Antal Attila Kivételes állapotban – A modern politikai rendszerek biopolitikája címet viselő könyvének bemutatóján a szerző Takács Ádámmal és Minkó Mihállyal beszélgetett a Gólyában.
A Napvilág Kiadónál megjelent Kivételes állapotban – A modern politikai rendszerek biopolitikája című kötet bemutatójára szeptember 12-én került sor a megnyitásra váró új Gólyában.
A helyszín szürrealitása és bizonytalansága a múltból ránk maradt asztalterítőkkel és a tágas, néhol levert falú csarnokkal pontosan azt visszhangozta, ami az est beszélgetésének középpontjában állt: a megrekedtséget két alapjaiban eltérő pont, a múlt és jövő között.
„Beléptünk a kivételes állapot korszakába.” Ez a mondat tekinthető a bemutató és a könyv egyik legfontosabb alapállításának is. Antal Attila szerint ugyanis a modern államok a biopolitika alkalmazásán keresztül – eredeti szándékukkal ellentétesen – nem feltétlenül a demokráciára és a befogadásra építenek. A jogállam felfüggesztése, a dehumanizáció és egyes csoportok jogaiktól való megfosztása ráadásul nemcsak az autoriter, populista rendszerek sajátja, hanem általános jelenség. A kivételes állapot tehát egy olyan válsághelyzet, amelyet a politika idéz elő, a normálistól eltérő helyzet pedig alkalmat ad a modern hatalomnak arra, hogy uralmat gyakoroljon állampolgárai felett. Ilyen kivételes állapot lehet egy gazdasági vagy menekültválság, de a klímaváltozás problémaköre is.
Antal Attila bevezetőjét szubjektív nézőpontra fűzte fel, mi vezette a könyv összeállításához és a biopolitikáról való intenzív gondolkodásához. Az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének oktatója többnyire generációs kérdéseket sorakoztatott fel. Milyen közegben kell majd gyermekeinket felnevelni? Hogyan fog kinézni a jogrendszerünk, amelyben a szeptemberi kormányrendelettel hetedszer is meghosszabbították a menekültválság miatti válsághelyzetet? Vagy épp miként változik meg gondolkodási struktúránk, ha a politikai rendszerek a válsággenerálásra építik hatalmukat? Van-e hová visszatérni, mit jelentene ezek után a kormányzás normális működése?
Takács Ádám, ELTE BTK Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék egyetemi adjunktusa, történetfilozófus a biopolitika és a válságpolitika két fogalmának összehangolását tartotta a megjelent könyv fő erényének. A biopolitika a modern politikai kormányzás alapvető eszközévé vált, de míg kezdetben a társadalmi biztonság érdekében a kollektív társadalmi testet pozitív intézkedéssekkel sikerült befolyásolni (például a közegészségügy létrehozása és kiterjesztése), mára a legrosszabb forgatókönyv valósult meg, és ugyanezen elvek mentén a rasszizmus, a kirekesztés és a deviáns csoportok kriminalizálása lettek a biopolitika hívószavai. A progresszív gondolat a társadalmi biztonság címszava alatt átcsapott a kivételes állapotok generálásába, amely egyben egy büntető-jutalmazó logikát is alkalmaz az állampolgárok felé. A normának megfelelően viselkedőket megjutalmazza, míg az attól eltérő megnyilvánulásokat bünteti. A végkövetkeztetés szerint a biopolitika ezen agresszív formája felszámolja a hagyományos politikai megközelítéseket, és egy másfajta uralmi rendet hoz létre. A legóvatosabb megközelítés, ha értékítélet helyett úgy tekintjük, hogy a hagyományos politikai gondolkodásnak egyszerűen lejárt a történeti szavatossága. A kérdés nyitott: hogyan építhető fel ezután egy új társadalmi rend egy olyan közegben, amelyet alapvetően jellemez az apolitikusság, és nem épít összetartásra, kollektívára? A kollektivitás hiányán túl azonban a digitális világban az egyének kommunikációs szerepe és reprezentációja hatványozottan jelentkezik, ezért erre a gyakorlatra akár alapozható lenne a jövő politikai önszerveződése is. Takács Ádám elsősorban elméleti keretben helyezte el a könyv problémafelvetését, hivatkozva többek között Michel Foucault és Giorgio Agamben elméleteire; ezzel szemben Minkó Mihály, az Extinction Rebellion Magyarország aktivistája sokkal inkább a gyakorlati életre épített, a mozgalom három fő követelése köré építette gondolatmenetét.
Takács Ádám, Antal Attila és Minkó Mihály
Az Angliából indult szerveződés egyik követelése, hogy a politikusok mondjanak igazat a klímaváltozásról. Korszakunk alapvető tapasztalata a bizonytalanság, így különösen fontos lenne, hogy a döntéshozók felelősséget vállaljanak a megfelelő tájékoztatásért. Ha például a köztelevízió időjárásjelentése közöl egy hírt a szélsőséges időjárásról, de azt nem hozza kapcsolatba az azt kiváltó okokkal, máris sérül a valós információkhoz való hozzáférés: a lokális jelenségeknek ugyanis gyakran globális okai vannak. A második pont a követelések listáján a karbonsemlegesség megvalósítása, amely érdekében ugyan voltak tárgyalások, több ország, köztük Lengyelország és Magyarország is hátráltatta a megvalósítást a közös politikai és gazdasági érdekek védelmében. Harmadikként az alulról jövő szerveződést kívánja támogatni a Extinction Rebellion, a részvételi demokráciához való közelítést állampolgársági tanácsok és közösségi gyűlések létrehozásával. A klímaváltozás olyan megkerülhetetlen kérdésként mutatkozik tehát, amely egyszerre ír felül minden eddigi problémát és ad lehetőséget a társadalmi szerepvállalásra, és ugyanakkor illeszkedik a retrográd biopolitikát használó rezsimek által kiépített kivételes állapotok struktúrájába is. A beszélgetőpartnerek szerint félő, hogy pont ezek a politikai rendszerek lesznek, amik eszköztárukkal „hatékony” megoldást kínálnak majd a természet kihívására, és a hagyományos retorikával élő csoportok ismét nem lesznek valódi ellenfelek a hatalmi színtéren.
Az est végén a közönség reflexiói megerősítették az elméleti és gyakorlati megközelítésben is elhangzott kételyeket, miszerint jelenleg sem a társadalmi szerződés felbontása, vagyis a tömeges kivonulás, sem az újraszerveződés, az államra való ismételt feladatbízás nem tűnik reálisan elérhető, rövidtávú célnak a politikai rendszerek megújítására. Nagymamáink terítőin álló repoharainkba még nem látni, legközelebb mikor tudunk tiszta vizet tölteni.
A beszélgetés visszanézhető az alábbi youtube linken.
A fotókat készítette Csicsics Anna, a linkek forrása a könyvbemutató Facebook-eseményénél.
