Gondolatok Gozsdu Elek irodalomtörténeti perifériájáról az író születésnapja alkalmából.
Gozsdu Elek író 1849. november 28-án született Ercsin. Az 1870-es években jelentkezett először versekkel és novellákkal. Később megjelenő regényeiben (Az aranyhajú asszony, Köd) a francia romantika, a szimbolizmus és az orosz irodalom hatása érezhető. Művészetén nyomott hagytak Turgenyev művei. Gozsdu Elek munkásságával keveset foglalkozott az irodalomtörténet, csupán néhány helyen említik a regényeit. Zircz Péter Gozsdu pályakezdését vizsgálja az egyik írásában (Zircz Péter – Engel Károly, Gozsdu pályakezdése és levelezése, Miskolc, Borsod-Miskolci füzetek, Irodalomtörténet, 1966, 2., 3.), és reflektál Gozsdu elfeledett szövegeire és velük kapcsolatos kutatás hiányára.
A kánon peremén című kötetben a századfordulón alkotó írók munkásságáról olvashatunk tanulmányokat. A kötet címe is utal az alkotók periferikus helyzetére. A tanulmánykötetben is érintőlegesen esik Gozsduról szó. (Eisemann György (szerk. 1998), A kánon peremén, Az irodalmi modernség alakváltozatai a XIX−XX. század fordulójának magyar prózájában, Budapest, ELTE XVIII−XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 177.) A ’40-60-as években jelentek meg Gozsduhoz kapcsolódó irodalomtörténeti munkák után, azonban az utóbbi időben készült néhány tanulmányt leszámítva szinte egyáltalán nem volt szakirányú érdeklődés tárgya Gozsdu életműve.
Fazekas Júlia Férfi és női figurák viszonya Gozsdu Elek novellisztikájában című tanulmányában (Fazekas Júlia, Férfi és női figurák viszonya Gozsdu Elek novellisztikájában = Adsumus XV., szerk. Farkas Flóra, Mosa Diána, 65-78.) úgy gondolja, hogy Gozsdu novelláiban közös vonások állapíthatóak meg, a novellák egy egységes képként olvashatóak össze. Fazekas Júlia a Gozsdu-novellákban megjelenő alakok, a karakterformálás, a korviszonyok ábrázolását vizsgálja. A három komponens egy különleges, egységes gozsdui világot teremt meg. Gozsdu prózájában a bemutatott emberalakok és a szereplők lélektani változásai kerülnek középpontba. Ezek a változások járulnak hozzá a szereplők közötti bonyodalmak kialakulásához. A tanulmányban a fő alakok motivációit szemügyre véve, a szerző úgy gondolja, hogy a szereplők fő mozgatórugója az emberi elégedetlenség. „Boldogtalanok a sorsuk, a rájuk mért társadalmi szerepek és elvárások miatt.” A szereplők közötti konfliktusok bemutatása a férfi és női szereplők összeütköztetésének szintjén is megfigyelhető. „A férfi és női alakok között mindig van egyfajta gát, melyet a figurák lelki motivációi generálnak, egyikük vagy másikuk teremti meg az őket elválasztó akadályt.” Az író szövegei nem elavult alkotások, Gozsdu novellái érdekesnek hatnak a modern irodalomtudomány szempontjaiból olvasva is.
Így tehát elmondható, hogy noha az utóbbi időben már jelentek meg tanulmányok Gozsdu műveiről, azonban az író életműve még mindig periferikus helyzetben van, az irodalomtörténetnek nagyobb figyelmet kéne szentelnie a munkásságára.
