Abszolút a másodikon – ABsolute II. – Alkalmazott Bölcsészet Konferencia tudósítás

Tavaly ilyenkor Bencze Norbert kezdeményezésére rendezték meg az ABsolute – Alkalmazott Bölcsészet Konferenciát, amelyen a bölcsészettudományok társadalmi hasznosságáról kezdődött meg a párbeszéd. A sikeren felbuzdulva idén november 22-én az ELTE BTK I épületének Bence György termében folytatódott az alkalmazhatóságról szóló diskurzus. A konferencia öt szekcióból állt, melyekben négy-négy előadást hallhattunk, majd ezeket követően az adott szekció elnökének vezetésével vita és beszélgetés indult meg.

1. szekció: A szóban forgó

Szekcióelnök: dr. Sárosi Zsófia

Blankó Miklós Szó szót követ c. nyelvi véleményütköztető rovatát mutatta be, amely az Édes Anyanyelvünkben jelenik meg. Ezt Mayer Péterrel együtt szerkesztik, és az átlag nyelvhasználót is érdeklő nyelvészeti kérdésekkel foglalkoznak benne. Minden egyes cikk 7-7 nyelvész vagy társtudomány képviselőjének a válaszával ad perspektívát az adott kérdésről. Mivel a szakma véleménye nem mindig egységes, ezért céljuk a nyelvi normák, folyamatok állásnak feltérképezése és a segítségnyújtás a bizonytalan nyelvhasználóknak és a magyartanároknak.

Bahus Réka A ragadványnévadás a kárpátaljai magyarok körében c. előadásában ismertette névkutatásának eredményeit, amelynek kiinduló gondolata, hogy a név életünk meghatározó tényezője, mely folyamatos változáson megy keresztül, így rávilágíthatunk vele egy-egy ember gondolatvilágára és észjárására. A gyűjtés Kárpátalja, Beregszászi járás és Gát területeken folytak. A település 16-75 év közötti lakosait közvetlen megfigyeléssel és kiegészítő interjúval vizsgálták. A levonható következtetések szerint a ragadványnévadás tekintetében meghatározó a humor, ami a megkülönböztetés célját szolgálja. A település névanyagára az egyelemű nevek a jellemzőek. A településen élő, nagyrészt magyar nemzetiségű lakosoknak köszönhetően a magyar eredetű szavakból létrejött nevek többségben vannak. Végül pedig a ragadványnévanyagot befolyásolja a település nemzetiségi eloszlása. Így jellemző, hogy egyes nevek a szláv nyelvekből jöttek létre.

Bencze Norbert a felsőoktatásban tanulók jegyzetelési stratégiáinak alakulásáról tartott előadást. Bemutatta a tananyag-feldolgozás mértékének modelljét, amely a külső tárolás felől tart a kódolás felé. Az előbbibe beletartozik az elhangzottak szó szerinti lejegyzése kevés átalakítással, tagolással és rövidítéssel. Ezzel szemben a kódolás lehetővé teszi az elhangzottak átdolgozását, szűrését, a lényeg kiemelését, a rendszerezett leírást és a sok rövidítést. Kutatásában 12 fő 24 kézzel írott, szeptember és november között készült jegyzeteit vizsgálta. Az eredmények azt mutatják, hogy az alanyok szeptemberben jelentősen többet jegyeztek le, mint az utána következő hónapban. Az egész mondatok száma is csökkenést mutatott, kivéve a másodéveseknél, akik novemberben több ilyet írtak, mint előtte. A különböző személyjelölések közül a leggyakoribb a T/1., azaz a „mi” volt. A kutatás eredményének összegzése szerint jelentős változások figyelhetők meg az elsőéves hallgatók jegyzetelési stratégiáiban az első egyetemi félévük alatt, ezek a megvalósulások azonban nem mindig követhetők egyértelműen a feldolgozás mértékének skálája alapján.

DSC_7687

2. szekció: Taní-tani

Szekcióelnök: dr. Czibula Katalin

Grund Ágnes Tanári értékelő megnyilatkozások a tanárjelöltek kommunikációjában c. előadásában ismertette a három fő pedagógusi választípust: az elfogadót, az elutasítót és a részlegesen elutasítót. Rámutatott, hogy a tanárok jellemzően egy lexikális minősítőt használnak kitüntetetten sokszor, mint az <ühüm> vagy az <így van>. Előfordulhat az is, hogy a tanár diskurzus-továbblendítő céllal használ bizonyos megnyilatkozásokat, és nem a diákok munkájának értékelésére. Visszacsatolások közül előfordul még a szó szerinti válaszismétlés és a parafrázisos, ami tartalmi és értelmi kiegészítésekkel ismétli meg azt, amit a diák mondott. Hozzátette, hogy a tanórák jelentős hányadát kiteszik a tanár által ismételt megnyilatkozások, amelyek egyrészről fontosak a válaszok kihangosításában és tudatosításában, másrészt sok időt telik el velük. Összegzésképp elmondta, hogy az állandó ismételgetés biztonságérzetet nyújt a tanulóknak és a kezdő pedagógusoknak, de ezáltal kiszorulnak az értékelés motiváló és mélyebben elemző formái.

DSC_7749

3. szekció: Nyílt seb ejtése és kezelése

Szekcióelnök: dr. Székely Gábor

Biró István a hadtudományi szinkretizmusról tartott előadást Törött tükörképek címmel. Tételmondata szerint „minden hadsereg tükörképe az őt kiállító társadalomnak”, ebből az következik, hogy azok a tényezők, amelyek befolyásolják egy adott társadalom életét, mind kihatnak arra a hadseregre, amit önmagából létrehoz. Nem történik változás egy hadsereg életében békeidőben, sem akkor, amikor legyőz egy másik hadat, sem akkor, amikor veszít egy másik haddal szemben. Változás akkor következik be, amikor egy elhúzódó háborús időszak alatt két had nem tudja egymást legyőzni, ezért elkezdenek egyre jobban inkább egymásra hasonlítani, mint az őket kiállító társadalomra. A folyamatos csatározásoknak köszönhetően az egyes felek elkezdik felülvizsgálni a saját hadviselésükről, sőt kultúrájukról alkotott képet. Ezek a folyamatok párhuzamba állíthatóak a vallási szinkretizmusokkal. A folyamat beláthatatlan mivoltát erősíti a katonák társadalomba való visszailleszkedésének problémái és a poszttraumás stressz szindróma jelenléte. Kiemelte, hogy a jövőben lényeges lenne felismerni az identitásvesztéshez vezető folyamatokat, és ezeket sikeresen megállítani egy adott ponton.

A Tanácsköztársaság-kutatás gyakorlati hasznosíthatóságáról tartott előadást Erdős András Patrik, amelyben azt mutatta be, hogy miért lényeges az első magyarországi kommunista diktatúrát kutatni, ill. milyen hasznai lehetnek ennek a feltárásnak. Ebben az időszakban proletárdiktatúra volt az ország államformája, amelynek jellegzetességei voltak az államosítás, a forradalmi terror, a külső ellenséggel (csehszlovák, román) folytatott háború, valamint a Tanácsköztársaság vezetői rendelkeztek egy olyan vízióval, miszerint a társadalmat a maguk eszményképére kell átalakítani. Ez az államalakulat nagyon rövid ideig állt fenn, és sem a létrejötte, sem a bukása nem értelmezhető a nemzetközi kontextus nélkül, mivel nem a magyar ellenforradalom miatt bukott meg, hanem a román hadseregnek a vörös hadsereg felett aratott győzelme miatt. Hatalomra jutását követően a Tanácsköztársaság bejelentette a honvédő háborút, amely internacionalista volt, és jelszavakban hirdették a kizsákmányolók, bojárok és ellen. Valójában ürügy volt a hadsereg felsorakoztatására, és így olyan katonai vezetők is a vezetők mellé álltak, akik amúgy nem szimpatizáltak a bolsevizmussal. Ez arra a tézisre is adhat egy választ, miszerint minden forradalom addig tart, amíg a forradalmárok meg nem ragadják a hatalmat. Ebben a diktatórikus rendszerben is tartottak választásokat, mégpedig azért, hogy olyan egymásra épülő tanácsrendszereket alakítsanak ki, amelyek a saját tanácsi hierarchiájuknak és a helyi bizottságnak is felelnek. Emellett a helyi struktúra építésben is fontos lépés volt ez, hogy olyan emberek vegyék át helyi közösség irányítását, akik lojálisak a rendszerhez, az ellenérzésűektől pedig megszabaduljanak. Bevezették a laikus bíráskodást, vagyis olyan ember is mondhatott ítéletet a törvényszéken, aki nem volt jogképzett. Az akkori társadalom a személyes érintettség miatt is ellenezte a kommunizmust, ilyenek voltak a szesztilalom, a földosztás elmaradása, a kisiparosok szövetkezetekbe való kényszerítése, az egyházak üldözése és a hatalmi arrogancia. A Tanácsköztársaság-kutatásban fontos szempont lehet, ha úgy vizsgáljuk, mint a XX. század diktatúráinak sűrítményét, vagy mint az államépítés állatorvosi lovát, más szóval: hogy ezek a politikusok, bár nem azért mentek oda, hogy vagyont szerezzenek, és tömeggyilkosok legyenek, mégis minden ízében működésképtelenné tették az államot. Valamint releváns kérdés lehet a téma kapcsán, hogy az átlagember hogyan élte meg a háborút, az összeomlást, Károlyi Mihályt, Kun Bélát, aztán az ellenforradalmi rendszert és a terrort, vagyis hogyan dolgozhatott valaki három év alatt öt rendszernek.

DSC_7809

4. szekció: A részvétel a fontos

Szekcióelnök: dr. Bali János

Balogh Pál Géza és Kiss Bence Álmos bemutatták a kóspallagi „ökotájházat”, amelyben egy részvételi kutatási projekt első másfél évének eredményeit ismertették. Azzal kezdték, hogy minden kutatásban van egy kettős látens narratíva, az egyik a tudományos objektivitásé, ami kritikai hozzáállást jelent a népi kultúrához, és az eredményei sokszor színtiszta megállapítások maradnak, amik nem kerülnek alkalmazásra. A másik az értékőrző szemlélet, amely szubjektíven ragadja meg a kutatott terület értékeit, bár ez sokszor romantizálja a paraszti kultúrát, mégis aktívan beépül a tudományos közbeszédbe. Ők mind a két szemlélet előnyeit felhasználva végezték kutatásukat. Egy speciális kis szeletét választottak ki, az ökológiai tudást, vagyis a természetnek olyan módú felhasználását, hogy közben együttműködésben vannak vele. Ebbe beleveszik azokat a területeket is, amelyek a tájra alapozva szervezik meg a háztartást, mint például a táji adottságokra alapuló ételek elkészítése vagy a tájra alapozó építkezések. Ez a fajta ökológiai tudás ahhoz a helyhez kötődik, ahol az adott társadalom működik. Ezen túlmutat az ökolokalizmus, ami a helyi aktív kisközösségre építve képzel el egy természetközelibb társadalmat. Ezért az ökotájház a közösségiséget és az alulról jövő kezdeményezéseket is támogatja. Ennek alapelképzelése a részvételi demokrácia, vagyis a minél nagyobb politikai részvétel a helyi döntésekben. Annak érdekében, hogy a helyi közösség ne érezze azt, hogy a kutatók külső szemlélőkként rájuk akarják erőszakolni a nézeteiket, részvételi akciókutatásra van szükség, amely során felkínálnak egy szakmai eszköztárat, majd közösségi tervezés során a helyiekkel közösen döntenek arról, hogy mit akarnak megvalósítani. A problémák, amikre reflektálni tudnak, például az idősek elmagányosodása vagy a helyi termékek érékesítése. Azt is figyelembe kell ilyenkor venni, hogy minden közösség egy konfliktusokkal terhelt kisvilág, nagy a passzivitás és az átpolitizálódás, ezért fontos az erőszakmentes kommunikáció.

Zöllner Anna Júlia: A kiállított szöveg c. előadásában bemutatta a Petőfi Irodalmi Múzeum által szervezett szövegközpontú irodalmi kiállítást az Arany 200 buszon. Arany János születésének 200. évfordulójára hozták létre az interaktív, intermediális és mozgó kiállítást, amelyben a költő műveivel, főleg balladákkal lehet megismerkedni a szokásostól eltérő módon. Az megváltozott látogatói igényeknek akartak megfelelni azzal, hogy a tartalom kooperatív megközelítését hangsúlyozták ki. Emellett a társadalmi szerepvállalás is megjelenik a kezdeményezésben, ugyanis a busz olyan kulturálisan hátrányos helyzetű helyekre is eljuthat, ahol például nincs múzeum. A kiállítás-szervezés kihívásai közé tartozik, hogy mik az irodalomnak azok a materiális formái, amik bekerülhetnek ebbe a térbe, ill. a verbális kódot hogyan lehet vizuálissá tenni. Problémát jelenhet még, hogy az irodalom befogadásának sajátos időbelisége van, míg egy képzőművészeti alkotás hamar feldolgozható, addig az olvasás több időt vesz igénybe. Az Arany 200 a metaforikus kiállítások sorába illeszkedik, vagyis a kép, a látvány és a szöveg egy jelképrendszerben fejti ki a kiállítási narratívát, és teret enged annak, hogy a látogató maga teremtse meg a saját értelmezését. Ez lehetőséget ad arra, hogy a szöveg kerüljön a kiállítás középpontjába, ilyenkor a textus válik látványelemmé. Szöveginstallációk létrehozásával a látogató több érzékszervére is képes hatni a kiállítás. Ezek akkor működnek, ha a befogadó interaktívan működésbe hozza az installációkat. Fontos, hogy ne teljes értelmezését adják a szövegnek, hanem különböző jelentésrétegeket nyissanak meg.

DSC_7851

5. szekció: Hozzáférni, hozzáállni, hozzálátni

Szekcióelnök: dr. Kontra Edit

Tábori Katalin: Az angol mint idegen nyelv tanítása diszlexiás diákoknak IKT eszközök segítségével c. előadásában ismertette kutatásának eredményeit és a felhasznált módszereket. Az első technika a multiszenzoros tanulás, amely vizuális ingerekkel látja el a diszlexiásokat, ugyanis az ő agyukban az ezek feldolgozásáért felelős központ lép működésbe olvasáskor. Ennél is fontosabb az audiovizuális ingerek felhasználása, mivel ez egyszerre két agyterületet is működésbe léptet, így a befogadás is könnyebbé válik. Ilyen funkciókkal ellátott alkalmazások például a Text to Speech, ami lehetővé teszi a leírt szöveg visszahallgatását, ezáltal pedig a hibák kijavítását. Másik fontos alkalmazás a Pinterest, amelyen elérhető sok angol anyanyelvűeknek készült tananyag, de a nyelvet tanulóknak is nagyon hasznos. Mivel az angolban nincs betűmegfeleltetés, ezért minden szót sajátosan ejtünk ki. Ennek a megtanítására alkalmas a mnemonikus módzser, ami a szavakra mozaikszavakként tekint, és a szavak betűiből új szavakat létrehozva alkot egy mondatot. Tábori megemlítette még a kategóriák színkódolásának módszerét, amellyel például a szófajok vagy a különböző kiejtések memorizálásában segít. Elmondta azt is, hogy a diszlexiások elmosódva látják a szövegeket, ezért az aszimmetrikus betűtípusok és a balra zárt sorok megkönnyítik az olvasásukat. Elárulta, hogy további kutatásait a felsőoktatásba került diszlexiás hallgatókon végezné megfigyelésekkel és interjúkkal. Arra szeretne rájönni, hogy milyen tapasztalataik vannak, milyen segítséget kaptak akár már az érettséginél, és hogyan sikerült bekerülniük a felsőoktatásba. Ezekkel a megfigyelésekkel a lecsökkenthetnék a diszlexiás tanulók lemorzsolódását.

Balogh Ákos a roma holokauszt oktatásban betöltött szerepéről, és annak hiányosságairól tartott előadást. Először is kiemelte, hogy a porajmosról szóló magyar kutatások még gyerekcipőben járnak, annak ellenére, hogy a történészek számára egy igen gazdag területről van szó. Mivel folyton jelenhetnek meg új adatok, ezért kockázatos például az áldozatok számát beleírni a tankönyvekbe.  Hiányosságok közé sorolta, hogy a történelemórákon a diákok nem tanulnak a cigányok néptörténetéről és kultúrájáról, ezért általánosságban a társadalom keveset tud a hazánkban élő kisebbségekről. Továbbmenve a diákok csak a jelenből tudnak kiindulni, és a cigányságot a nyomorral azonosítják. Hozzátette, hogy egy tanárnak feladata, hogy a diákoknak megtanítsa felismerni a megbélyegzést és a kirekesztést, hogy adott esetben meg is akadályozza azt. A roma holokauszt oktatásának egyik problémája lehet, hogy a diákok egy része érintettnek érezheti magát, vagyis a tanár azért nem hozza fel a témát, mert nem akar konfrontálódni. Fontos szerepe van a narratív forrásoknak, legyen az szépirodalmi vagy történeti. Példaként hozta a magyarországi cigány próza megteremtőjét, Lakatos Menyhértet, aki Füstös képek c. művében egy számunkra ismeretlen világ belső viszonyait tárja fel. Egyszerre szociográfiai mű, fejlődésregény, gyerekkortörténet és történelmi kalandregény, amit tizenkilenc országban adtak ki. Megismerteti az olvasót a dehumanizálás minden folyamatával, és akár még narratív történeti forrásként is lehet alkalmazni. Előadását egy történeti alapigazsággal zárta: ha engedjük, hogy a társadalomban eluralkodó előítéletek, és az erre vonatkozó gyűlölet elterjedjen, akkor a társadalom dezintegrálódik. A gyűlölet pedig agressziót szül, ami önpusztításhoz vezet. Kérdés, hogy mi magunk mit tehetünk ennek megakadályozására.

DSC_7960

A nap lezárásaként pezsgő és állóbüfé fogadta a konferencia vendégeit. Személyes tapasztalataim alapján rengeteg értékes és előremutató előadással és kezdeményezéssel ismerkedtem meg. Ez a nap megmutatta, hogy bölcsészként nem csupán elméleti síkon tevékenykedhetünk, hanem rengeteg mindent tehetünk a társadalom előremozdításáért is. A kezdeményezés és a közös munka kulcsfontosságú ezekben a vállalkozásokban. A konferencia szempontjából pedig az lenne előremutató, hogyha a következőre még több ember jönne el, és ismerkedne meg napjaink alkalmazott bölcsészettudományaival.

Fotók: Kovács Miklós Dániel