez a művészetfilozófiai irányzat volt az esztétikai gondolkodás egyetlen lehetősége, az utókor mégis inkább ezt helyezte előtérbe azzal a – korszakot vélhetően jobban meghatározó – vonulattal szemben, amit például Gottfried Semper, Étienne-Jules Marey és William Morris is képviseltek. Seregi szerint ezért is lehet, hogy az említett, a XIX. század második felének részben elfojtott esztétikai irányát kialakító, természettudományos alapokról kiinduló gondolkodói helyett olyan nevek kerültek később előtérbe, mint Kierkegaard, Schopenhauer vagy éppen Nietzsche.

Seregi Tamás előadásának utolsó tíz percében a művészet és az esztétika kapcsolatának további alakulását is felvázolta. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt néhány évtizedben az esztétika elkezdett leválni a művészetről. E tendencia okát – többek között – a művészetelmélet a művészetbe való beépülésében, a művészet intézményesedésében és történetivé válásában, valamint az esztétikai ítéletek háttérbe szorulásában vélte felfedezni. Seregi végül a túlesztétizáltság potenciális veszélyeire is felhívta a figyelmet, zárásképpen pedig betekintést nyújtott az esztétika tudományának jelenlegi irányzataiba is. Megismertette a hallgatósággal a mindennapi esztétika, a környezet-esztétika, a dizájn-esztétika, a szómaesztétika, a politikai esztétika és a kognitív esztétika alapvetéseit is. Összegzésként elmondta, hogy a mai esztétika feladata az újonnan megjelenő esztétikák és azok ágazatainak rendszerbe foglalása, továbbá az új esztétikai minőségek feltárása és vizsgálata.

Tehát Mi az esztétika? Az előadássorozat hallgatói egy lépéssel megint közelebb kerülhettek a válaszhoz, de biztos, hogy sok kérdésük maradt még a következő részre is.

A kiemelt kép forrása: https://www.mafab.hu/movies/ridicule-